Három évtizede folyamatosan nyomja az Autostop MS

– Hogyan alakult a zenekar sorsa az évek során?

– 1982-ben alakultunk, és egyetlen olyan vásárhelyi zenekar vagyunk, amely azóta is folyamatosan és aktívan működik minimális tagcserével. Hárman azóta is benne vagyunk még az induló zenekarból. Két lány is volt a zenekarban a billentyűknél, az évek folyamán leginkább a billentyűsöket fogyasztottuk el „jó étvággyal”.

– Hogyan változott a közönségetek?

– Nem változott a közönségünk, mindig megmaradt minden generációból egy kovász, és hozzájuk csatlakoztak a többiek. Persze lemorzsolódtak, voltak, akik mást stílust szerettek meg, mert az ember változik, de minden generáció kitermelte azt a közönséget, amely ezt a zenei stílust szereti, és ezek csatlakoztak a régiekhez.

– A ti zenei stílusotok mennyiben változott az évek folyamán?

– Mi nem váltottunk stílust, de kénytelenek voltunk igazodni a korhoz, és hangzásban változtatni. Más tónusokon szólalnak meg a hangszerek, kihasználjuk a technika  lehetőségeit, például, hogy különböző hangszereknek és az éneknek a mély és magas hangzásán lehet változtatni, különböző effekteket lehet rátenni, a dobokat is lehet olyan formán variálni, hogy kopogósabban szóljon, vagy mélyebb tónusú legyen. A hangszerelés és a dalok felépítése ugyanaz maradt, a hangzásban megpróbáltunk alkalmazkodni.

– Milyen érzés vásárhelyi zenekarnak lenni? Hírességnek tartjátok magatokat helyi szinten?

– Az ember akármennyire nívó alatti, ha valamit harminc évig folytat, akkor híres lesz. Élő példa erre Jocka, aki helyi celeb, mert mindenki ismeri, hozzánőtt a városhoz. Mi is hozzánőttünk a városhoz. Gyerekkorunkban volt olyan bennünk, hogy viking módjára meg akartuk hódítani a világot, aztán rájöttünk, hogy ez fordítva működik, a világ hódítja meg a hódítokat. Azt valljuk, hogy az ember inkább saját országában, saját városában legyen híres, mint bárhol máshol, és otthon nem.

– Magyarországon vannak-e fellépéseitek?

– Voltak, aztán elgondolkoztunk, hogy minek? Akkora a konkurencia ott, hogy nem lehet hozzáférni az asztalhoz, nem zeneileg, hanem az összeköttetések, mentalitás, gondolkodás miatt. Nem tudunk olyan szövegeket írni, hogy ott jó legyen, mert ha olyanokat írunk, akkor az mar itt nem elfogadható. Egy erdélyi zenekar nem tud Magyarországon érvényesülni, mert mi innen látjuk a hegyeket, nekik pedig nincs.

– Miről szólnak a szövegeitek?

– A szövegek finom vegyesek. Főleg a fiatalok szellemi képességeit próbáltuk mindig tükrözni, azaz arra voltunk kíváncsiak, hogy melyek voltak azok a szövegek, amelyek éppen abban a korban emészthetőek voltak. A tiltakozó szövegektől kezdve a szerelmes szövegeken át az élet dogaira keresve a megoldást, mindent megpróbáltunk megénekelni.

– Van-e konkurenciátok?

– Konkurenciának tartjuk mindazt, ami kintről jön. Aki itteni, az nem konkurencia, hanem az ugyanúgy szenved a kintiek miatt, mint mi. Mikor arra megy ki a játék, hogy egy Félszigetnek nyolcvan százaléka magyarországi, tizenkilenc százaléka romániai és csupán egy százaléka vásárhelyi, akkor elgondolkodunk azon, hogy kit tartunk nem is konkurenciának, hanem ellenségnek.

– Esküvős vagy nagyszínpadi zenekar az Autostop MS?

– Mi igazából nagyszínpadi zenekar vagyunk, a klubzenével is próbálkozunk anyagi és marketing szempontok miatt, de igazából nagyszínpadon tudunk igazán jól megszólalni, ott tudjuk azt adni, ami végül is az Autostop.

– Sokat stoppoltatok fiatalabb korotokban?
– Attól függ hány nadrág volt kiszakadva a családban.

– Honnan a név?

– A kilencvenes évek elején megkérdezték, de akkor sem tudtunk rá igazán válaszolni. Válogattunk a nevek között, és ez maradt. De már nem emlékszem a többi opcióra, ami felmerült.

Névjegy:

Józsi László (dobok), Dan Péter (régen gitár is, most csak ének), Ercsei Ferenc (basszusgitár), György Zsolt (gitár), Móriczi Miklós (billentyű).