
És a kísérlet beindul!
Fotó: Imdb.com
Lecsapja a fejedet az új Thomas Vinterberg-film, a Még egy kört mindenkinek, amelyet éppen világszerte ünnepelnek – már amennyire lehetett az elmúlt évben egyáltalán ünnepelni. Ebben a járványos évben sok-sok embernek nyújthatott egyfajta menedéket az alkohol, de nemcsak most: az alkoholfogyasztás egyike múltunk, korunk és talán jövőnk állandó problémáinak is. Ám ez a film mégis kicsit másképp áll a piához.
2021. február 12., 18:122021. február 12., 18:12
2021. február 12., 19:182021. február 12., 19:18
Nem győzöm ismételni évek, évtizedek óta, hogy nekünk, kelet-európai embereknek elsősorban európai filmeket kellene néznünk, s csak utána a csilivili hollywoodi produkciókat, a fantasykat meg a sok mesét. Persze, azokkal sincs baj, nézze az ember, de én úgy gondolom, hogy elsősorban a dán, lengyel, magyar, spanyol, román és más filmek szólnak rólunk, a mi hétköznapi érzéseinkről, lelkiállapotunkról, kapcsolatainkról, az életünkhöz való hozzáállásról. Hogy nem olyan cukormázas, mint egyik-másik amerikai szuperprodukció, hogy nem „menekvés” az életünkből, az szerintem a legkevésbé sem baj, sőt: ha bizonyos fokig kívülről látnánk a saját életünket, elgondolkodnánk a saját társadalmunk problémáin, talán elindulhatna azokról egy párbeszéd, s így a megoldáshoz is közelebb kerülnénk. Erre adhat remek alkalmat a Még egy kört mindenkinek című új dán film is, főszerepben a méltán híres Mads Mikkelsennel, akinek alakítása (a többi főszereplőével együtt) igazán valóságossá teszi a film problematikáját.
Thomas Vinterberg valamikor a kilencvenes évek végén kápráztatott el először a Születésnap című filmjével, amely egy alapmű az utóbbi harminc év európai filmterméséből. Ide tartoznak többek között Lars von Trierrel létrehozott Dogma 95 csoport filmjei, illetve az Anders Thomas Jensen és Susanne Bier által rendezett alkotások, amelyek ugyancsak döbbenetes hatást gyakoroltak rám. A dán film ma már fogalom, az utóbbi bő három évtizedben valódi klasszikusokat alkottak – szerintem elég, ha csak néhány címet villantok fel: a Gengszterek fogadója (2000), a Zöld hentesek (2003), az Ádám almái (2005), az Esküvő után (2006), Egy jobb világ (2010), valamint A vadászat (2012) talán a legszebb, legjobb dán alkotások, de biztosan fel lehet sorolni még legalább húsz-harminc kimagasló színvonalú filmet. Külön említést érdemel Lars von Trier rendező külön világa – persze a legutóbbi alkotása, A ház, amit Jack épített már egy kicsit nekem is sok volt, de úgy is álltam hozzá, hiszen az alkotó egyértelmű célja a megdöbbentés volt. És ha valaki – aki egyébként is doktorálhatna ebből a műfajból – mindent belead, elképzelhetjük a végeredményt, amelyet azonban csakis erős idegzetű filmrajongóknak ajánlunk.
Thomas Vinterberg eme filmjében újra láthatjuk Mads Mikkelsent – a hihetetlenül profi dán színésszel (akit én a világ jelenlegi legjobb színészének tartok) A vadászatban dolgozott utoljára.
– írta róla pár napja egyik ismerősöm. Bizony ennél jobban és találóbban én sem tudnám ezt megfogalmazni. Nagyon sok és változatos alakítást láthattunk tőle eddigi pályafutása alatt; elképesztően sokoldalú, nagy tudású színész – ám a Még egy kört mindenkinek című drámát mégsem egyedül ő, hanem három-négy másik partnerével viszi el, akik színészi kvalitásaikat tekintve is egyenlő társai a szerepeikben.
Nem árt néha leülni és elgondolkozni...
