Hirdetés
Hirdetés

Westworld: hetente adagolt rejtélyhalmaz üresjáratokkal

•  Fotó: Westworld/HBO

Fotó: Westworld/HBO

Kirakósnak is megfelelő, balladai homállyal apelláló, véres, erőszakos, a realitástól teljesen elrugaszkodó, drámai elemekkel teletűzdelt és kellőképpen izgalmas az HBO egyik nagyágyújának kikiáltott Westworld sorozat, amely túl van a második évadán is. Kritika.

Tamás Attila

2018. június 28., 17:142018. június 28., 17:14

Ismerős az a helyzet, amikor az ember egy nagy dobozt kap a barátaitól születésnapi ajándékként? Kibontja és egy kisebb doboz van benne, majd egy még kisebb és így tovább, míg végül a legutolsó egy aprócska, nem szokványos ajándékot rejt. Ilyen a Westworld második évada is:

bontogatjuk az élmény-dobozokat, míg végül eljutunk az ajándékhoz, de valami olyan lapul a legkisebb dobozban, amire a legkevésbé sem számítottunk.

Hirdetés
•  Fotó: Westworld/HBO Galéria

Fotó: Westworld/HBO

A 2016-ban, Trónok Harca „utódként” indult western-világban játszódó mystery-box szériához nagy elvárások fűződtek, tekintve, hogy elhúzódott a produkciós folyamat, és a készítők valami igazán nagy, látványos, komplex történetfolyamot ígértek, az HBO égisze alatt pedig egy alapvetően high-concept sorozat készült, ami végül be is váltotta a hozzá fűzött reményeket, és az egekig magasztalták a kritikusok és a nézők.

Bár készült belőle korábban film, mégis egyedi volt a történet, amely egy western-élményparkban játszódik, ahol emberek és androidok „élik” a mindennapjaikat. Az alapkoncepció szerint

az emberek szórakozni járnak a parkba, ahol kedvükre kiélhetik vágyaikat: halomra lövöldözhetik az öntudattal nem rendelkező hostokat (mesterséges intelligenciával rendelkező, az embertől megkülönböztethetetlen gazdatestek), kuplerájokban élvezkedhetnek, vagy épp felfedezőútra indulhatnak a városon kívüli pusztaságba, ahol indián törzsek és még ki tudja, milyen veszélyek leselkednek rájuk.

•  Fotó: Westworld/HBO Galéria

Fotó: Westworld/HBO

Az első évadban végignézzük, ahogy a főszereplő andoridok öntudatra ébrednek és megkérdőjelezik a létezésüket, majd kilépnek a narratívájukból, miközben az emberek mit sem sejtve folytatják a kalandozásaikat közöttük. Közben pedig a vezérlőpultban játszódó szálban is egy iszonyú nagy csavarral bonyolódik a történet, amelyet a múlt árnyai is kísértenek,

az egész cselekmény pedig egy hatalmas vérengzésbe torkollik, aminek maga a park „atyja” is áldozatul esik a saját maga által, előre kitervelt módon.

•  Fotó: Westworld/HBO Galéria

Fotó: Westworld/HBO

A sorozat számos kérdést felvet a mesterséges intelligenciával, az öntudattal és a sorsszerűséggel kapcsolatban: szereplői megkérdőjelezik a létezést, vagy éppen új értelmet kap az egzisztencia, ugyanakkor hatalmas dilemma elé állítják a nézőt:

vajon mindenki egy előre kitervelt terv végrehajtója, amit egy nagy tudat fog össze, vagy a szereplők a maguk sorsának a kovácsai?

•  Fotó: Westworld/HBO Galéria

Fotó: Westworld/HBO

Már az első évadot nehéz volt követni a több szálon és idősíkon játszódó történet és a rejtélyek miatt, a második etapban ezt négyzetre emelik, hogy néző legyen a talpán, aki eligazodik a számos puzzle-darabként szétszedett és tálalt idősík és történés között. Tulajdonképpen ez adja a sorozat esszenciáját:

a készítők végig homályban tartanak, a történetet különböző nézőpontokból adagolják.

•  Fotó: Westworld/HBO Galéria

Fotó: Westworld/HBO

Ez azonban az új évadban sokszor a visszájára sül el, mert nagyon oda kell figyelni, hogy legalább egy részét próbáljuk megérteni és kibogozni a szemünk előtt zajló történéseknek.

A Jonathan Nolan (Christopher Nolan öccse) és Lisa Joy által készített sorozat egy hatalmas mystery-box, ami nagyon okosan van felépítve.

Olyan, mintha egy hatalmas teremben lennénk, ahol csak fokozatosan gyúlnak fel a fények, és csak a végén látjuk meg az összképet, amiről kiderül, hogy ez csak egy része az egésznek, és mire magunkhoz térünk, azt vesszük észre, hogy nem is egy teremben vagyunk…

Valahogy így lehet érzékeltetni a kirakós-szerű sztorit, amit egyelőre csak a készítők látnak egy asztalon, ahogy minden darabja egymáshoz illeszkedik.

