
Fotó: Toxikoma
Nem tud a magyar Trainspotting lenni a Szabó Győző önéletrajzi könyve alapján készült, Magyarországon nyáron bemutatott, és rendkívül nagy népszerűségnek (150 ezres nézőszámnak) örvendő Toxikoma, de azért becsülettel próbálkozik. Herendi Gábor legújabb filmje nagyon jól kezdődik, de aztán hamar középszerűségbe fullad, amit a jó alakítások sem tudnak megmenteni. Kritika.
2021. december 14., 18:062021. december 14., 18:06
2021. december 15., 14:352021. december 15., 14:35
Bizonyára nincsenek sokan azok, akik ne tudnák Szabó Győzőről, hogy kicsoda. Nem kell ahhoz a magyar kereskedelmi tévécsatornák nézőjének lenni, hogy tisztában legyünk ki ő, hiszen a kortárs magyar filmekből vagy éppen sorozatokból ismerős, mackós külsejű, sokszor komikus szerepekben feltűnő, eszelős tekintetű színész valamelyik szerepe biztosan ott van szinte mindenki retinájában, elég csak
Azt viszont már kevesebben tudták, hogy Szabó Győző a sztárság mellett nagyon kemény időkön van túl, amiről a még 2012-ben megjelent Toxikoma címet viselő, önéletrajzi könyvében ír, és hihetetlenül olvasmányos módon tárja az érdeklődő elé mindazt, amin drogosként az elmúlt évtizedekben átment.
Fotó: Toxikoma
Ebben a könyvben aztán minden van, attól kezdve, hogy az ideális gyerekkortól, a folytonos kíváncsiságtól vezérelve hogyan jutott el a legrosszabb pesti drogtanyákig, és miként érte el azt azokat az állapotokat, amikor a fű már nem is számított „rendes” drognak, illetve
A mára már a könyv alapján készült filmnek köszönhetően bestsellerként számon tartott, nem túl vaskos olvasmány tényleg letehetetlen, de csak azoknak ajánlott, akik bírják az ilyesfajta gyűrődést, és van gyomruk és idegrendszerük a benne leírt helyenkénti szörnyűségekhez, hiszen Szabó Győző drogos viszontagságai minden bizonnyal a legkeményebbek közül valók.
Fotó: Toxikoma
Ki gondolta volna ugyanakkor a kétezres évek elején, hogy az úgynevezett amerikai-magyar filmeket (értsd amerikai közönségfilm beütésű magyar filmek) jegyző Herendi Gábor egy évtized múlva egyik kedvenc színészéről fog újabb, nagy költségvetésű közönségfilmként bepromózott mozit forgatni? Arról az emberről, akihez nagy reményeket fűzött, amikor az még az elvonón volt, amikor az első Valami Amerika még csak előkészületi fázisban volt, és aminek az egyik főszerepére pont őt akarta a rendező.

Bár végképp nem nevezhető egy szórakoztató alkotásnak, eddig több mint 150 ezren nézték meg Herendi Gábor új közönségfilmjét, a Toxikomát. A drogfüggőség sötét oldalát és a leszokás emberfeletti küzdelmét ábrázoló alkotás
A Toxikoma filmben is ott a valóságon alapuló kikacsintás, hiszen a Győzőt alakító Molnár Áron (művésznevén noÁr) az egyik, az elvonón játszódó jelenetben épp a Valami Amerika forgatókönyvét olvassa, ezzel is előrevetítve azt, hogy végül csak sikerült lejönnie a szerről, hiszen mint tudjuk
Fotó: Toxikoma
Visszatérve a Toxikomára és annak elkészülésére, Herendi Gábor fogta Szabó Győző sikerkönyvét, és a színész anyagi és mindenféle támogatását élvezve elhatározta, hogy vásznon is elmeséli az akkor drogfüggőségből szabadulni akaró Győző és az őt ebben segítő Csernus Imre történetét. De mivel a könyv sztorik és visszaemlékezések sorozata, nem pedig egy kerek, többszereplős történet, ráadásul egy nézőpontból mesélve, ezért Bárány Márton és Gergely Dorka által a könyv alapján írt forgatókönyvből egy, szintén
Fotó: Toxikoma
A film nagyon jól indít, és mondhatni lélegzetelállító az a realizmus, ahogy bemutatja a kilencvenes évek lepukkant pincékben kialakított pesti szórakozóhelyek összegraffitizett és -firkált falait és a panellakásokban kialakított drogtanyák kegyetlen valóságát, ahol
A drogtripek vizuális megjelenítése is szenzációs, a vibráló falak, valamint a lakást elárasztó lassított eső-szekvencia egyértelműen a film legjobb pillanatainak számítanak, hiszen olyan atmoszférát teremtenek, amit egy amerikai látványfilm is megirigyelhetne. A történet is izgalmasan indul, helyenként már a „drogfilmek” egyik etalonjának számító Trainspottingot is megidézi, hiszen
Fotó: Toxikoma
A kegyetlen drogos hétköznapokat és az annak következményeként jövő felocsúdást – miszerint ennek biztosan nem lesz jó vége, ha nem történik meg a leállás – hamar felváltja egy másfajta dráma, ahol
A film nagy része az elvonón játszódik (ami a Toxikoma könyv csupán egy részlete), és Csernus Imre, valamint Szabó Győző harcait helyezi a középpontba, vagyis azt, hogy épp melyikük akar és tud felülkerekedni a másikon, ki tudja jobban érvényesíteni a saját igazát, ami adott esetben épp azzal ér véget, hogy a Molnár Áron által játszott Szabó Győző

Pár éve még hazai deszkákon láttuk, most a mozivászonról köszön vissza Bányai Kelemen Barna: a marosvásárhelyi színész az egyik főszereplője a Toxikoma című, új magyar közönségfilmnek. Nem is akárkit alakít, hanem a sztárpszichiátert, Csernust Imrét.
