
Fotó: Nemzeti Filmintézet
Minden, ami a magyar kultúra, és minden, ami nem. Mert mi tudjuk, a magyar kultúra nem hangos, nem tolakszik, s mindig őszinte. És addig él, amíg vigyázunk rá.
2026. január 22., 16:112026. január 22., 16:11
A magyar kultúra itt nem definíció, hanem felismerés. Macskacicó. A faragott furulya hangja. Fekete–piros csíkos szoknyák perdülése. Fonott kosár húsvét reggelén. Nem szorul magyarázkodásra, mert mi mind tudjuk. A Kis kece lányom dallama. A négyszögletű kerek erdő abszurditása. A legkisebb testvér, aki végül mindig elnyeri méltó jutalmát. Az együgyű mórickás viccek, amiken egyszerre nevet a kocsma és az iskolaudvar. A jó napot kívánok, amit csak magyarul lehet így elharapni, vagy éppen csengően hangsúlyozni. Csíksomlyó, s ott a közös ima a Szűzanyához. Sár, eső, csend, tömeg.
Az, hogy foggal-körömmel védték piszkosul fiatal forradalmárok a hazát. Nem eszméért, nem névért, hanem a nyelvért, a földért, az emlékezetért. És hogy ez örökké kötelessé tett minket, hogy vigyázzunk rá. Nem pátosz ez, örökség.
A művészeink. A költő, aki nemzeti imádságot ír, majd belehal abba, amiben hisz. A zeneszerző, aki parasztdalokból világelvet csinál. A festő, aki színekkel mondja ki azt, amit szavakkal nem lehet. A tudós, aki idegen nyelven beszél, de magyarul gondolkodik. Nem a legismertebbek, de ők a legmagyarabbak. Azok, akik nem magyarázták el, mit csinálnak, csak tették a dolguk.
Hogy mit lehet leírni. Mit nem szabad elhallgatni. Hogy mikor kell kimondani azt, amit sokan éreznek. A magyar kultúra nem múlt idő. Addig jelen, addig él, amíg leírjuk. Amíg felismerjük. Amíg nem szégyelljük. És addig felelősség is, hogy ne váljon díszletté. Hogy ne kopjon el a használattól, s ne is hagyjuk porosodni a vitrinben. Mert mi felvesszük a népviseletet. Mi nemcsak vasárnap főzünk húslevest. Nem csak ünnepnapokon jut eszünkbe.
Ott van minden kérdésben, minden vitánkban. Akkor is, amikor nemet kell mondani. A magyar kultúra nem hangos. Mi sem vagyunk azok. Nem tolakszik, de felismerhető. Kicsit balkán, kicsit nyugatias, enyhén keleti. Sokszínű. És tagadhatatlanul a miénk. És itt nincs vége.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
A hatalmas kontyoktól és lakkozott hullámoktól hosszú út vezetett a mai könnyed, természetes menyasszonyi frizurákig. Császár Edith mesterfodrász szerint a modern menyasszony már önmagát szeretné látni a tükörben az esküvő napján is.
Az évnek ebben az időszakában igazán csábító a friss orda a piacon. Ha szeretjük az ordát és a pite jellegű süteményeket, ezt mindenképp próbáljuk ki. A fagyasztott gyümölcsnek pedig fogynia kell, mert lassan jön a friss.
Az átmeneti koranyári időszakban illatos mezei szegfűgombát gyűjthetünk, ha kiadós eső után gombásznánk a közeli legelőkön. A lucfenyő és más fenyőfélék is elkezdték már a friss hajtásaikat nevelni, desszerteket és szirupot is készíthetünk belőlük.
szóljon hozzá!