•  Fotó: Westworld/HBO Galéria

Fotó: Westworld/HBO

A második évadban a hostok fellázádásától vesszük fel a fonalat: Dolores és csapata a vérengzést követően látszólag egy közös cél felé halad: teljesen felszabadulni és kitörni a kreált világból, miközben a parkot irányítóknál bejönnek „nehézfiúk” rendet tenni és megakadályozni, hogy ez a lázadás nagyobb méreteket öltsön. Az emberek látszólag nem urai a helyzetnek, az andoridok viszont magabiztosan haladnak a cél felé, Bernard pedig, aki a kapocs szerepét hivatott betölteni a két világ között, az életéért küzd és feldereng, hogy valami szörnyűséget követett el a múltban. Ez így nyilván túl egyszerű lenne, de az első rész megnézése után rájövünk, hogy

a történet legalább négy idősíkon fut, és nem is a Westworld lenne, ha nem derülne ki, hogy bizonyos körök már előre le vannak futva, csak épp úgy tűnik, mintha az adott cselekmény először történne meg, holott ezt már rég „lejátszották”.

•  Fotó: Westworld/HBO Galéria

Fotó: Westworld/HBO

A történet nagyszerűsége pont ebben rejlik, azonban a második fordulóra a készítők egy kicsit átestek a ló túlsó oldalára, emiatt több unalmas, semmitmondó, időhúzós részt kapunk, amik egyértelműen azért vannak, hogy a fináléban lerántani kívánt rejtélyek és az ebből adódó katarzisos pillanatok előtt kitöltsék a játékidőt.

Persze ennek megvan a jó oldala is, hiszen kapunk bőven karakter- és világépítést: a készítők élnek a nagy költségvetés adta lehetőségekkel, és betekintést nyújtanak a western-világgal párhuzamos élményparkokba is.

•  Fotó: Westworld/HBO Galéria

Fotó: Westworld/HBO

A bengáli, valamint a sógun-világ a mostani bemutatásuk mellett bőven rejt további lehetőséget a történet további folytatását illetően, de a való világból is kapunk ízelítőt, sőt a park tulajdonosának tragikus történetét is megismerhetjük.

A hullámzó színvonalú évadban láthatunk látványos összecsapásokat, ármánykodásokat, elmélyültebb karakterábrázolásokat, de számos öncélúnak is mondható húzást. A finálé azonban valamelyest kárpótol ezekért az időhúzásokért, hiszen

a közel másfél órás lezárásban elég sok minden értelmet nyer, és a helyükre kerülnek a szétszórt puzzle-darabkák, megértünk dolgokat és összefüggéseket.

•  Fotó: Westworld/HBO Galéria

Fotó: Westworld/HBO

Valószínűleg nem vagyok ezzel egyedül, így meg merném kockáztatni, hogy az egyértelmű Nolan-stílusjegyek miatt a Westworld lehet, hogy jobban működne egészestés filmként, amelyben nem lenne helye az időhúzásnak és az üresjáratoknak. Mivel az egyik idősík képi világában is eltér a többitől, és két fekete sávval határolt, filmes plánban látjuk, emiatt, főként a finálé közben

az volt az érzésem, mintha egy Christopher Nolan-filmet néznék.

•  Fotó: Westworld/HBO Galéria

Fotó: Westworld/HBO

Jogosan tehető fel tehát a kérdés, hogy mennyire élvezhető egy hetente adagolt rejtélyhalmaz, amit csak úgy érdemes követni, ha minden apró részletre odafigyelünk. Ezért is érdemes bevárni az összes részt és egyszerre ledarálni az egészet, mert így nem föltétlenül vesznek el egy hét történései alatt a részletek, úgyhogy aki a kritika után dönt úgy, hogy megnézi, valószínűleg jobban fogja élvezni, mint aki hozzám hasonlóan heti bontásban követte a sorozatot.

És mi várható a folytatásban, amit a készítők a második évad végén elég merész húzásokkal alapoztak meg? Jonathan Nolan az Entertaintment Weeklynek adott interjújában elmondta, hogy számos lehetőség van a történetben, és a következő évadban főként a cselekmény kereteként szolgáló való világra, az emberek történetére fókuszálnának, ezt azonban valószínűleg nem láthatjuk 2020 előtt, mivel a rájuk jellemző igényességgel akarják elkészíteni a következő évadot, és nem szívesen csapnák össze.

•  Fotó: Westworld/HBO Galéria

Fotó: Westworld/HBO

Valószínűleg már megvan a történet vége, a hatalmas csavar, csak az a kérdés, hogy ezt mennyire adagolva kapja meg a néző.

Csak ne az legyen, hogy a nézői és kritikusi pozitív visszajelzések alapján tovább nyúzzák az egészet a kelleténél, hanem úgy adjon ki egy kerek egészet, hogy az elejétől a végéig élvezhető legyen. Üresjáratok nélkül.

