Vigyázzunk az itallal, még akkor is, ha boldoggá tesz!

– írta róla pár napja egyik ismerősöm. Bizony ennél jobban és találóbban én sem tudnám ezt megfogalmazni. Nagyon sok és változatos alakítást láthattunk tőle eddigi pályafutása alatt; elképesztően sokoldalú, nagy tudású színész – ám a Még egy kört mindenkinek című drámát mégsem egyedül ő, hanem három-négy másik partnerével viszi el, akik színészi kvalitásaikat tekintve is egyenlő társai a szerepeikben.

A rendező Thomas Vinterberg lánya, Ida rengeteget mesélt apjának a dán fiatalok iváskultuszáról, az alapján készült el az első forgatókönyv, amellyel elkezdtek dolgozni, ám a lány a forgatás elején autóbalesetben meghalt. A forgatókönyvet ezután teljesen átírták, végül abból született meg a Még egy kört mindenkinek (a dán cím Druk, a nemzetközi angol cím pedig az Another Round).

A Még egy kört mindenkinek pedig komplexen beszél a jelenségről: elképesztően vicces, igen jól megkomponált jelenetekben mutatja meg, hogy ideiglenesen, átmenetileg tényleg boldoggá tesz a mértékletes, kontrollált ivás, ám a hangulatjavítás valójában nem oldja meg a mélyben rejtőző gondokat, csupán elfedi azokat. Illetve azt is, hogy ha a szervezet elkezd hozzászokni az italhoz, illetve ha elkap a gépszíj, megkezdődik a lejtmenet is. A lejtőn pedig nagyon mélyre lehet csúszni – a játéknak indult kísérlet ugyanis olyan dolgokhoz vezet, amire ugyan számítunk, mi, azok, akik nap mint nap szembesülünk a függőséggel, annak következményeivel, és látjuk azt, hogy bizonyos emberek akár a lakóhelyünk közelében fényes nappal lődörögnek az utcán. Mert a tragédia elkerülhetetlenül robog a szenvedélybeteg felé – a kérdés csak az, ha végképp nem sikerül leállni, mikor és hogyan éri utol.

amely – mint a filmből is kiderül – a tizenéves korosztálytól kezdődően a teljes társadalomban jelen van, nem kímél sem férfiakat, sem nőket. A hétköznapi ember ugyanis nem terapeuta, de ha adott esetben negyven-ötven évesen arra eszmél, hogy semmit nem jelent a családjának, a környezetének, a munkaközösségének, akkor elméletben egy ilyen játék feldobja az életét, s az alkohol a játék témáját félretéve is valóban „kéznél van” a gondok vélt orvoslására. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy mindenki nem annyira szerencsés, mint azok, akik kontrolláltan tudnak inni, és nem teszik tönkre vele saját magukat, a környezetüket. Mert ilyen is van. És valahol, mélyen kódolva talán ez a film ezt is üzeni.