Tuti, a legendás cigányember

Kacagtuk ilyenkor, mondtuk neki, ha egyszer kiderül, hogy ő írja a leveleket a magyar leányoknak, mind nála állnak meg osztán!” – mesélte Csányi Sztella. Tuti magáról viccesen emlegette, hogy azért barna, mert gyermekkorában az anyja feketekávéval kínálta, de mivel ő nem kért, a zongora körül kergette őt, és véletlenül ráöntötte a kávét. Focicsapatot szervezett, mérkőzéseket „kommentált”, a feltett kérdésekre mindig frappáns, vicces válaszokat adott, nem ritkán utalva a korszak visszásságaira, vagy éppen borsot törve az akkori hatalom embereinek – főként a milicistáknak – az orra alá. Énekelt a mulatságokban, kocsmákban, táncoltatta a lányokat. Gyakran dúdolta a Csavargó című indiai film betétdalát: „cipőm japán divatú, nadrágom angol szövet…”

Egy-egy tyúklopásért gyakran ült a csíkszeredai börtönben (azt mondta ilyenkor a tárgyalás előtt, hogy megy felvételizni, majd, miután elítélték, hogy sikerült) – úgy vélték, hogy kiszámítottan, hogy legyen ahol a telet kihúzza. Mert egyébként a faluvégi „csillagszállóban lakott, a 42-es számú kórérakásban.” A börtönőrtől úgy köszönt el mindig: viszontlátásra.

Halálának pontos időpontja nem ismert – a temetésére viszont emlékeznek az adatközlők. Annyit lehet tudni, hogy valamikor 1983–1986 között halt meg. „Szegényt megölték Udvarhelyen a milicisták. Agyonverték, mert olyanokat mondott, féltek tőle. Meztelenül kapták meg, összeverve, csupa kéken egy patakparti híd alatt.”

Tuti nyomában

Az akkori közvélemény szerint Tuti nem a tetteivel, hanem mondásaival, megjegyzéseivel lopta be magát az emberek szívébe, kimondva és nyers őszinteséggel rámutatva a kommunista rendszer hibás és torz tükörképére – mutat rá Szente B. Levente, aki az első Tutival kapcsolatos vicceket 1988-ban írta le, akkor még nem volt különösebb célja velük.

„Keresztúron nőttem fel, nagycsaládi életmódban, és ebben a kisvárosi közegben akaratlanul is hallottam különféle történeteket. Már gyerekkoromban gyűjtöttem a meséket, és amikor az első néhány Tutival kapcsolatos viccet, történetet hallottam, mindenki mondta, hogy ez igaz is. Akkor kétkedve fogadtam, mert voltak olyan történetek, amit el is vicceltek, viszont érződött benne a csattanó, és félve tekintettek körbe, mert ’89 előtt elég bajos volt ilyen dolgokról beszélni, és elég kockázatos viccelődni. Érdeklődni kezdtem iránta, hogy ki ez a Tuti”– magyarázta.

Mert az a mentalitás, gondolkodásmód, és ahogy kifejezte magát, a burkolt beszéd mögött csak ez állhat, mert minden bizonnyal nem csak úgy vele születtek egyes dolgok.”

Egy idő után azonban Tuti elzüllött, gyakran kékszeszt ivott. Amikor szóltak neki, hogy az ártalmas, annyit válaszolt, ő csak ebben bízik, mert rá van írva, hogy „Aprobat de Ministerul Sănătății”. (az Egészségügyi Minisztérium által jóváhagyva – szerk. megj.) S míg egykor, ahol csak megjelent, a társaság középpontjában állt, lassan eltávolodott az emberektől. „Egyesek szerint azért vált olyan befelé fordulóvá, hogy ne keverjen másokat bajba. Volt egy eset például, amikor egy udvarhelyi kocsmában írogatott egy papírra, és kérdezték tőle, hogy mit csinál. Ő azt válaszolta, hogy tervezi a leszerelést az atombomba ellen. Ezt valaki jelentette, és az ott jelenlevőkből hét-nyolc embert meg is hurcoltak emiatt.

mert volt valaki, aki ki mert mondani dolgokat helyettük is” – mutatott rá Szente B. Levente.