„Születtél január 6-án, eltemettünk február 12-én”

Immár lassan száz éve nem szerveztek téltemetést a Vécke-patak közelében fekvő Harasztkeréken, idén azonban gondolt egyet a helyi Tűzkerék táncegyüttes és nagy dobra verve kiűzték falujukból a tél sötétségét.
„Születtél január 6-án, eltemettünk február 12-én” – így kezdte a szertartást az a harasztkeréki lány, aki papnak öltözött pénteken a téltemetésre. Persze csak azután lobbantották lángra a bábut miután jól megríkatták őt a sirató asszonyoknak öltözött fiúk. A termékenységhez, a tél sötétsége fölötti diadalhoz és az élet ünnepléséhez kapcsolódik a téltemetés rítusa szinte minden kultúrában. Harasztkeréken a férfi erő fitogtatásával, de a vénlányok és agglegények kigúnyolásával is összekötik ezt a farsangi népszokást, amely már évtizedek óta kimaradt a közösség életéből, legalábbis a falu nyilvános teréből. „Eddig inkább színpadi változatban volt jelen ez a szokás Harasztkeréken, amely valójában sosem halt meg, csak az utcáról tűnt el az utóbbi időben – mesélte nekünk Nagy Anna óvónő, aki az óvodásaival eddig is eljátszotta a téltemetést. Idén azonban újjáélesztették az utcai felvonulás részét is.

A házasság- vagy a csutak terhe?

Orbán Ráki néni még emlékszik az utolsó téltemetésre, amelyet kislánykorában szerveztek a falujában. „Akkoriban mindenki kürtös kalácsot sütött, és azzal várta kapujában a jelmezbe bújt farsangolókat. Az húzta a csutakot, aki nem nősült meg addig. Bementek a vénlányok udvarára, ahol csujogatásokkal gúnyolták ki őket, persze vigyázva arra, hogy ne legyen túl bántó” – idézte fel leánykorát Ráki néni, akitől azt is megtudtuk, hogy az elégetett Illyés nyakában hagymafonat is lógott, ezzel áldozva a gazdag termésért. A hétvégén zömében fiatal maskarások Harasztkerék utcáin keresztül, egyik faluvégétől a másikig húzták a megkötött csutakot, amely a férfi erőt testesítette meg. „Régen az volt a szokás, hogy annak a férfinak kellett húznia a csutakot, aki nem vállalta a házasság terhét. Így a falu agglegényei húzták a nehéz farönköt” – mesélte Veres Kálmán, az esemény szervezője, miközben égett mellette a szalmabábú. Régen a bort az esti mulatsághoz pedig azok az agglegények hozták, akik nappal nem voltak hajlandóak a nehéz csutakot húzni. Az újjáéledt változatban ugyan nem volt annyira nagy ez a farönk, hogy ne bírjon el vele két kamasz fiú, de megpróbálták ugyanúgy eljátszani a téltemetés mozzanatait, mint hetven évvel ezelőtt Harasztkeréken.

Jövőben ugyanitt?

A falubelieken és rajtunk kívül a környék táncegyüttesei illetve zenekarainak székelyruhás fiataljai is felvonultak a szertartáson. Majd az éjszakába nyúló mulatságot ünnepi táncműsorral melegítették elő, ahol fellépett Moldován Horváth István és zenekara, a Kendi Csillagok- és az erdőszentgyörgyi Százfonat tánccsoport, valamint a Tűzkerék együttes kis- és nagy csoportjai is. Ezután már csipán a harasztkerékiektől függ, hogy meddig él ez az újjáélesztett népszokás, mindenesetre a község alpogármestere így búcsúzott el tőlünk: „Reméljük jövőben is találkozunk ugyanitt, ugyanekkor!”