Újjáéledő „tündérkert” – ismét színpadon a kultikus erdélyi zenekar

Nincs velük tele az internet, a Youtube-on is csak néhány videóban szerepelnek. Alig találsz róluk fotót, s azokon is jóval több a hajuk és alacsonyabb a testtömegindexük, mint manapság.

Most éppen az egyik legütősebb klasszikus darab, az About Istanbul van a soron, gyakorolják, finomítják, színesítik. A próbahét előtt az volt a tagok feladata, hogy odahaza vegyék át a partitúrát. Ennek sikerességéről kissé ironikus hangnemben értekeznek. Tény: „fénykorában” sem ez a zenekar volt a fő elfoglaltságuk, akkor sem ebből „éltek meg”. Talán ez is vezetett ahhoz aztán, hogy a tagok kezdtek kiesni: Szabó Lóránt ütőhangszeres például 2011-ben vált ki, mivel ő Belgiumban kezdte keresni a kenyerét. Most is onnan érkezett: méretes üstdobjait kombijában hurcolja magával. S néhány rekesz belga kézműves sört is, amelyből előszeretettel osztogat (ezúton is kösz!). Manapság hangmérnökként dolgozik, kevesebbet zenél: átkerült a gombok túloldalára. Ez a fellépés számára tulajdonképpen a nyári vakáció: együtt lehet a srácokkal, s azt csinálja, amit szeret.

Tavaly nyáron a Csíki Jazzre kaptak egy konkrét meghívást, amit azonban az idő rövidsége miatt nem tudtak elvállalni. Aztán megszületett ez az új fesztivál, a Voice of Nature. Uzonkafürdőn rendezik augusztus 25–27. között, a „holland strandon”. „Sepsiszentgyörgyi fiatalok fejéből kipattant kezdeményezés, amely tavaly indult, de az idei kiadása számít a tulajdonképpen elsőnek.

– vallják a szervezők.

Tavasz óta tudják már, hogy ők lesznek ennek a rendezvénynek az egyik „sztárzenekara”, húzóneve. A folyamatosan a levegőben lógó terv, szándék ezzel megkapta a szükséges löketet – vázolja Szakál Attila basszusgitáros, akinek játékát az elmúlt években nem kellett hiányolja a közönség, hisz több csíki zenekarban is pengeti a húrokat.

szögezi le Hompóth Arthúr dobos is. Úgy tűnik, benne a legnagyobb a késztetés arra, hogy feltámassza a zenekart: mint mondja, itt érzi azt, hogy alkot, hogy létrehoz valami különlegeset, valami újat.

Kiderül amúgy, hogy próbálkozott a Tündérground a színtiszta instrumentalizmus feladásával, néhány próba erejéig énekhanggal is kísérleteztek, de valahogy nem érezték magukénak.

A dalok címei kapaszkodót adnak, a dallamokban használt motívumok terelik a hallgatót, de a végső üzenet mindenkinek a fantáziájában szólal meg. S ettől jó, ettől más. S ez az üzenet pedig nem szöveges tartalom: sokszor inkább érzések, érzelmek, hangulatok. Színek, illatok, hangok.

Mert a közönség ugyan ment tovább, nagy részét megtalálni például a sZempöl koncertjein, de az a stílus, az a hangulat, ami a Tündérgroundot jellemezte, lefedetlen maradt.

S hogy egyszeri jelenése lesz-e ez a fesztivál a zenekarnak? Erre a kérdésre nem tudják a választ. A mostani próbafolyamat viszont újjáépítheti az alapokat, mondja Szakál Attila. S ha úgy érzik, hogy minden klappol, ismét aktívvá válhat a Tündérground, jöhetnek további koncertek, netán új album is.

A Tündérground tizenhárom évvel ezelőtt talán idejekorán született meg. Eljött-e most vajon végre az ő idejük?