Fotó: Imdb.com
A rendező Thomas Vinterberg lánya, Ida rengeteget mesélt apjának a dán fiatalok iváskultuszáról, az alapján készült el az első forgatókönyv, amellyel elkezdtek dolgozni, ám a lány a forgatás elején autóbalesetben meghalt. A forgatókönyvet ezután teljesen átírták, végül abból született meg a Még egy kört mindenkinek (a dán cím Druk, a nemzetközi angol cím pedig az Another Round).
Na, húzza meg, tanár úr!
Fotó: Imdb.com
Adott egy baráti társaság, pontosabban négy középiskolai tanár. Mindannyian negyvenes-ötvenesek, fásultak, kiégtek, eltávolodtak diákjaiktól, rém unalmasak még családjuk számára is. Martin (Mads Mikkelsen) történelemtanár, Peter (Lars Ranthe) énektanár, Tommy (Thomas Bo Larsen) testneveléstanár és Nikolaj (Magnus Millang) pszichológiatanár utóbbi negyvenedik születésnapján, egy vendéglői italozást követően döntik el, hogy kipróbálják egy norvég pszichológus, bizonyos Finn Skårderud állítólagos elméletét, amely szerint az emberek a kelleténél 0,5 ezreléknyivel alacsonyabb véralkoholszinttel születnek, és e deficit „korrigálása”, azaz a 0,5 ezrelékes határérték fenntartása alapvetően jobbá tenné az ember életét. Miután a diákjai által gyengének tartott és lesajnált Martin enyhén spiccesen tényleg kitűnő órát tart, a kísérlet beindul. A négy férfi rendszeresen ittasan, illetve enyhén ittasan jár be az iskolába tanítani, és megkezdődik egy tényleg csodás periódus, sikert sikerre halmoznak, a kreativitásuk szárnyal, és még a magánéletük is rendeződni látszik.
Mads Mikkelsen és a rendező Thomas Vinterberg a forgatáson
Fotó: Imdb.com
De... És itt álljunk meg egy pillanatra. Tudom, hogy nálunk, tehát Székelyföld-, Erdély-, Románia- és Kelet-Európa-szerte ez egy igen bevett szokás, hogy nemcsak tanárok, de igen sok más szakma képviselői is ittas állapotban járnak dolgozni. Másnaposan, enyhén spiccesen vagy egészen részegen – ám ez a dolog, amit mi itt a hétköznapokban tapasztalunk, sajnos nem az a fiktív kísérlet egy kitalált elmélet alapján, amiről ez a film, mint művészeti alkotás szól.
A Még egy kört mindenkinek pedig komplexen beszél a jelenségről: elképesztően vicces, igen jól megkomponált jelenetekben mutatja meg, hogy ideiglenesen, átmenetileg tényleg boldoggá tesz a mértékletes, kontrollált ivás, ám a hangulatjavítás valójában nem oldja meg a mélyben rejtőző gondokat, csupán elfedi azokat. Illetve azt is, hogy ha a szervezet elkezd hozzászokni az italhoz, illetve ha elkap a gépszíj, megkezdődik a lejtmenet is. A lejtőn pedig nagyon mélyre lehet csúszni – a játéknak indult kísérlet ugyanis olyan dolgokhoz vezet, amire ugyan számítunk, mi, azok, akik nap mint nap szembesülünk a függőséggel, annak következményeivel, és látjuk azt, hogy bizonyos emberek akár a lakóhelyünk közelében fényes nappal lődörögnek az utcán. Mert a tragédia elkerülhetetlenül robog a szenvedélybeteg felé – a kérdés csak az, ha végképp nem sikerül leállni, mikor és hogyan éri utol.
