Amikor a női sziluett ihleti a divattervezőt

László Bea, a Divatkreátor2 marosvásárhelyi versenyzője

– Hogyan kerültél be a műsorba?

– A Divatkreátor weboldalán illetve egy közösségi oldalon láttam a felhívást, hogy jelentkezhetnek fiatal divattervezők portfólióval és önéletrajzzal. Mintegy száz személy közül választották ki a 14 kreátort, akik hétről hétre mutatják meg tehetségüket a különböző feladatok során. Erdélyből én vagyok az egyedüli tervező a csapatban, ezért igyekszem a lehető legjobban képviselni a szülőföldemet.

– Miképpen zajlanak a forgatások?

– Összesen tíz adást vesznek fel, ebből hármat már levetítettek, a többi június közepéig lesz látható a TV2 műsorán csütörtök esténként. Az adásokat több nap alatt forgatják, ugyanis egy ruha tervezése, kivitelezése hosszadalmas folyamat. Együtt veszünk anyagot, varrunk a kreátorok részére kialakított varrodában, majd következik ruhapróba, és végül az értékelés. Ilyenkor derül ki, hogy ki mennyire teljesített jól magához illetve a többiekhez képest, és hogy ki esik ki, hiszen minden alkalommal búcsúzik egy tervező, míg végül kiderül ki lesz az év divatkreátora.

– Mennyire „megfoghatatlanok” a feladatok?

– A feladatok elsőre elgondolkodtatóak voltak. Az elején kicsit idegen volt, aztán mégis sikerült mindig közel kerülni a témához, megbarátkozni vele és olyat tervezni, amely igazán tükrözi a személyiségemet.

– Melyik volt a kedvenced?

– Ez nehéz kérdés, mert eddig bármelyiket szívesen megtartottam volna magamnak, még a férfiruhát is. Mindegyikben volt valami, amit nagyon szerettem, valami kis részlet, ami engem jelképez. De azt hiszem, a jelenlegi lelki állapotom a Budapest témájú fekete ruhához illene legjobban, azonban lehet, hogy két nap múlva már a Görög Zitának tervezett darabot (fotó) viselném szívesebben.

– Hol szoktál varrni, otthon is vagy csak a Divatkreátor műhelyében?

– Dolgozni itthon is szoktam, de nagyon jól érzem magam a Divatkreátor műhelyében is, itt megvan minden ami kell: nagyon jó ipari varrógép, amiről csak álmodhatok, hely ahol tudok szabni, az én kis szobám nem igazán alkalmas erre. Időből soha nem elég, egy ruhadarabbal napokig el tudnék bíbelődni, de ebben a versenyben általában csak egy-két nap van egy darab elkészítésére, és ez így jó, mert így derül ki, hogy ki a legjobb.

– Milyen anyagokat, formákat szeretsz használni?

– Nagyon szeretem inspirációként használni az építészetet, de a női sziluettek jellemzők a legjobban rám. Olykor romantikus, lágyabb hangulatban, máskor erősebb, határozottabb vonalakat használok a terveimben, hangulatomtól függ. Függője vagyok a lágy muszlinoknak, a pamutdzsörzének.

– Mit vársz a versenytől?

– Azért vállaltam, hogy felköltözöm Pestre és csak ezzel foglalkozom, mert nyerni szeretnék. Ezenkívül bizonyítani akarok önmagamnak, feszíteni a határaimat és felkészülni minden elképzelhetetlenre, ami nem könnyű. A nyeremény csak egy újabb kihívás, amelynek állok elébe.

– Szerinted az erdélyiek mennyire „vevők” a kreációidra?

– Erdély még messze áll attól, hogy észrevegye a divattervezőket, még messzebb attól, hogy merjen olyan egyedi darabokat vásárolni, amelyek picit drágábbak, de annál elegánsabbak és értékesebbek. Kívánom, hogy egyszer ez megvalósuljon, én megteszek mindent, hiszen Marosvásárhely lehetne egy olyan város, ahol tombol a divat!

Névjegy

László Bea 22 éves, Marosvásárhelyen született. Kolozsváron a Képzőművészeti és Design Egyetemen végzett 2010-ben. Hat éve foglalkozik divattervezéssel, beleszámítva a tanulmányi éveket is. Kedvenc tervezői Alberta Feretti, Chloe, Bottega Venetta, Tina Hagensen. A fiatal divattervező szerencsésnek érzi magát, mert megtalálta azt a szakmát, amelyet „neki szánt az ég”. Kreációi a Beango márkanevet viselik, amelyeket a beango.blogspot.com oldalon lehet megtekinteni.

Az Év Divatkreátora címet elnyerő tervezőnek egy olasz divatház segít majd a kollekciója elkészítésében, illetve lehetőséget ad az értékesítésre is.