Visszatérés Epipóba – a kihasználtság és megaláztatás, amivel csak felnőttként szembesültek az elszenvedők

Az időközben teljes nyilvánosságot kapott ügyet most Oláh Judit, október elsején az HBO Go-n elérhetővé vált dokumentumfilmje mutatja be. Személyesebb indíttatású nem is lehetne az alkotás, hiszen Oláh

Merthogy Epipóban a kiváltságosság érzése mellett bizony a mindennapok része volt a megaláztatás. Volt, aki jobban, volt aki kevésbé volt kitéve ezeknek, de az volt bennük a közös, hogy a megalázottnak is együtt kellett kacagnia azokkal, akik a megalázottságát végignézték. A 11-esnek nevezett seggberúgás, az „étel, amit kértél, kötelezően meg kellett enni, addig nem állhattál fel az asztal mellől”, és „az éjjeli verstanulás, amíg kívülről nem fújod, nem fekhetsz le” büntetések egy idő után elmúló negatív élmények voltak, mégis nyomot hagytak az elszenvedőikben, akik tizen- és huszonévvel ezt követően tudatosították, hogy mekkora megaláztatásban is volt részük. Voltak, akik bevallották, hogy

A film rendezője azon szerencsések közé tartozott, aki nem élt át nagyobb atrocitásokat, és Sipos sem közeledett hozzá szexuálisan, azonban a Közepes fantázianevet kapta a táborban, ami alaposan megpecsételte a későbbi önértékelését, és elfojtott rossz érzésként lappangott benne. Mindez úgy, hogy tulajdonképpen nem is volt tudatában annak, hogy mitől van gombóc a torkában, ha évek múlva eszébe jutott Epipó, amiről sokáig nem tudta, hogy egyik nyárról a másikra miért is szakadt meg minden magyarázat nélkül.

A gyerekek többsége pedig nem értette, hogy miért és hová tűnt a közkedvelt tanár, aki közvetlen volt velük, és teljesen másként, sokkal nyitottabban tanította őket, sőt a kiváltságosak a lakására is feljárhattak…

Sipos áldozatai és a táborban különböző agressziókat elszenvedők kis csoportja a jelenben egy pszichodráma-csoportot is alakított a múltban velük történt traumák feldolgozására, az ezeken való továbblépésre. Ezen találkozók egy része a filmben is megjelenik, sőt, szerves részét képezik az alkotásnak, amiben

Viszont leveleztek és találkoztak, a bocsánatkérés azonban elmaradt. Sipos elmondása szerint távol él a társadalomtól, és így bűnhődik, szerinte megkapta a tetteiért a méltó büntetést (mivel az ügy a kirobbanáskor elévült, ezért azóta sem lett büntetőjogi következménye) azzal, hogy hatvanévesen a társadalomtól elszigetelten, egy nyaralóban él.

Az ügynek azonban, ha a bűnös konkrét felelősségre vonásán túl nem is, mégis lett egy kézzelfogható következménye: