Életfogytig rock and roll

– Az Omega esetében az „együttes” szó igazán értelmet nyer, hisz egy nagyon összetartó csapatról van szó, 1971 óta nem történt tagcsere. Hogyan sikerült ezt megvalósítani?

– Nagyon sokan megkérdezik tőlünk, de ennek különösebb receptjét, indokát mi sem tudjuk. A szerencse is közrejátszhatott, hogy öt, ennyire különböző embertípus így ki tudja egészíteni egymást. Ránk tényleg sokkal jobban illik az „Omega együttes” kifejezés, esetünkben úgy érzem, az „Omega zenekar” meghatározás nem is hangzana jól. Ez egy csapat, amely öt tag különbözőségéből adódott össze, ez adja a sajátosságát, és a végsőkig kitart.

Természetesen az alapszabályokat nem lehet megváltoztatni, örök élet nincs, el kell fogadni, hogy valamikor ez befejeződik. Ennek ellenére úgy gondoljuk, hogy bejelentett búcsúkoncerttel nem szeretnénk foglalkozni: amíg bírjuk, addig zenélünk. Persze azért ez az ötven év figyelmeztető, hiszen egy ember életében is ötven év már egy egész életet képez, általában ilyenkor kezdődik a lassú visszafogódás.

Ez a jubileumi év eddig hála Istennek teljes gőzerővel működött, nagyon nagy sikerű volt a tavaszi turnénk, reméljük, az őszi is ilyen lesz. Nyáron csak ilyen – úgy mondjam – együtt tartó, könnyedebb, szabadtéri koncertet terveztünk be, amihez nem kell kimondottan speciálisan kiegyezett felkészülés, felszerelés, hanem, ami pont a nyárnak, a szabadságtöltés időszakának, a vakációnak megfelelő. Szlovákiában már volt egy fellépésünk, most itt Tusványoson koncertezünk, de a komolyabb munka ősszel indul. Ekkor kerül elő a szimfonikus zenekarunk is, és készülünk a Papp László Budapest Sportarénában október 6-án tartandó 50. születésnapi jubileumi koncertünkre.

– Az Omega arról is híres, hogy mindig képes volt megújulni, a beat korszak után a hard rock, space korszak, progresszív rock korszak és így tovább... Hogyan születtek ezek a dalok?

– Mindenki hozzáteszi a maga elképzeléseit, és aztán összegyúrjuk. A szöveget mindig az aktuális dalszerzőnk írja, legtöbbször Sülyi Péterrel dolgoztunk, rajta kívül Adamis Anna, illetve Bródy János, de Sztevanovity Zorán vagy Várszegi Gábor is írt dalokat nekünk, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Sohasem az volt a célunk, hogy nagyokat mondjunk, mondassunk, inkább arra ösztönöztük a szövegírókat, hogy az elkészülendő szám hangulatát, dallamát erősítsék.

– Az együttes még a kommunizmus elején járt párszor Romániában is. Melyek voltak az akkori tapasztalatok, és melyek a mostaniak, amikor már szabadon lehet járni?

– A kommunizmus idején Erdélybe nem nagyon tudtunk jönni, inkább Bukarestbe jártunk gyakrabban. Akkoriban Brassó volt a legmagasabb pont, ahová el tudtunk jutni. Mondhatni, hogy az első igazi erdélyi koncertünk 2005-ben Marosvásárhelyen volt. Nagyon jó érzés Erdélybe jönni, de ezt már a bukaresti koncertjeinkből is kikövetkeztettük, amikor is igaz, hogy több volt a román rajongónk, de erőteljesen érződött, hogy Erdélyből is nagyon sok magyar eljött.

– Az Omega arról is híres, hogy nemcsak Magyarország, hanem Európa felé is nyitott volt. Voltak-e gondjaik a cenzúrával?

– Mi nem elégedtünk meg azzal, hogy csak a magyar közönséget szolgáljuk, sikerült Törökországtól Portugáliáig eljutni. A cenzúrával kapcsolatosan pedig megjegyezném, hogy mindig tudtuk, meddig lehet elmenni. Ritkán léptük túl a határt, akkor is nagyon finoman. Nem feltétlenül próbáltak meg bántani durvábban, tiltással csak egy-két számunk esetében léptek fel, de ha azt vesszük, hogy közel háromszáz dalunk született, ez nem jelentett különösebb gondot.

– Milyen repertoárt választottak a nyári turnénak, mennyire lehet rugalmas a műsorösszetétel?

– Próbálunk a közönség igényeink megfelelni. Gondolom, hogy ennyi éves tapasztalat után tudjuk, hogy mi az, amit a közönségünk leginkább elvár, erre épülnek másfél órás koncertjeink, amelyet a jelenlegi turné keretében tartunk. Technikailag sok változtatás nem eszközölhető egy koncertsorozaton, ugyanis szorosan együtt kell működjünk, össze kell próbáljunk a technikai részleggel. Egyik pillanatról a másikra nem lehet váltani, a sorrend nagyon fontos, ha nagyon belenyúlnánk, az egész összhatást, főleg a koncert látványvilágát megzavarnánk. Amint már említettem, gondolom, jól kiszámítottuk, hogy mit vár el tőlünk a közönség. Pályafutásunk során eddig nem kaptunk olyan visszajelzést, hogy ez a fajta repertoárhoz való igazodás problémát jelentett volna.

– Jelezte, hogy a jubileumi koncertjükön szimfonikus zenekarral játszanak. Lehet-e arra számítani, hogy az Omega ilyen irányban mozdul el az elkövetkezőkben?

– Nagy sikere volt a tavaszi koncerteken a Szimfóniának meg a Rapszódiának, ezért gondoltuk, hogy jubileumi koncertünkön ezt tovább kell vinni. Persze hozzátenném, hogy mindig is akartuk, hogy szimfonikus zenekarral dolgozzunk, csak általában nem volt erre lehetőség. A szimfonikus zenét ugyanis elektronikával próbáltuk pótolni, mímelni. Persze ennek az elektronikus hangzásnak is megvan a maga hatása, értéke, de most végre itt a lehetőség, hogy szimfonikus zenekarral, megfelelő hangszerekkel sokkal színvonalasabban, finomabban, cizelláltabban vitelezzük ki ezeket a számokat, mint géppel, szintetizátorral. Továbblépésünk, elmozdulásunk ebben az irányban nem kizárt, de jelenleg az a legfontosabb számunkra, hogy erre az évre, amit beterveztünk, minden szempontból a maximálisan hozzuk ki...