
Fotó: Borbély Fanni
A Csíkszeredai Városnapok jött és ment, egy eseménydús hétvége emlékét hagyva maga mögött. Idén valami új hangulat született: emberközeli, sokszínű programok töltötték meg a várost, ahol bőven kijutott mindenkinek a szórakozásból.
2025. augusztus 04., 16:542025. augusztus 04., 16:54
Hangos és szabad, kacagással teli napokat tud maga mögött Csíkszereda. Kisgyerekek perdültek táncra, kamaszok lófráltak a standok között, felnőttek énekelték a slágereket, idősek boroztak a fröccsteraszon. A programok megszólították a város- és a környékbeli lakókat – térben, időben és hangulatban is. A kínálat tudatosan egyensúlyozott a közösségi élmények és a műfajilag rétegzettebb tartalmak között. A koncertkínálat is jól mutatta ezt a törekvést. A népzenei és világzenei vonal sem szorult háttérbe, ahogy a rock- és a popzene kedvelői is felejthetetlen élményben részesülhettek, de még a nosztalgiavonatra is felülhettünk, illetve magyar és román zenészek egyaránt gondoskodtak a jó hangulatról.
A Központi park kiemelt szerepet kapott:
A programok azonban itt közel sem értek véget. Megannyi helyszín megannyi kínálatából lehetett válogatni: úszóverseny, falmászás, családi nap a mozgás jegyében, vállalkozóknak szóló előadások, kóstolóval egybekötött fórumok és panelbeszélgetések egészítették ki a programot.

Megtudtuk, hogy mi az igazán jó bográcsos titka a Csíkszeredai Városnapok 23. Pityókafesztiválján.
Az idei városnapok új arcot mutatott. Nem radikális változtatások voltak, inkább következetesek. Ez a hétvége megmutatta, hogy ha jól szervezzük, a város képes ünnepelni önmagát. És ez nem kis dolog.
Bolygónk 71 százalékát víz borítja és csupán 29 százaléka szárazföld. Ennek az óriási víztömegnek viszont csupán 3 százaléka édesvíz. Amikor megszületünk, a szervezetünk 72 százaléka szintén víz. A víz tehát az egyik legfontosabb eleme az életnek.
Egy eltűnőben lévő művészeti korszak kel új életre: az AnnART Archívum több száz performansz dokumentumát menti meg, miközben a rendszerváltás utáni szabadság és kísérletezés történetét is újraírja a köztudatban.
Nem kell keleszteni, nem kell órákat várni rá, és szinte elronthatatlan – ez a desszert garantáltan a család kedvence lesz.
„A színház, mint összművészeti forma a történetmesélésen, a látványon, a nyelven, a mozgáson, a téren keresztül képes megmutatni nekünk, milyen volt, milyen most és milyen lehetne a világunk” – írta Willem Dafoe a színházi világnapi üzenetében.
Márton Árpád festőművész életművében a kenyér vezérmotívumként jelenik meg. Ezúttal a Csíki Székely Múzeumban őrzött egyik kenyeres képét választottuk gasztrosorozatunkhoz, amely reprezentatív példája annak, ahogy a kenyér megjelenik a művészetében.
Demeter Arnold csíkszentkirályi költő Búzaköd című kötetének bemutatójára készül. A pályája kezdetén lévő alkotó számára ez egy alapkő, amihez vissza-vissza tér majd.
A vadonban sokféle izgalmas fűszernövény megterem, a zellerfélékhez tartozó podagrafüvet érdemes a tavaszi időszakban megismerni. A piros árvacsalánt gyakran mellőzzük erős illata miatt, de a növény legszebb részeit bátran felhasználhatjuk.
Burkolt jelenlétek, hideg emlékek, szakrális betontömbök: Siklódi Fruzsina Erzsébet festményei a hiány eszméjét jelenítik meg. Erős színekkel, kontrasztokkal, de mindenek előtt emlékekkel dolgozik, nosztalgiába csomagolva a felejtést.
Egy esküvői fotó néha többet mesél, mint a családi legenda. A menyegző az emberi élet kitüntetett eseménye, és a vágy, hogy maradandó vizuális emléket szerezzünk róla, szinte egyidős magával a fényképezéssel.
Ez a recept biztos siker, ha valakit szeretnél lenyűgözni. A legényfogó csirke nemcsak egyszerűen elkészíthető, hanem annyira finom, hogy biztosan újra és újra az asztalra kerül.
szóljon hozzá!