Tényleg tobzódik az őrületben Doctor Strange legújabb, multiverzumos kalandja

Már lassan nem is szuperprodukció, amely „el nem fogyaszt” legalább egy rendezőt kreatív nézeteltérésekre hivatkozva a film bejelentése és a premier közötti munkafázisok valamelyikében, ez alól pedig a Doctor Strange in the Multiverse of Madness sem volt kivétel: a mágiahasználó szuperhős korábbi filmjét levezénylő Scott Derrickson horrorendezőt váltotta Sam Raimi, aki a Gonosz Halott-trilógia, néhány szerzői horror- és képregényfilm után megcsinálta a Sonynak az első, részenként eltérő megítélésű Pókember-trilógiát. Raimi a Pókemberek óta nem igazán alkotott nagyot blockbuster-téren, így érthető, hogy

A stúdió szándéka is az volt, hogy egy kicsit sötétebbre vegyék a figurát, és elmozduljanak a horror irányába, de csak épp annyira, hogy a 13 éves gyerkőcöt is el lehessen vinni a filmre, hiszen tudvalevő, hogy a Marvel-filmek egyik fő célközönsége a képregény-, vagy éppen film- és videójáték-rajongó tinédzserek, akiknek jelentős hányadától búcsút kellene venni egy magasabb korhatárbesorolás miatt.

Sam Raimi megértette, hogy mit várnak tőle, de elég szabad kezet kapott ahhoz, hogy szabadon engedje a kreativitását és fantáziáját, ennek köszönhetően a már sablonosnak mondható Marvel-forgatókönyvből egy

A film főgonoszát ezúttal „házon belülről” vették, vagyis nem egy új karaktert mutatnak be, hanem a megözvegyült Wanda sötét énje, a Skarlát Boszorkány lesz az, akitől rettegni kell. Ez pedig azt feltételezi, hogy előismeret is szükséges a történet teljes értékű megértéséhez: a tavaly januárban bemutatott WandaVision sorozat végkimenetele a film konfliktusának előidézője,

A multiverzum kiaknázása mondhatni végtelen lehetőséget jelent a Marvel Mozis Univerzum számára hiszen ezáltal újabb és újabb képregényhősök, vagy azok párhuzamos univerzumbeli másait tehetik a soron következő filmek és sorozatok fő-, vagy mellékszereplőivé, ahogy tették ezt most is a legújabb Doctor Strange filmben. Spoilerezni még nem ér, de elég annyi, hogy

A legújabb Doctor Strange-mozi tehát nem hoz semmi újat a horror-elemeken és néhány tényleg kreatívan megmutatott párhuzamos világ megmutatásán túl. A hősök itt is egy középszerű történetben kerekednek felül látványos akciójelenetekben, CGI-díszletek előtt, vizuális effektek garmadáját felhasználva egymáson, a különbség ezúttal annyi, hogy

A Doctor Strange az őrület multiverzumában egyszerre biztonsági játék és egyfajta szintlépés is a stúdió részéről, hiszen ennyire sötét és horrorisztikus hangulata még a meglehetősen félresikerült Thor: The Dark Worldnak sem volt, amely ennek ellenére egy rendkívül parádés és színes folytatást kapott (Thor: Ragnarök), és amelynek újabb, júliusban érkező folytatása hasonlóan parádésnak és színesnek érkezik (Thor: Love and Thunder). Ebben folytatódik majd a Doctor Strangeban most megkapargatott multiverzum-tematika, új fejezetek nyílnak az univerzumépítésben, a Marvel-vonat pedig mondhatni, hogy ismét gőzerővel robog a Fekete Párduc és a két utolsó Bosszúállók-film, valamint a járvány által kettétört, „üres” 2020-as év óta, amikor is egy filmjük sem jelent meg.

A Marvel Moziverzum tehát köszöni szépen jól van, és nem terveznek lassítani, hiszen több film és újabb sorozat érkezik idén és az elkövetkező években, és ha minden betervezett alkotás megüti, vagy éppen felülmúlja az Őrület Multiverzumának szintjét, akkor a rajongóknak nem lehet okuk továbbra sem panaszra.