Korszakokat mutatnak be a régi falvédők

Menaságon a falvédők gyűjtése 10-12 évvel ezelőtt kezdődött, Károly Veronika tanítónő ugyanis a gyerekeknek feladatul adta ki, hogy vigyenek be olyan régi tárgyakat az iskolába, amelyeket még a nagyszülők használtak. Aki nem talált egyebet, annak a nagymamája vagy édesanyja egy-egy falvédőt adott, így elég sok gyerek vitt be különböző mintájú és feliratú falvédőket. „Ekkor úgy megszerettem, hogy elkezdtem gyűjteni. Ma már kirakták a lakásból, talán még nagyszülőknél lehet látni, vagy a kinti vécén olyannál, aki sajnálta eldobni. Nagyon sokat elhasználtak mosogatórongynak. Most már keveset lehet találni.”

A falvédők „divatja” a német nyelvterületről származik, a paraszti lakásokba a fedett kályhák megjelenésével került be, amikor megszűnt a füstölés. A tiszta falakra szívesen rakták fel a háziasszonyok, egyrészt azért, hogy – amint azt a neve is mutatja – védje a falat, másrészt térjelölő funkciója is volt, jelezte, hogy hol van a mosdó vagy az étkező rész a konyhában. „Olcsó is volt. Előnyomatban megvásárolták, könnyen hozzá lehetett jutni, a vásárokban is árulták. Nem kellett olyan sokat varrni, mint a keresztszemes kézimunkát, könnyen ment.

A falvédőkön általában két alak jelenik meg, férfi és nő, gyerek kevésbé, és családot sem nagyon látunk rajtuk. A varráskor általában egy, kettő, de legfeljebb három színt használtak, nem volt jellemző a nagyon színes. A mintákat láncöltéssel, szálöltéssel varrták ki, az anyag szélét beszegték. Leginkább a piros, a zöld és a kék színeket használták. Akinek jobb kézügyessége volt, az szebbet varrt, az arcokat is szépen ki tudta alakítani. Akinek pedig nem volt olyan jó a kézügyessége, az kicsit „csámpásabb” lett, de többnyire minden háziasszony varrt egy-két darabot, főleg a fiatalok.

A szövegek között sok a közmondás, vagy a nótákból, ismert versekből vett idézetek, vagy az olyan szentimentális szövegek, hogy aki elment a szülőfalujából, az hazavágyódik, a szerelmesek egymáshoz hűségesek, de olyan szövegeket is felhímeztek, amely szerint az asszony tiszta, takarékos, továbbá megjelenik a humor is, mint például, hogy a férj csak a vizet issza.

A menasági gyűjtemény két csoportra osztható: a vallásos és a mindennapi életből vett szövegűekre. Sok a szerelmes szöveg, bátran megjelenik az intimitás: „Nem bűn a csóklopás, csak ha nem látja más”. A gyűjtő elmondta, érdekes módon hazafias szövegű falvédőket még itt nem talált.

A falvédők a hetvenes, nyolcvanas évekig „élték” virágkorukat. A gyűjtő elmondása szerint ma már nem is igazán tudnak varrni a fiatalok, nincs is idő az ilyesmire. Vásárokban lehet készen kapni ugyan falvédőket, de nem nagyon teszik fel a lakásokban, hacsak valaki nem ilyen stílusú szobát rendez be. Minden gyűjtött tárgynak, ez esetben falvédőnek külön története van. A gyűjtés során volt olyan idős asszony, aki azt mondta, akárhányszor ránézett az adott falvédőre, a fiatalkora jutott eszébe. „Amikor a falvédőre nézel, egy korszak néz vissza.”

A teljes riport a Csíki Hírlap augusztus 14-én, pénteken megjelent lapszámában olvasható.