A kertészkedést folyamatosan kell tanulni

– Több éve vállal kertészeti tanácsadást a Csíki Hírlap olvasói számára. Honnan jött az ötlet?

– Egyrészt úgy gondoltam, hogy van egy ki nem fejezett igény az olvasók részéről egy olyan kertészeti tapasztalatokat és tanácsokat bemutató rovat iránt, amely a jellegzetes helyi klíma és a helyi adottságok figyelembevételével van megírva. Vannak magyar nyelvű kertészkönyvek és kertészmagazinok, de a bennük lévő tanácsok nem mindig állják meg a helyüket a csíki klimatikus és talajviszonyok mellett. Másrészt azt tapasztaltam, hogy egyre kevesebben termesztenek zöldségeket, egyre kevesebben kertészkednek. Észrevettem, hogy kertészkedési praktikáknak és a kertészkedés szeretetének egyik generációról a másikra való átadása kezd megszakadni. Remélem, hogy ezek az írások megfékezik, vagy talán meg is fordítják ezt a jelenséget. El akarom oszlatni azokat a kialakulóban lévő tévhiteket, miszerint nem éri meg konyhakertet fenntartani, kertészkedni unalmas és fáradságos, vagy a kertészkedés gyomlálásból és fűnyírásból áll.

– Hol és mikor tanulta ezt a szakmát, mi a végzettsége?

– Kolozsváron lett belőlem okleveles kertészmérnök, de már az egyetem előtt tanultam és azóta is folyamosan tanulom a kertészkedést. A kertészkedés néhány ágazata, mint például növénynemesítés, együtt fejlődik a modern technológiákkal és a természet egyre jobb megismerésével. A kertészkedést folyamatosan kell tanulni, nem hiszem, hogy valaha kijelenthetném: mindent tudok, ami a kertészkedéssel kapcsolatos.

– Miért választotta ezt a szakmát? Van hagyománya a családban?

– Már óvodás és kisiskolás koromban érdekesnek és csodálatosnak tartottam a növények világát. Mindennap türelmetlenül vártam, hogy kibújjanak a zöldségek, vagy megnyíljanak a virágbimbók. Egyszer szét is feszegettem a kertünkben lévő, még zöld tulipánbimbókat, mert kíváncsi voltam, melyik milyen színű lesz, és siettetni akartam a kivirágzásukat. Emlékszem, kezembe akadt egy kertészkönyv, és nagyon lenyűgözött az, hogy a növények bizonyos részeit meg lehet gyökereztetni, és abból egy újabb növény fejlődik, vagy egyik gyümölcsfa ágát be lehet oltani egy másik fába, hogy a növények képesek bizonyos részeiket teljesen újranövelni és magjaik akár évtizedek után is kicsírázhatnak. De azért ha akkoriban rákérdeztek, én is, mint sok más kisfiú, azt mondtam, hogy pilóta vagy mozdonyvezető akarok lenni. Több minden befolyásolta, hogy végül kertész lettem. Meg kell említenem V. osztályból a biológia tanárnőm, aki felismerte és serkentette a botanika irányában az érdeklődésemet, és ezt ezúton is köszönöm neki. A másik az udvarunk, ahol nagyszüleimnek és szüleimnek köszönhetően sok volt a gyümölcsfa, virágzó cserje, érdekes virág vagy ritkábbnak számító fűszer. Még óvodás koromban jártam egy, azóta megszűnt nagybányai kaktuszkertben, az is nagyon megfogott. Mindkét nagyapám értett a gyümölcsfák gondozásához, és még mai napig van olyan, több fajtát is termő almafa, amelyet ők ültettek és oltottak be saját kezűleg.

– Ha nem kertész lett volna, milyen más szakmát választ?

– Sajnos manapság nem aszerint választunk munkahelyet, hogy ki mit szeret csinálni, mihez ért, vagy mit tanult, hanem aszerint, hogy éppen milyenek a lehetőségek. Bár nagyon érdekelt a kertészet, és kertésznek tanultam, mégis végeztem a kertészettől szakmailag nagyon távol eső munkát. Szerettem azt is, de nagyon örülök és szerencsésnek tartom magam, hogy most nem csak a szakmám, hanem a munkám is a kertészkedés. Nem szoktam azon gondolkozni, hogy ha nem kertész lettem volna, akkor mi, de abban biztos vagyok, hogy bármi lenne a szakmám, a kertészkedés lenne az egyik hobbim.

– És milyen más hobbija van?

–Szeretek fényképezni, főleg természetfotózással és természetjárással, kirándulással szoktam kikapcsolódni. Érdekel a méhészkedés is, de egyelőre csak elméletileg méhészkedek.

– Kinek ajánlott a kertészkedés?

– Mint szabadidős tevékenység, mindenkinek! A kertészkedés nagyon sokrétű tud lenni, korosztálytól és egyebektől függetlenül mindenki tud találni benne olyant, ami felkelti az érdeklődését, és amivel szívesen foglalkozik. A kertészkedés mint hobbi bizonyítottan jó hatással van a lelki és testi egészségre, külföldön gyakran használják terápiás tevékenységként. Szakmaként azoknak tudom ajánlani, akiket érdekel a növények világa, akik szeretik a természetet, szeretnek a szabadban tevékenykedni, és nem ijednek meg attól, ha mocskos lesz a kezük munka közben.

– Melyek a nehézségei, esetleg buktatói ennek a szakmának?

– Szívesebben beszélek az előnyeiről és az örömeiről. Nyilván vannak nehézségei, mint minden szakmának. A munka nagy részét a szabadban kell végezni, igazodva az időjáráshoz, jól kell tervezni, időzíteni, és kitartásra van szükség.  Alkalmazkodni kell a természethez, megtalálni az utat a saját céljainkhoz a természet törvényei között, a kertészet kihívásainak a legtöbbje pont a természet törvényszerűségeiből adódik. Egyik kertész ismerősöm szerint a növények beszélnek, csak a kertésznek érteni kell az ő nyelvükön.

– Van-e olyan terve, ami egyfajta álom szakmai téren?

– Igen, most hirtelen kettő is eszembe jutott, szeretnék egy üvegházat, ahol a pozsgás növényeimet és kaktuszaimat tarthatnám, és szeretnék létrehozni egy kisebb gyümölcsöst, amelyben régebbi és ritkábbnak számító alma- és körtefajták lennének összegyűjtve.