
A túra és a résztvevők is csupa jeles és kitűnő osztályzatot kaptak egymástól, és abban a megnyugtató tudatban tértünk nyugovóra, hogy búcsúzkodni csak holnap kell, és az sem olyan nagy baj, hiszen jövőben is találkozunk a IX. Erdély-túrán – olvasható a nyolcadik napról szóló blogbejegyzés végén a túra blogján. Az Élő Erdély Egyesület nyolcadik alkalommal szervezett honismereti biciklitúrát Erdély tájegységei megismerése céljából. Ezúttal Dél-Erdélyben jártak.
2012. augusztus 15., 17:192012. augusztus 15., 17:19
2012. augusztus 15., 18:092012. augusztus 15., 18:09
Több száz kilométert maguk mögött tudva, fáradtan, de felejthetetlen élményekkel tért haza az Élő Erdély Egyesület által szervezett biciklitúra 39 résztvevője: ki Kolozsvárra, ki Temesvárra, Marosvásárhelyre, Brassóba, Székelyudvarhelyre vagy éppen Csíkszeredába. „Évről évre folyamatosan változik a társaság, és ez nagy pozitívum. Van, amikor nem tud eljönni valaki a régiek közül, ugyanakkor most már sokuknál baba van, ezért pár évre kihagyják, de arra is volt példa, és ennek nagyon örvendünk, hogy két gyerek után, négy-öt év kihagyás után újra részt vettek. Minden évben vannak újak, bár nem csapunk nagy hírverést a túrának, hagyjuk kialakulni magától. Idén is 15 új jelentkező volt” – osztotta meg velünk Boda Szabolcs, az egyesület elnöke.
Nyolc évvel ezelőtt egy baráti társaság kezdeményezéseként szervezték meg az első biciklitúrát, amikor is Szászföldre kerekeztek. „Igazából nem volt semmiféle intézményes kerete akkor. Egy este összeültünk, és kitaláltuk, hogy legyen egy ilyen túra, menjünk el egy általunk kevésbé ismert vidékre. Teljesen spontánul összeszerveződtünk, és elindultunk tizennyolcan. Aztán az évek során alakult, intézményesült a dolog, az egyesület is ezután jött létre, és akkor határoztuk meg a konkrét célokat, akkor nőtte túl magát egy baráti megmozduláson. Azt szerettük volna, ha intézményesen ismerjük meg a különböző néprajzi tájegységeket, folyamatosan, rendszeresen, évente ugyanabban az időpontban legyen egy túra, és ezt próbáljuk megmutatni azoknak is, akik nincsenek ott, tehát dokumentáljuk. Az első években a dokumentálás arról szólt, hogy mindenki fotózgatott magának, most már filmezünk, fotózunk, honlapot készítünk a régióról, és a túra után az összegyűjtött anyagokból próbálunk kiadványokat megjelentetni” – magyarázta az egyesület elnöke.
Terveik között szerepel útikönyvek kiadása egy-egy régióról, valamint egy átfogó, Erdély néprajzi tájegységeit bemutató honlap. A tervezett információs tár lényege a honismeret, valamint a kulturális turizmus ösztönzése. „Két-három hónap szükséges ahhoz, hogy összegyűjtsük az adott régióról az információkat a biciklitúrához: nehezen találni rájuk, nincsenek összeszedve, összerakni nagyon nehéz. Ha valaki el szeretne indulni úgy, mint mi, akkor mi megspóroljuk ezt a munkát, és a blogot is azért vezetjük, hogy kapjanak kedvet az emberek. Hogy induljanak el, vagy csatlakozzanak hozzánk, és ha nem is barangolnak, legalább a számítógép elől kapjanak egy-egy pillanatképet az adott régióról.”
Az idei túráról szóló blogot is végigkövethette, aki nem tudott biciklivel velük tartani. A csapat Algyógyról indult, naponta 40–60 kilométert megtéve, Nagyágy, Piski, Zalatna, Gyulafehérvár, Alsógáld, Alvinc, Szászváros, Csernakeresztúr, Hátszeg útvonalon. Aztán „hogy meg ne unjuk a biciklizést, egy kis országúti kalandozás következett, majd egy kis mezei kitérő, végül, de nem utolsósorban egy kis meredek emelkedő, ami után már olyan magasan voltunk, hogy nem egészen két perc alatt suhantunk be Dévára”, a túra befejező, végső állomására. A túra során nemcsak kaptak, adtak is, megtisztították az ompolygyepűi zalatnai áldozatok emlékművének környékét, és megkoszorúzták az emlékművet, az elkövetkezőkben pedig segíteni fognak a marosszentimrei középkori templomot védő kerítés helyreállításában is.
