Nem mindennapi elismerés

A Gyergyói-medencét átszelő úton áll ez a kis ház. Magányos és romos, de az alkonyban szépnek mutatták a lenyugvó Nap sugarai. Eredetileg fogadónak szánták, ám soha nem készült el; így lett végül az 1990-es évek erdélyi „vadkapitalizmusának” mementója – olvasható a National Geopraphic Magyarország júniusi számában, a hónap képe mellett. A szárhegyi Tatárdomb közelében álló épületet Szász Adorján, 17 éves amatőr fotós kapta lencsevégre, s bár nem voltak elvárásai, a neves magazin internetes felületén meghirdetett pályázatára küldte. A nap képe válogatásból végül az Adorján fotóját értékelték a hónap legjobb magyar képének a szerkesztők, így a júniusi kiadványban nyomtatott formában is megjelent az egyedien érzékeltetett gyergyói naplemente. Az alábbiakban a fotó alkotójával készült beszélgetésünket olvashatják.

– Mi az előzménye annak, hogy fotód megjelent a National Geopraphic Magyarország magazinban?

– Osztályfőnököm, András Szabolcs hívta fel a figyelmemet, hogy a magazin internetes felületére lehet küldeni képeket. A beküldött fotókból nap fotóját választanak, az adott hónapban beérkező fotók közül pedig kiválasztják a Hónap képét, mely a magazin Keresőben rovatában jelenik meg, nyomtatásban. Nekem ez volt az első próbálkozásom, nem számítottam arra, hogy a fotóm kiválasztásra kerül.

– Hogy fogadtad a hírt, hogy a te fotódat találták a legjobbnak?

– Meglepődtem. Nem is mértem fel, hogy ez mit jelent, de több fotós ismerősöm gratulált, tőlük tudom, hogy mekkora elismerés, hogy éppen ebbe a lapba került nyomtatásra a képem. Önbizalmat ad nekem, és ösztönzést arra, hogy tovább tanuljam a fotós szakmát.

– Tudatos volt a témaválasztás?

– Nem. Engem elbűvöl a természet, mindig az adott pillanat szüli fotóim témáját. Ez esetben is így történt. Autóból láttam meg a Tatárdomb melletti épületet, aminek hirtelen egy új arca mutatkozott. Mindez a lenyugvó nap fénye miatt. Nem hagyhattam ki, mindig nálam van a fényképezőgépem, hát munkához láttam. Ez esetben igencsak szerencsés volt az épület állapota – addig helyezkedtem, amíg a napsugarak a megrongálódott tetőzeten keresztül váltak láthatóvá. Fontos a fényviszony, ennél a képnél is a lenyugvó nap fénye tette varázslatossá a házat. A képnek kimondottan ez a lényege.

– Mennyire használod ki a digitális fotózásnál alkalmazható utómunkát? A szóban forgó kép esetében éltél-e ilyen lehetőséggel?

– A pályázatoknál általában megszabják a technikai feltételeket. Kontrasztot, élességet szabad állítani utólag, de montázst készíteni például nem igazán. Ennél a kíírásnál csak a kép méretét tekintve voltak elvárások, de számomra lényeges azt adni vissza a képen, amit a fényképezőgép látott az adott pillanatban. A magazinban közölt fotó esetében segített az, hogy három fotót készítettem: egy alulexponáltat, egy felülexponáltat és egy normál képet, így utólag ki tudtam javítani a „beégett” eget, a végeredmény pedig, hogy az ég és a ház is élethű lett.

– Említed a pályázatokat. Gyakran benevezel a kiírásokra?

– Kisebb, interneten meghirdetett pályázatokra neveztem be eddig. Folyamatosan keresem a kiírásokat, de kevés az, ami számomra is elérhető. Vannak olyanok, ahol több száz dolláros benevezést kérnek, ezekre egyelőre nem tudok jelentkezni. Sikernek könyvelem el a legutóbbi Szent Miklós Napokon az Élet vize fotópályázaton való részvételemet, ahol a több száz beküldött kép közül tizenkettő került kiállításra, ebből három általam készített volt. Egy vízcseppet ábrázoló képpel a legjobb technikai fotó díjat kaptam.

– Hogyan tovább?

– Tizenegyediket végzek, számítástechnikát tanulok a Gépgyártó Iskolaközpontban. Kolozsvárra szeretnék menni egyetemre, fotós szakra, erre kellene felkészülnöm. Tudom, hogy ezen a területen a saját reklám sokat számít, csak úgy ismerik meg a munkám, ha megmutatom, de egyelőre egyéni kiállításon nem gondolkodom, úgy érzem, erre még nem vagyok felkészülve. A pályázatokkal pedig továbbra is fogok próbálkozni, keresem a lehetőséget és természetesen várom a szakma visszajelzését.