A két főszereplőt alakító színésznek köszönhetően egyébként meglepően könnyen el lehet vonatkoztatni attól, hogy éppen Szabó Győző és Csernus Imre acsarkodásait látjuk a vásznon, sőt a marosvásárhelyi származású Bányai Kelemen Barna mintha nem is a sztárallűrös, szókimondó pszichiátert játszaná, hanem egy hozzá hasonló önfejű szakembert, akit történetesen szintén Imrének hívnak. De a noÁr által játszott Győző sem az a mackós, bajszos, eszelős tekintetű színész, hanem
Fotó: Toxikoma
A mesterkélt szerelmi háromszög a film egyértelmű mélypontja, a karakterfejlődés érdekében írt történetszálak pedig meglehetősen középszerűre sikerültek és nagyon elnyújtottnak érződnek, de a Gáspár Tibor által játszott nyájas intézményvezető, aki a kemény módszereiről ismert pszichiáter szöges ellentéteként funkcionál a filmben, majdhogynem fölösleges volt, hiszen
A Toxikoma tehát egy jól induló, de végül középszerbe és pátoszba fulladó közönségfilm, ami népszerűségét egyértelműen Szabó Győzőnek és alkotótársainak köszönheti, de
Nem azt mondom, hogy a Toxikomát nem érdemes megnézni, de aki az igazi történetet szeretné, az jobb, ha egyenesen Szabó Győző könyvét veszi kézbe, és letudja azt egy nap alatt. Sokkal elborzasztóbb és sokkal hitelesebb képet ad a drogfüggőségről és a leszokás fázisairól, mint amit Herendi Gábor filmje két órában próbál egy meglehetősen pátoszos lezárással átadni a mozivásznon.
Fotó: Toxikoma
Toxikoma – magyar dráma (2021)
Rendező: Herendi Gábor
Forgatókönyvíró: Bárány Márton, Gergely Dorka
Producer: Illés Gabriella, Herendi Gábor, Nagy Mónika
Executive producer: Szabó Győző
Zene: Hrutka Róbert
Operatőr: Szatmári Péter
Vágó: Király István
Szereplők: Molnár Áron, Bányai Kelemen Barna, Török-Illyés Orsolya, Sodró Eliza, Rajner-Micsinyei Nóra, Gáspár Tibor.
A filmet az alkotás romániai premierjén, Csíkszeredában, a Csíki Moziban láttuk.
Nemcsak ropogós, hanem pikánsan fűszeres is a buffalo csirkeszárny, ami akárcsak a KFC csirkemell, ízig-vérig amerikai fogás.
Ehhez a fogáshoz adjunk rizstésztát, tojást és póréhagymát is – őszi napokra ideális tartalmas leves.
A Kájoni János Megyei Könyvtárban november 13-án bemutatott tárlat finom, mégis erőteljes képeken keresztül mutatja meg Keresztes Evelin világát, ahol a szemek csillogása válik a festmények legmélyebb üzenetévé.
A kökény csókra húzza a szádat, megtudhatod, hogy pontosan miért is! Kevesebb kökényterméssel számolunk idén, de annál jobban becsüljük. Az alábbiakból kiderül, hogy gyümölcse mellett még milyen fontos szerepeket tölt be környezetünkben a jelenléte.
A Szárhegy 2025 kiállítás nem csupán alkotások gyűjteménye, inkább egy közös gondolkodás lenyomata a formáról, a fegyelemről és a szabadságról. Ahol a vonalak nemcsak húzások, hanem határátlépések is.
Dédnagyapánk, utolsó éveiben, ott lakott velünk egy udvaron. Furcsa, szigorú, magának való ember volt.
Libasült, újbor, és egy szent, akit a libák árultak el – Szent Márton legendája a jószívűségről, a bőségről és arról szól, hogy egy fél köpeny is elég lehet ahhoz, hogy melegséget vigyünk a világba.
A fiatalok és a hagyományok találkozására épít a 24. Csángó Napok Csíkszeredában. November 14–16. között kézműves-foglalkozások, előadások és táncház idézi meg a moldvai és gyimesi csángók élő kultúráját és közösségét.
A hordós savanyú káposzta vagy a muratura a vidékünkön mindenki számára ismert téli étel, ám a fermentálás módszere ennél sokkal tágabb, színesebb, ízesebb lehetőségeket rejt. Kurkó Stefániával beszélgettünk a fermentálás csodálatos világáról.
Márika néni története nem mese, mégis olyan, mintha az volna. Egy tengerész katona, egy fonóban szövődő szerelem és egy hetvenéves gyűrű, amely ma is őrzi két ember egyetértését – mert ahogy ő mondja: „Ha nincs egyetértés, semmi sincs.”
szóljon hozzá!