•  Fotó: Westworld/HBO Galéria

Fotó: Westworld/HBO

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2025. november 14., péntek

Gyömbéres erőleves

Ehhez a fogáshoz adjunk rizstésztát, tojást és póréhagymát is – őszi napokra ideális tartalmas leves.

Gyömbéres erőleves
Gyömbéres erőleves
2025. november 14., péntek

Gyömbéres erőleves

Hirdetés
2025. november 14., péntek

Fény a tekintetben – megnyílt Keresztes Evelin új kiállítása

A Kájoni János Megyei Könyvtárban november 13-án bemutatott tárlat finom, mégis erőteljes képeken keresztül mutatja meg Keresztes Evelin világát, ahol a szemek csillogása válik a festmények legmélyebb üzenetévé.

Fény a tekintetben – megnyílt Keresztes Evelin új kiállítása
2025. november 13., csütörtök

Kék a kökény, recece...

A kökény csókra húzza a szádat, megtudhatod, hogy pontosan miért is! Kevesebb kökényterméssel számolunk idén, de annál jobban becsüljük. Az alábbiakból kiderül, hogy gyümölcse mellett még milyen fontos szerepeket tölt be környezetünkben a jelenléte.

Kék a kökény, recece...
Kék a kökény, recece...
2025. november 13., csütörtök

Kék a kökény, recece...

2025. november 13., csütörtök

A pontok mögött: vonalak, testek, gondolatok

A Szárhegy 2025 kiállítás nem csupán alkotások gyűjteménye, inkább egy közös gondolkodás lenyomata a formáról, a fegyelemről és a szabadságról. Ahol a vonalak nemcsak húzások, hanem határátlépések is.

A pontok mögött: vonalak, testek, gondolatok
A pontok mögött: vonalak, testek, gondolatok
2025. november 13., csütörtök

A pontok mögött: vonalak, testek, gondolatok

Hirdetés
2025. november 12., szerda

Az elveszett üvegszem

Dédnagyapánk, utolsó éveiben, ott lakott velünk egy udvaron. Furcsa, szigorú, magának való ember volt.

Az elveszett üvegszem
Az elveszett üvegszem
2025. november 12., szerda

Az elveszett üvegszem

2025. november 11., kedd

Amikor a libák elárulták Mártont

Libasült, újbor, és egy szent, akit a libák árultak el – Szent Márton legendája a jószívűségről, a bőségről és arról szól, hogy egy fél köpeny is elég lehet ahhoz, hogy melegséget vigyünk a világba.

Amikor a libák elárulták Mártont
Amikor a libák elárulták Mártont
2025. november 11., kedd

Amikor a libák elárulták Mártont

2025. november 10., hétfő

Nemcsak bemutatkozás, hanem találkozás is – közeleg a 24. Csángó Napok

A fiatalok és a hagyományok találkozására épít a 24. Csángó Napok Csíkszeredában. November 14–16. között kézműves-foglalkozások, előadások és táncház idézi meg a moldvai és gyimesi csángók élő kultúráját és közösségét.

Nemcsak bemutatkozás, hanem találkozás is – közeleg a 24. Csángó Napok
Hirdetés
2025. november 09., vasárnap

Zöldségek, gyümölcsök tartósítása: a fermentálás csodálatos világa

A hordós savanyú káposzta vagy a muratura a vidékünkön mindenki számára ismert téli étel, ám a fermentálás módszere ennél sokkal tágabb, színesebb, ízesebb lehetőségeket rejt. Kurkó Stefániával beszélgettünk a fermentálás csodálatos világáról.

Zöldségek, gyümölcsök tartósítása: a fermentálás csodálatos világa
2025. november 08., szombat

A tengerész katona az ablakban – Hetven éve ugyanaz a gyűrű csillog Kézdikőváron

Márika néni története nem mese, mégis olyan, mintha az volna. Egy tengerész katona, egy fonóban szövődő szerelem és egy hetvenéves gyűrű, amely ma is őrzi két ember egyetértését – mert ahogy ő mondja: „Ha nincs egyetértés, semmi sincs.”

A tengerész katona az ablakban – Hetven éve ugyanaz a gyűrű csillog Kézdikőváron
2025. november 07., péntek

Múzeumi sztorik: a madéfalvi Zöld család és „halhatatlan nevű és emlékezetű fia”

230 éve halt meg Zöld Péter, a madéfalvi veszedelem (1764) egyik kiemelkedő, vezető alakja. A Csíki Székely Múzeumban a novemberi hónap kiemelt tárgya a madéfalvi Zöld család családfáját ábrázoló dokumentum (Csíkpálfalva, 1842. november 28.).

Múzeumi sztorik: a madéfalvi Zöld család és „halhatatlan nevű és emlékezetű fia”
Hirdetés