Nem csak a pofon bánt. Pletykák, szexting és társai

Elég gyakran ülök a Facebook előtt, figyelek és a felnőttek között is látok iskolapéldákat arra, hogy hogyan lehet egymást online térben bántalmazni, megalázni. Gondoljunk csak a karaktergyilkosságokra. Azaz valakit olyan szinten befeketítek, megkérdőjelezem a szakmai kompetenciáját, emberi kvalitásait, minden területen kikezdem, olyan helyzetbe hozom, hogy

Ezért is nagyon veszélyes a kamaszok között megfigyelhető bántalmazási forma, a szexting, azaz a különböző szexuális konnotációjú képek, amelyeket feltöltögetnek egymásról a tinik. Egy kamaszkori botlása valakinek, amikor hagyja, hogy szexuális tartalmú képet készítsenek róla, olyan következményekkel járhat, amit nem tudnak felmérni a fiatalok” – magyarázza a csíkszeredai szakember.

Hogy mi a teendő? A szexting ellen úgy lehet a leghatásosabban védekezni, ha nem készülnek olyan fotók, amelyekkel bárki is visszaélhet. A beszólások, verbális bántalmazások ellen viszont már nehezebb a védekezés. „Többnyire azokat a kamaszokat kezdik ki, akiknek már amúgy is gyengébb az önbizalmuk. Ha jó kapcsolataik vannak a felnőttekkel, jó barátaik vannak, nincsenek egyedül, a helyzet könnyebben orvosolható. Ha egyedül marad valaki a bajban, az nagyon nehéz. Sokszor elmondom, segítséget kell kérni egy felnőttől, akiben megbíznak. Sajnos azt is nagyon sokszor látom, hogy a felnőttek is rosszul reagálnak le helyzeteket, de

Sosem szabad feladni, mert nincs olyan helyzet, amikor rajtam már senki sem tud segíteni, csak még nem találtam meg a megfelelő embert” – hívja fel a figyelmet a pszichológus.

Munkája során a szakember a kortárs bántalmazásnak még egy, számára is igen furcsa vetületével is találkozott: a kortárs párkapcsolati bántalmazással. És itt nem föltétlenül kell a verekedésre, verésre gondolni, hanem megalázásra, kiszolgáltatottá tevésre.

– fűzi hozzá.

Ki a bántalmazó és ki a bántalmazott?

„Ami a házasságon belüli erőszakot illeti, számomra szintén meglepő az, hogy gyakran az ilyen kapcsolatban élők nem ismerik fel a helyzetüket. Ugyanis az, hogy bántalmaznak, a legtöbb ember számára egyenlő azzal, hogy vernek. Ha nem vernek, nem bántalmaznak.

Például gazdasági bántalmazás, amikor anyagilag kiszolgáltatottá teszek valakit. Ilyen konkrét eset, amikor a feleség bankkártyája, fizetése a férjnél van, és csak akkor tud vásárolni, ha a férjétől pénzt kér. De bántalmazás az is, amikor nem üt, de gyakran megfogja a széket vagy a hamutartót, és falhoz vágja, amikor rendszerint azzal fenyeget, hogy elpereli a gyermeket, amikor leszólja, becsméreli a hitbéli meggyőződését, a világnézetét élete párjának. Bántalmazás az, amikor megvonják a szeretetet, amikor könyörögni kell egy ölelésért. Vagy amikor évek, évtizedek telnek úgy el, hogy az áldozatnak minden percéről be kell számolnia a párjának. Vagy amikor a férj a családtagjaitól tiltja el a feleséget, nem engedi a kapcsolattartást a szüleivel, barátaival, testvérével. Az áldozatok ilyen esetekben nem mindig ismerik föl, hogy bántalmazó kapcsolatban élnek, hiszen nem kapnak pofont. Csak azt érzik, hogy valami nem jó, hogy szenvednek, ezért kerülnek néhányan szakemberhez.”

Mindig a gyengébb a szenvedő fél

Ha családon belüli erőszakról beszélünk, akkor általában a feleségekre gondolunk, mint áldozatokra, de gyakran áldozatok a gyerekek – derül ki a beszélgetés során. És bizony ez esetben sem kell föltétlenül verésre gondolni, hanem például a szeretetmegvonásra. Vagy ott van a család által gondozott idős családtag, aki szintén könnyen válhat áldozattá. „Vannak bizony férfi áldozatai is a családon belül bántalmazásnak. Mi, nők, nagy mesterei vagyunk a verbális bántalmazásnak. Mi nem kézzel ütünk, a szánkkal verünk, de a Jóisten mentsen meg attól, amikor a nő elkezd bántalmazóként viselkedni” – emeli ki.

Nem szégyen a segítségkérés

De bárki legyen is a bántalmazott, nagyon fontos, hogy megtalálja a megfelelő embert, aki rajta segíthet. „A baj ott kezdődik, hogy általában a bántalmazó nem szokta ezt problémaként megélni, és az áldozat bármit is próbál, egymaga nem tudja a párkapcsolatot megváltoztatni.

– mutat rá a csíkszeredai pszichológus.

Mint megjegyzi, a segítők számára sem könnyű a családon belüli erőszak áldozataival, a súlyosan bántalmazott feleségekkel dolgozni.

„Ha hallom, hogy a szomszéd veri a feleségét, ne mondjam azt hogy ez magánügy. A családon belüli erőszaknak súlyos társadalmi következményei vannak, hiszen ettől szenvednek például a gyerekek. Ezért jó, hogy Romániában is változott a törvény e tekintetben, és hangsúlyosabban is a közbeszéd témájává vált a családon belüli erőszak. A bántalmazó kapcsolatokban ugyanis nem csak az a baj, hogy rosszat teszek a házastársamnak, hanem az is nagy baj, hogy nem teszem a jót. A párkapcsolatunkban kellene tudjuk megélni az intimitást, a feltétel nélküli szeretetet, az elfogadást, ahol elengedhetjük magunkat, ahol »lemezteleníthetjük« a lelkünket is, rábízhatjuk magunkat a társunkra. Ha mindezt nem teszem lehetővé a társamnak, egymagában rossz, hiszen az, hogy nem teszem a számára jót, nem igyekszem az igényeire figyelni, már azzal is ártok. De fontos tudni, hogy van segítség az áldozatok számára, csak meg kell találni a megfelelő embert vagy a megfelelő intézményt” – hangsúlyozza ki Forró-Erős Gyöngyi.