A tesitanár focicsapata hirtelen nagyon jó lesz
Fotó: Imdb.com
A filmet nehéz spojlermentesen elemezni, de talán annyit a történet végéről még elmondhatunk, hogy a néző a kétórás érzelmi jojózás, nevetés és döbbenet váltakozása után egy bizonyosfajta feloldozásban is részesül. Vinterberg filmjének borzasztóan érdekes, kettős vége van: egy nagy diákbuli iszonyatosan sok alkohollal, ami keretbe foglalja a történetet, hiszen a rendező az alaphangot is egy rettenetes alkoholbulival adja meg. Ebből egyébként többet is láthatunk a filmben, némelyik ilyen jelenet igen szórakoztató, a tragédia szelét érezve is. Itt jegyezném meg, hogy igen nagyra tartom azt a színészt, aki képes hitelesen eljátszani az ittasságot.
amely – mint a filmből is kiderül – a tizenéves korosztálytól kezdődően a teljes társadalomban jelen van, nem kímél sem férfiakat, sem nőket. A hétköznapi ember ugyanis nem terapeuta, de ha adott esetben negyven-ötven évesen arra eszmél, hogy semmit nem jelent a családjának, a környezetének, a munkaközösségének, akkor elméletben egy ilyen játék feldobja az életét, s az alkohol a játék témáját félretéve is valóban „kéznél van” a gondok vélt orvoslására. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy mindenki nem annyira szerencsés, mint azok, akik kontrolláltan tudnak inni, és nem teszik tönkre vele saját magukat, a környezetüket. Mert ilyen is van. És valahol, mélyen kódolva talán ez a film ezt is üzeni.
Még egy kört mindenkinek (Druk)
(dán-svéd-holland dráma, 116 perc)
Rendezte: Thomas Winterberg
Forgatókönyv: Tobias Lindholm és Thomas Vinterberg
Producer: Sisse Graum Jorgensen
Operatőr: Sturla B. Grovlen
Vágó: Janus Billeskov Jansen és Anne Osterud
Szereplők: Mads Mikkelsen, Thomas Bo Larsen, Lars Ranthe, Magnus Millang, Maria Bonnevie, Susse Wold, Helene Reingaard Neumann , Magnus Sjørup, Albert Rudbeck Lindhardt, Martin Greis-Rosenthal, Frederik Winther Rasmussen, Aksel Vedsegaard, Aya Grann, Gustav Sigurth Jeppesen
Képzőművészeti gasztrosorozatunkban ezúttal olyan alkotásokat választottunk, melyek sokak számára ismerősek lehetnek – különösen azoknak, akik érték a ’70-es, ’80-as éveket.
Április 16-a 2001 óta a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja. 1944-ben ezen a napon indult a gettósítás Északkelet-Magyarországon és Kárpátalján – a tragédia lenyomatai ma is ott élnek a lelkekben és a művészetben.
Április 23–29. között a Táncvilágnap Csíkszereda rendezvénysorozat pezsdíti fel a várost: előadások, workshopok, közösségi tánc és meglepetések várják az érdeklődőket, lelkes szervezők összefogásával.
A tavaszi csapadék áldása még mindig tart, kucsmagombák után kutatunk továbbra is – a hegyes kucsmagombák ritkább találatnak számítanak. Gombás ételekhez jól társítható ehető vadnövény a vadkomló, zsenge hajtásai begyűjtésének most van az ideje.
Gyermekek személyes hitélményei, díjnyertes színdarab és egy megrendítő dokumentumfilm találkozik A hit arcai című rendezvényen, amely pénteken egész napos kulturális és lelki programot kínál Csíkszentsimonban.
Egyszerű, laktató, és szinte bármilyen sült hús vagy pörkölt mellé tökéletesen illik a hagymás tört burgonya.
Elhatároztam,
hogy százéves koromban
kiadatok egy verseskönyvet,
száz válogatott versemmel...
A hónapos retek a tavasz egyik első, roppanós jelképe: nemcsak friss ízt visz az étrendbe, hanem élénkíti az emésztést, és a legegyszerűbb fogásoktól a kreatív konyhai megoldásokig sokféleképpen felhasználható.
Egy késő középkori nyúzókést választottak az áprilisi hónap tárgyának a Csíki Székely Múzeumban. A kés 2025-ben, az újrakezdett Csíkszentmihályi – Cibrefalvi régészeti kutatások során került felszínre.
Az egyik legrégebbi kultúrnövény nemcsak különleges ízével, hanem sokoldalú felhasználhatóságával is kiemelkedik. A füge egyszerű, mégis izgalmas módokon tehető a mindennapi étkezések részévé. Most ezt járjuk körül.
szóljon hozzá!