A találkozás öröme Taizében

Tekintse meg fotógalériánkat!

A vasárnaptól vasárnapig tartó találkozók során egy hétre bárki bekapcsolódhat a közösségi élet ritmusába: részt vehet a napi háromszori imádságon, ahol a közös és az egyéni ima, az énekek és a csönd segítségével kereshetjük az Istennel való közösséget. Megvan a varázsuk a közös étkezéseknek, az esti találkozásoknak és a különféle munkáknak is.

Székelyföldről július 24–31. között harmincöt fős, többnyire húsz és harmincöt év közötti fiatalokból álló csoport töltött el egy hetet Taizében a gyergyószentmiklósi Harghita Taizé szervezésében.

Roger testvér sírjánál

A taizéi szerzetesközösséget Roger testvér alapította. Roger Schütz-Marsauche vallásos protestáns családba született kilencedik gyermekként 1915. május 12-én, a svájci Provence-ben. Apja református lelkész volt, ő maga is teológiát tanult 1937–1940 között Lausanne-ban és Strasbourgban. 1940-ben telepedett le az akkor német megszállás alatt lévő Franciaországban, azzal az elhatározással, hogy közösséget alapítson, ami az emberek közötti kiengesztelődést szolgálja. Háza rövidesen a nácik által üldözöttek menedékhelyévé vált. A csoport lelepleződése miatt 1942-ben közösségével együtt Svájba kellett menekülnie. A terület felszabadulása után 1944-ben társaival visszatért Taizébe, ahol árva gyermekeket gondozott, illetve német hadifoglyokat látogatott. 1949-ben a közösségből heten fogadalmat tettek, ezzel létrejött a szerzetesközösség, aminek Roger lett a priorja, és aminek 1952-ben állította fel szabályait. Ettől kezdve haláláig, 2005-ig vezette a közösséget. II. János Pál pápa többször is elismerte tevékenységét, ő maga is ellátogatott Taizébe. Emellett Roger testvér szoros kapcsolatokat ápolt más keresztény és nem keresztény egyházak képviselőivel is. 2005. augusztus 16-án az esti imádság alatt egy pszichésen zavart román fiatal nő késsel meggyilkolta. Temetésén a legtöbb keresztény egyház, illetve Európa vallási és politikai elitje is képviseltette magát – olvasható a Wikipédian.

Az Istenbe vetett hit tartja együtt hétről hétre e színes közösséget

„Fiatalságom óta nem hagyott nyugodni a megérzés, miszerint a közösségi életforma annak lehet a jele, hogy Isten szeretet, és nem más, csak szeretet. Napról napra erősödött bennem a meggyőződés, hogy mennyire fontos lenne megteremteni egy férfiközösséget, amelynek tagjai arra törekednek, hogy egész életüket odaadva, megértsék egymást, és mindig kiengesztelődjenek egymással. Ebben a közösségben a szív jósága és az egyszerűség lenne mindennek a forrása” – vallotta Roger testvér.

James testvérrel beszélgettünk

James testvér a Romániából érkező csoportok felelőse, aki rendszeresen tesz látogatást országunkban, felkeresve az itteni közösségeket. Ősszel Alois testvérrel, a szerzetesközösség priorjával tesz látogatást Kolozsvárra és Nagybányárá. Mint elmondta, a taizéi templom egy nagy hajóra, bárkára hasonlít, ahol mindenki számára van hely, érkezzen a világ bármely részéről. „Együtt utazunk és egy közös irányba, egy közös cél felé tartunk. Ez a cél: Isten” – fogalmazott. Dalokkal és énekekkel dicsérik nap mint nap az Urat, vallástól és nemzetiségtől függetlenül. Ott jártamkor 76 országból mintegy 4000 fiatal töltött el egy hetet a francia kis településen.

Esti ima a Kiengesztelődés templomában

Egy napom Taizében

Minden nap egy lehetőség, hogy találkozzunk Istennel. Egy lehetőség arra, hogy megajándékozzuk egymást az Istentől felénk kiáradó szeretettel. A reggeli imát követően hosszú sorokban vártuk a reggeli kakaós kávét, az étcsokoládét és a kiflit, amit önkéntes társaink nyújtottak át, ki-ki a maga nyelvén kívánva jó étvágyat annak elfogyasztásához. Ezután a közösség testvérei bibliai bevezetőt tartottak, melyet csendes elmélkedés vagy kiscsoportos beszélgetés követett. A déli ima után megebédeltünk, majd különféle műhelyfoglalkozások segítettek elmélyíteni a hitünk és az életünk közötti kapcsolatot. Volt, aki énekpróbán vett részt, mások kiscsoportos beszélgetésekbe kapcsolódtak be, és voltak, akik közösségi munkát vállaltak, mint például mosogattak, összeszedték a szemetet, sáncot takarítottak vagy vécét pucoltak. „Sohasem gondoltam, hogy egy szép nap örömömet fogom lelni a vécépucolásban” – jegyezte meg az erdélyi csoport egyik tagja. A vacsora után esti imádságra gyűltünk össze, majd a Oyakban találkoztunk, ahol gitárszó mellett énekeltünk, táncolva játszottunk és ingyenöleléssel ajándékoztuk meg egymást. Bár valamennyien más nyelven beszéltünk, mégis mindenki megértette a másikat.

Esténként gitárszó és éneklés mellett ismerkedtek a fiatalok

Berlini találkozó – 2011

Minden évben karácsony és újév közt Taizé „európai találkozót” készít elő valamelyik európai nagyvárosban. Genf, Brüsszel, Poznan és Rotterdam után az idei, 34. találkozóra Berlinben kerül sor. „Az egyházak és a város polgármesterének meghívására a 34. európai találkozó Berlinben lesz 2011. december 28. és 2012. január 1. között. Keleten éppúgy, mint nyugaton Berlin egy olyan városnak a jelképe, amelynek lakói még a nehéz körülmények ellenére sem vesztik el bátorságukat. A fogadó egyházak nagyon különbözőek. Számos berlininek pedig különböző okok miatt soha nem volt igazi kapcsolata a keresztény hittel. Azáltal, hogy mindenki előtt nyitva áll, lehetne-e a találkozó annak a jele, hogy az egyház mindenkit befogad?” A berlini találkozóval kapcsolatosan további részleteket a Harghita Taizé honlapján találnak.