Örökbefogadás: gyerekek két születésnappal

– Jogerősen vannak most nálatok a gyerekek?

– A kisebbik, Zsolna, családi elhelyezésben van nálunk, ami ideiglenes megoldás, azt jelenti, hogy amikor az anya nem tudja nevelni a gyereket, ideiglenesen elhelyezik a családhoz. Ehhez az is hozzátartozik, hogy az anya bármikor visszakérheti, ha rendeződött a helyzete. Ennek mi tudatában vagyunk, a családunk része, amíg lehet. Lilla most már hivatalosan nálunk van.

– Volt negatív töltetű visszajelzés a családodban vagy ismerőseid körében az örökbefogadással kapcsolatban?

– A tág körű családból, ismeretségi körből voltak ilyen hangok, bár nem túl gyakran. De hallottam olyat, hogy „nem a te véred”, és hogy ez mennyire meghatározza az életünket, az övékét is. Erre én csak azt tudom mondani, hogy

– Hogyan reagálnak a gyerekek erre a történetre?

– Lilla három és féléves, Zsolna áprilisban lesz másfél. Lillának volt egy gyönyörű mondata egyszer, mivel én mindig mutatom neki a szívemet, és mondom, hogy ő ott született, egyszer rámutatott a másik felemre, és azt mondta, hogy Zsolna meg itt, a te másik szívedben. Minden este elmesélem az ő történetüket, és Lilla még akkor is, amikor nagyon álmos, szokta kérni, hogy mesélj arról a királylányról, Lilla Majáról. Az örökbefogadás, mint kifejezés is velük együtt nő, és ez így jó.

– Fel lehet készülni arra, hogy ilyen úton válsz anyává?

– Elméleti felkészülés nincs, az az anya sem tud erre elméletben felkészülni, aki a szíve alatt hordja a gyereket kilenc hónapig. Annyiban volt más nekünk, hogy fizikailag nem tudtunk annyira felkészülni, és ez nekem annyira tragikusnak tűnt akkor, mivel láttam másnál, hogy megvan már a kicsi ágyuk, és a kis plüssállat a sarokban.

– Nem volt időtök felkészülni Lillára…

– Nem, utána kellett kapkodnunk. De ez azért is jó, mert rengeteg szorongástól megkíméltem magam. Annyira természetes, és életszerű volt így. Lélekben készültem erre, előtte nagyon sok gyászfolyamaton is végig mentem már, el kellett gyászolni a meg nem született gyerekeket is, vagy akiket igazából elveszítettem, mert beültetéstől kezdve sok történeten átmentem. Tizenhárom éves folyamat előzte meg ezt az egészet, de most visszatekintve,

– Zsolna még hasonlít is rád.

– Igen, nagyon. Ő pont úgy néz ki, mint én.

– Mit tanácsolnál azoknak, akik még nem mertek ebbe belefogni, de gondolkodtak már az örökbefogadáson?

– Arra kell felkészülni, hogy ez egy hosszú út. Van benne rengeteg várakozás, mert a rendszer nem működik gyorsan, és ez normális is, mert vannak felkészítési folyamatok, de ettől nem kell megijedni. Először lélekben kell erre felkészülni, és a partnerrel együtt. Nem biztos, hogy mindketten egyszerre lesznek erre készen, a férjem például sokáig hallani sem akart arról, hogy örökbe fogadjunk, és ezt nyíltan felvállalja. Ahogy teltek az évek, történtek a dolgok, egyszer csak azt mondta, hogy készen vagyok. Ezt ki kell várni. Ez egy folyamat, aminek a vége az is lehet, hogy a pár eldönti, hogy nem. Viszont sok szép történet van körülöttünk. 

– Ismertek másokat is Marosvásárhelyen vagy a baráti körből, akik örökbe fogadtak?

– Igen, nem csak itt, hanem Magyarországon is. Van egy részük, ahol már nagyobbak a gyerekek, és nem feltétlenül akarják, hogy tudja a környezet, hogy örökbe fogadottak. Egy tévés műsorba kerestünk anyukákat, akik felvállalják. Sok visszautasításba ütköztünk, amíg került végül három pár, akik elmondták nyilvánosan a történetet, itt kisebbek voltak a gyerekek. Azt látom, hogy ott, ahol nagyobbak és később tudták meg a történetet, az ő döntésük is, hogy felvállalják-e a kortársaik előtt vagy sem, és ez érthető.

– Mi a jó döntés, hogy kis kortól ebbe a történetbe nőjenek bele a gyerekek, vagy legyen egy időpont, amikor elmondják nekik a szülők?

– Abban hiszek, hogy a történetünk velünk együtt kell nőjön, mert akkor lesz természetes, életszerű. Hogy ne serdülőkorában szembesüljön ezzel, hogy amiben eddig hitt, nem igaz. Mi