Ceauşescu gyenge kezdő volt...

Lukács Csaba koreai katonákkal az észak-déli határon

A Diktátorok könyve egy sorozatindító könyv: a Magyar Nemzet publicistája, Lukács Csaba Micsoda útjaim… címmel úti beszámolóit, riportjait válogatja össze különböző témák szerint, a Diktátorok könyve pedig ebből az első, amelyet Marosvásárhelyen is bemutatott a szerző.

A szovátai fiatalember 25. hónapja van a bolíviai börtönben

Maros megyei könyvbemutató lévén, főleg bolíviai útjáról beszélt a szerző, aki meglátogatta a szovátai Tóásó Elődöt bolíviai börtönében. Felhívta a figyelmet, hogy „nincs ingyen ebéd”, valamikor Tóásó Elődöt is szép képekkel és hamis ígéretekkel csalták ki Bolíviába. A dolognak sajnálatos következménye lett: a szovátai Magyarosi Árpádot, Fiúkát lelőtték szállodai szobájában, Eduardo Rózsa Floresszel együtt, Tóásó Előd pedig 25. hónapja van börtönben. Egy olyan országban raboskodik, ahol azt gondolják, aki börtönbe került, az megérdemli, hogy éhen haljon, tehát csak akkor esznek a rabok, ha a hozzátartozóik ételt visznek be nekik. „Európai szemmel megdöbbentő a látvány, bár Előd szárnya a VIP-részlegnek számít. Korábban egy fénytelen betonlyukban tartották, ahol csak gyertyánál látott valamit. Most 50 dollárt fizet havonta a cellájáért” – meséli Lukács, aki 8 napig látogatta a szovátai fiút. „Szerintem a világ egyetlen börtöne, ahová nem becsempészik a kokaint, hanem onnan csempészik ki, ugyanis maga a börtön egy kokaingyár” – ecseteli az állapotokat a szerző.

Az újságíró szerint a magyar kormánynak az Európai Unió soros elnökeként lenne esélye kiszabadítani a szovátai fiatalembert, ám ez ügyben mindeddig egyetlen lépést sem tett. „A diktatúrák vezetőire az a jellemző, hogy sosem ismerik el esetleges tévedésüket, ezért Evo Morales bolíviai elnöksége alatt lehetetlen megjósolni, mikor szabadulhat Előd” – véli az utazó újságíró.

Hogy is kerül a diktátorokról szóló könyvbe Bolívia, amikor az elnök Evo Morales demokratikus úton, szavazással került hatalomra – kérdezhetnénk. Lukács Csaba elmondta, a latin-amerikai országban újfajta szocializmus épül, az államfő pedig börtönbe zárja az ellenzéket.

Ahol az emberek a pártnak adják a fizetésüket

„Azt hittem a létező világok legrosszabbikát fogtam ki, amikor a romániai kommunizmusban éltem, de Ceauşescu gyenge kezdő volt ahhoz képest, hogy mi van Észak-Koreában” – mondta a könyvében szereplő másik diktatúráról Lukács Csaba. Utazó újságíróként sosem jutott volna be az országok legtöbbjébe, de egy segélyszervezet tagjaként már igen. „A világ negyedik legerősebb hadserege Észak-Koreában van. A nők három, a férfiak pedig öt évig végeznek kötelező sorkatonai szolgálatot. Észak-Koreában nincs munkanélküliség. Az emberek felajánlják fizetésüket a pártnak, cserébe kapnak napi 30 deka rizst fejenként, valamint gumicsizma- és salopétakupont. A vidékiek is olyan rendesek, hogy felajánlották áramfejadagjukat a fővárosiaknak, így vidéken sosincs villany, a fővárosban is csak pár óráig” – ecsetelte az észak-koreai állapotokat Lukács, aki egy métert sem tudott megtenni abban az országban úgy, hogy ne kövesse egy kísérő. „Amikor ott voltam, két darab magántulajdonú autó volt az országban. De vidékre sem utazhatnak az emberek, akkor amikor akarnak, kilencféle engedélyt kell kiváltsanak, ahhoz, hogy átengedjék a városhatáron. Aki pedig nyugdíjas lesz, az kötelezően vidékre kell költözzön, hogy ne „fogyassza” fölöslegesen a főváros infrastruktúráját” – meséli.

Kötelességének érzi, segíteni a demokratizálási folyamatot

A Diktátorok könyvébe bekerült még Burma is. A legnagyobb szegénységben és igazi katonai diktatúrában élő burmaiakkal találkozva állapította meg Lukács: a boldogság nem függ össze az anyagi helyzettel és a demokráciával, meg Burmában vannak olyan politikusok, akik hülyeségben felveszik a versenyt a „mi politikusainkkal”.

Kubába saját bevallása szerint „kötelességként” ment a könyv szerzője. Annak idején Románia is kapott segélyt ahhoz, hogy véghezvigye a rendszerváltást, a diktatúrában felnőtt újságíró pedig úgy érezte, kötelessége ezt viszonozni. Ezért ment Kubába, hogy anyagilag segítse az ellenzéket, és kitartásra biztassa őket. „Kubában, aki ellenzéki, azt elbocsátják az állásából. Nem csak őt, hanem feleségét, rokonait is menesztik, a barátait pedig megfenyegetik, hogy hasonló sorsra jutnak ők is, ha segítik az ellenséget” – magyarázta Lukács, aki bár ábécésorrendben szerkesztette kötetét, úgy jött össze, hogy Romániával zárul a kiadvány. Az olvasó betekinthet a 20. század egyik legvéresebb diktátorának, Nicoale Ceauşescunak a bukásába és végnapjaiba.

Az Aranytoll-díjjal és Mikszáth-díjjal is kitüntetett újságíró első könyvét az aruhaz.szh.ro-n lehet megvásárolni.

Ha a Való Világ lett volna...

A parajdi származású újságíró könyvét a Deus Providebit Házban gyér közönség, pontosan 17 ember előtt mutatta be. Az esemény után a Marosvásárhelyi Rádió volt szerkesztője, Kelemen Ferenc felállt és bocsánatot kért Marosvásárhely nevében a néhány lélekszámú közönség miatt. „Szégyenlem magam, hogy ennyien vagyunk, amikor idejön egy olyan díjazott újságíró, aki a mi emberünk. De aki itt volt, az nem megy üres kézzel haza” – mondta Kelemen Ferenc, aki szerint, ha a Való Világ szereplőivel kellett volna találkozni, biztos megmozdult volna Marosvásárhely is.