
„Szeretem azokat a szituációkat, mikor valaki valahonnan elmozgul”: két olyan ember találkozása is ilyen, akik nem egy helyről származnak, nem egy a gyökerük, de szoros az összetartozásuk
Fotó: Csíkszeredai Könyvvásár
A Csíkszeredai Könyvvásáron is bemutatták Tompa Andrea Sokszor nem halunk meg című regényét, amely az erdélyi holokauszt feldolgozatlan történeteit és a női testet ért megaláztatásokat tárja fel. A szerzővel Dánél Mónika tanár, kutató beszélgetett.
2025. május 09., 22:052025. május 09., 22:05
A bemutatón nemcsak a könyv rétegei, hanem a csend melletti történelmi traumák és elfeledett temetők is szóba kerültek – emberi sorsokon és megkérdőjelezhetetlen erkölcsi kérdéseken keresztül.
Van, amikor egy könyv nem csupán egy történetet mesél el, hanem azt is, ami nincs, ami rejtve maradt. Tompa Andrea Sokszor nem halunk meg című regénye egy ilyen könyv. Nemcsak a holokausztról, hanem az emlékezés lehetetlenségéről is szól. És a nőkről.
A 10. Csíkszeredai Könyvvásáron Dánél Mónika kérdezte a szerzőt, a végére pedig egy olyan egész, kerek beszélgetés formálódott ki, ami éppen annyira rétegzett volt, mint a regény maga. Két ember találkozása volt ez, akik más gyökerekkel, más helyekről jönnek, mégis összetartoznak abban, ahogyan kérdeznek, figyelnek, emlékeznek.
Tompa Andrea számára az írás nemcsak irodalmi, hanem erkölcsi tett is. Mint mondta:
Regénye női szemszögből követ egy életutat 1944-től 1992-ig, miközben kíméletlen pontossággal mutatja meg azokat a pillanatokat, amikor a test megszentségtelenítése nem az orvostudomány, hanem a hatalom eszköze lett.
„Sokszor próbáltam kapcsolódni ehhez a térséghez az irodalomban. Ennek a térségnek olyan erős a vallásossága, ami már kamaszkoromban feltűnt.”
Fotó: Csíkszeredai Könyvvásár
A kötet egyik központi jelenete a bábaasszonyok pere – ahol női elkövetők végeztek megalázó vizsgálatokat más nőkkel. „A morálnak nincs neme” – hangsúlyozza Tompa, aki kutatásaiban egyaránt kereste az áldozatok és az elkövetők hangját. Sőt, nevükön nevezi őket. Mert ahogy az áldozatok emléke fontos, úgy az is, hogy felismerjük: a bűn gyakran női kezeken át is formát ölt, az elkövetőket is meg kell tudnunk nevezni.
A regény egyik hőse, Erzsi, nem beszéli a román nyelvet – hiszen székely –, ezért nőként azzal szembesül, hogy férje, a kolozsvári magyar tolmácsolja számára a világot. Ez a nyelvi kiszolgáltatottság különösen fájdalmas réteget ad az egyébként is súlyos tapasztalatnak.
Tompa szerint az irodalom a hiányokra mutathat rá.
A tér, a város, a történelem új fényt kap, ha a múltat nemcsak emlékezetként, hanem jelenként kezeljük. A hallgatásból felszínre kerülnek az elrejtett történetek – sokszor nőktől, akiket soha senki nem kérdezett meg. Így dolgozik az írónő. Felkeresi az elrejtett, elfeledett történeteket. Mint fogalmazott, „a nagy csöndben ha valaki egyszer megszólal, azt meg kell hallgatni.” Tompa épp ezekre a hangokra figyel. És ha a város közepén szobor áll, de egy magánterületen áll egy elrejtett temető, ő inkább az utóbbit írja meg. Azt, amit elfelejtettünk.
A regény címe – Sokszor nem halunk meg – arra is utal, hogy a múlt nem múlt el. Itt van. Velünk. Csak sokszor nem nézünk rá.
A 2000-es évek második felének meghatározó folytatásos története, a Peak Tv előtti korszak egyik, nálunk is ismert amerikai sorozata, az NBC-nél készült Heroes (Hősök) volt.
Nem hagyott akkora űrt bennünk, mint a második évad fináléja, de szorosabbra is vehették volna a tempót a Sárkányok háza harmadik évadában, ugyanis rengeteg történés maradt a negyedik és egyben utolsó évadra. Spoileres kibeszélő.
Rivière Zsuzsi marosvásárhelyi pszichoterapeuta tizenegy éve költözött Peruba, ahol az Ayahuasca-nevű hallucinogén főzet segítségével az őslakosok hagyományai szerint dolgozik, és egy esőerdei bungalóban él férjével, messze a nyugati kényelemtől.
Javítható vagy átalakítható lenne sok olyan ruhadarab, amely ma egy kisebb szakadás vagy megunt fazon miatt a szemetesben végzi. Kelemen Réka csíkszeredai divattervező szerint a fast fashion is hozzájárul ahhoz, hogy egyre ritkábban választjuk a javítást.
Ötszáz évvel Mohács után nem csak egy elvesztett csatára emlékezünk. A Csíki Székely Múzeum új kiállítása azt mutatja meg, hogyan vált az oszmánokkal való másfél évszázados együttélés Erdély kultúrájának részévé.
Kristály Kincső frissen diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, ahol rektori kitüntetést is kapott. Festészetében a bőrön, az érintésen és az identitáson keresztül vizsgálja azt, amit magunkból megmutatunk, és amit inkább elrejtenénk.
Bár nem hivatalos ünnep, a könyvszeretők nemzetközi napjának célja, hogy az olvasás és az írott kultúra fontosságára emlékeztessen egy egyre inkább technológia uralta világban.
A székelyföldi képzőművészet egy meghatározó alakja, Gaál András előtt tiszteleg a Csíki Székely Múzeum új kiállítása. A tárlat a festő, pedagógus és közösségszervező sokrétű örökségét mutatja be születésének 90., halálának ötödik évfordulóján.
Harmincadik alkalommal rendezik meg a Szent Király Szövetségi Találkozót, amelyre a Kárpát-medence több mint húsz, Szent István nevéhez kötődő településéről érkeznek vendégek. Az esemény hagyományőrző, kulturális és ünnepi programokat kínál.
A zöldséges tavaszi tekercs a távol-keleti konyhák egyik legismertebb és legkedveltebb fogása. Az idők során a különböző országokban saját változatok alakultak ki, így ma már egy igazi nemzetközi street food klasszikusnak számít.
szóljon hozzá!