Tizenöt év Titán: ellenállni a tátogtató zeneipari kísértésnek

Szóval az a kérdésünk, hogy a következő tizenöt év miről fog szólni. Az embert ugye mindig aggasztja a jövőkép, picit be is pánikol a gondolattól. Nem volt könnyű ez a tizenöt év, de a következő tizenöt sem lesz könnyű. Sőt! Ahogy halad a kor, meg telnek az évek, úgy nehezedik az erdélyi magyar zenekarok sorsa, mivel egyre több koncertszervező, polgármester szavaz bizalmat inkább a magyarországi, külföldi zenekaroknak, háttérbe szorítva így az erdélyi magyar kultúrát. Ezért mondom, hogy bizony egyre nehezebb. De mi vállaljuk ezt. Amíg fülekre talál a muzsikánk, mi szeretnénk ápolni az erdélyi magyar kultúrát.

– Ezt úgy kell érteni, hogy most kevesebb koncertetek van, mint mondjuk öt évvel ezelőtt?
– Nem, ez az érdekes, most több van, mert azért komolyabban vesznek.  2003-ban, amikor indultunk, még egy gimnáziumi zenekarban gyerekek voltunk, akkor élvezték a gyerekeket.

Ahogy szokták mondani: kicsi gyerek kicsi gond, nagy gyerek nagy gond. De, ha belegondolunk, hogy vannak olyan rendezvények, amelyek Erdélyben zajlanak, mégis a fellépők 99 százaléka külföldi, az már gond. És nem is konkrétan magyarországi, hanem most már az a divat, hogy még távolabbról hívnak zenekarokat nagyon sok pénzért, és azzal hány erdélyi magyar zenekart lehetne támogatni. Ilyenkor az ember picit elkeseredik. Hál'istennek nekünk jó a menedzserünk, ezért nincs gondunk. Ha ő nem lenne, a meghívások elenyészők lennének.

A következő tizenöt év pedig remélem arról szól, hogy megmaradunk ezen az úton, amelyet kijelöltünk. Mert nagy a kísértés a zeneiparban is sokszor: ugye sokkal jobb lenne, ha nyáron harminc koncert helyett hetven lenne, s mondjuk nem rockmuzsikát játszanánk, hanem dancet, s mondjuk nem is kellene énekelni, hanem csak tátogni. Ezért mondom: a kísértés nagy, de mi azon vagyunk, hogy megmaradjunk azoknak, akiknek megismertek a rajongók.

– Tavaly elindultatok egy nemzeti vonalon. Folytatódik ez?
– Tulajdonképpen nem akartuk beskatulyázni magunkat erre a nemzeti vonalra, csak szerettük volna megvillantani azt is, hogy nem csak szerelemről szól az élet, vagy arról, hogy jó nekem. De azért egy koncerten száz perc alatt 20-22 dalt játszunk, s abból mondjuk három olyan, amellyel az emberek önérzetét picit megmozgatjuk. De ezentúl

– De azért marad a szerelem is….
– Igen. Mi örök szerelmesek vagyunk. (nevet) Bár egyre ritkább ez a gondolat, mióta megnősültünk sokan. (nevet) De azért próbáljuk ezt a vonalat is tartani.

– Mit tudhatunk meg az új lemezről?
– Amikor elképzeltük, hogy lesz egy jubileumi lemezünk, akkor egy válogatáslemezre gondoltunk, hogy összegyűjtünk tizenöt dalt, ami nagyon megmaradt bennünk, mindenkinek a kedvenc dala, s akkor picit újrahangszereljük, s milyen jó lesz. Na, de annyi ötlet van, annyira produktív a zenekar, hogy folyamatosan születnek az új dalok, új gondolatok, úgyhogy egy vadonatúj lemezt teszünk majd a rajongók elé. Majd a harmincadik jubileumra válogatunk.