„Érzelmi szempontból a kettősség jellemezte a mostani túrát. De ezt már tudtuk előre, hogy szórványvidékre megyünk, nem ugyanaz lesz, mint tavaly Szilágyságban, ahol láttuk, hogy egy nagyon életerős közösség van, nagyon pozitív jövőképpel. Tudtuk, hogy itt nem ezt fogjuk kapni. Volt, aki megfogalmazta a végén, hogy nagyon szomorú túra volt számára, látva azt a sok középkori épületet, egyáltalán a magyar épületörökséget kallódni. De láttunk nagyon sok pozitív példát is, ahol sikerül ezeket karbantartani, felújítani, régi nemesi családok visszaigényelték birtokukat, felújították az épületeket, gazdálkodnak. Érdemes elmenni, mert láttuk, hogy vannak ott is közösségi erők, amik meg tudnak tartani egy-egy értéket. A másik kiemelkedő élményünk a régió természeti adottságai voltak. Nagyon szép helyeken jártunk, minden adott, a hegyektől a termálvizekig, a Retyezát alján bicikliztünk végig. Ezenkívül nagyon színes volt a program. Általában igyekszünk egy régiót minden megközelítésben megismerni, a természeti értékeit, az épített örökségét, a népi kultúráját, személyiségeket, átfogóan mindenből egy kicsit. Egy pillér hiányzott: itt most a népi kultúra volt az, amivel már nem nagyon találkozni ebben a régióban. A bukovinai székelyeknél voltunk Csernakeresztúron, ott létezik még egyfajta hagyományőrzés, de náluk is már tulajdonképpen a külső érdeklődés és a turizmus az, ami újra életre keltette. Nem egy folyamatos dolog volt, hanem újra visszakeresték a viseletet, a népdalaikat. Nagyon jól működik ott a faluturizmus. A magyarországi buszok útvonala általában Csernakeresztúr, Kalotaszeg, Székelyföld. Alig találtunk időpontot náluk, két busznyi vendéget fektetnek le mindennap, szétosztva családoknál. Ott kaptunk egy kis ízelítőt a népi kultúrából. Az épített örökség nagyon értékes, nagyon régi középkori templomokat láttunk, és egyedi dolgokat is. Kiemelkedőt nem tudnék mondani, inkább azt, hogy nagyon sokszínű volt. Mindenből kaptunk” – összegezte Boda Szabolcs a túrán tapasztaltakat.
Sepsiszentgyörgy Önkormányzata idén is meghirdette a Szent György Ösztöndíjat, amelyet 2010 óta évente ítélnek oda a legtehetségesebb végzős diákoknak.
A mai igényeknek megfelelő szabadidős és ifjúsági központot építene Kovászna Megye Tanácsa Zabolán. A Csipkés tábor jelenlegi főépületének helyére megálmodott létesítményt 3,5 millió eurós uniós támogatással valósítanák meg.
Őrizze meg a Tamási Áron Színház művész-színház jellegét, de nyisson eddig el nem ért célcsoportok felé – ezek az intézményfenntartó önkormányzat elvárásai az új igazgatóval, Albu Istvánnal szemben, aki a maga során bátran néz a kihívások elé.
Két gidófalvi lakos – egy nő és egy férfi – a rendőrséghez fordult, miután halálos fenyegetéseket kaptak egy üzenetküldő alkalmazáson keresztül. A rendőrség gyorsan intézkedett: az elkövetők ellen ideiglenes távoltartási végzést adtak ki.
Konfliktus alakult ki az egyik baróti iskolában egy negyedikes fiú új tanítónője és édesanyja között. Az anya szerint az addig jól teljesítő gyermeket az új pedagógus megalázó jelzőkkel illette. A szülő a fiút átvitte az erdőfülei iskolába.
Nyílt napot hirdetett a sepsiszentgyörgyi önkormányzat csütörtökre a Gondosóra-program iránt érdeklődőknek. Sokan éltek a lehetőséggel és már a kért iratokkal jelentkeztek, így kézhez is kapták az eszközt.
A Sepsiszentgyörgyi Művészeti Népiskola partnerségével a Sic-Art Egyesület november 16-án Sepsiszentgyörgyön szervezi meg a SepsiDrum Országos Dobversenyt. Az élő döntőbe idén húszan jutottak be.
A gelencei férfidalárda csapata érdemelte ki a fődíjat a Székelyföldi Kolbászparádé huszadik kiadásán, melyet szombaton rendeztek meg a zabolai Mikes-birtokon. A versenybe benevezett 18 csapat között több különdíjat is kiosztottak.
A Csíkkozmásról néhány éve Mikóújfaluba költözött család bolygatta meg a háromszéki falu békéjét – árulta el lapunknak a minapi gyilkosság kapcsán Demeter Ferenc, Mikóújfalu polgármestere.
A sepsiszentgyörgyi rendőrség közrendvédelmi osztályának járőrei fogtak el egy országosan körözött férfit, aki megpróbált elmenekülni a rendőrök elől.
szóljon hozzá!