Igen életszerű képek vannak a Tejháborúban
Fotó: Imdb.com
Észak-európai filmek nem nagyon mennek az itteni mozikban, egy izlandi produkcióra is alig négyen ülünk a budapesti Művész Moziban. A Tejháború című izlandi film azért verhetné ki idehaza a biztosítékot, mert nap mint nap számtalan hasonló helyzettel szembesülhetünk. Elégedetlen gazdák, mutyizó szövetkezetek, multik, visszaélés, korrupció – az ember azt hinné, hogy ilyesmi Kelet-Európán kívül nincs is, Izlandon pedig pláne. Pedig de.
2019. december 19., 15:252019. december 19., 15:25
Tudom, abszurd a helyzet, amit vázolok, de idetalál: mennyi esély van arra, hogy egy székelyföldi tejtermelő gazda a budapesti körúton beül a moziba és megnéz egy izlandi filmet, amelynek plakátján egy bosszús arcú, zilált hajú nő van egy út közepén, a háttérben tehenekkel?
Maradjunk annyiban, hogy nem sok, bár én rendíthetetlenül bízom abban, hogy a meggyőződéseim sok esetben valójában hamisak és az alföldi rónáról, a kies Hortobágyról, illetve Székelyföldről származó kondások és szarvasmarha-tenyésztők fiaikkal, társaikkal állnak sorba a jegypénztárnál egy ilyen filmre, esetleg odahaza a napi munka elvégzése után családi körben nézik a hasonló filmeket. Utópia, de egyszer hátha igaz lesz.
A hideg szigeten valahol egy házaspár teheneket tenyészt (a film egy borjú születésével kezdődik), a tejet a szövetkezet veszi meg tőlük – a szövetkezet pedig nagyon régi, mindent intéz és mindenféle joga megkérdőjelezhetetlen. Pedig tevődnek fel kérdések szépen, sorban: a szövetkezet szerint csak adott cégtől lehet trágyát vagy festéket venni, s csak nekik szabad eladni a tejet. Inga férjével, Reynir-rel a saját tehénfarmjukon dolgozik, azonban a férj váratlan, kamionbaleset miatti halála után minden a nyakába szakad – a gazdaság mellett egy idő után az is, hogy férje balesete nem volt véletlen. Inga a Facebookon, majd a sajtóban kel ki a mindent igazgató szövetkezet ellen – nem tudott nem eszembe jutni az Erin Brockovich – Zűrös természet, de Inga többedmagával vívott harca, majd az ügy végkifejlete teljesen más. Az egyik leglátványosabb jelenete a filmben az, amikor Inga a tejszállító autóval beáll a falu főterére, és a szövetkezet épületét telespriccolja tejjel. A közösség alapvetően zárkózott, magukba forduló emberekből áll, ám ezek a hallgatag emberek az igazságtalanságot megérezve – átvitt értelemben – kibújnak a vastag pulóverjeikből, és harcolni kezdenek magukért. Mi szoktunk így lenni...?
A filmben sok gondolkodó embert látunk
Fotó: Imdb.com
A Tejháború látszólag vontatott, talán unalmasnak is tűnik azoknak, akik a filmekben ahhoz szoktak, hogy gyorsan történik minden, és a történet a végére szép, kerek egész lesz. Hosszú másodpercekig láthatunk ugyanis gondolkodó, majd egymás között tőmondatokban beszélő embereket. A vidéken egyébként tombol az erőszak, de csak a lelkekben, ahogy szinte mindenütt.
Grímur Hákonarson rendező nagyon megmutatja az izlandi vidéket: a képek, a helyszínek pontosan olyanok, mint amilyeneket a dokumentumfilmeken látunk, illetve ismerőseink fényképein (halkan súgom, hogy egyre trendibb Izlandra járni túrázni, kirándulni, bár zseb kell hozzá...), a színészek által megformált vidéki emberek is pontosan olyanok, ahogy elképzeljük őket vastag bakancsaikkal, pulóverjeikkel és a szenvtelen arcaikkal. A férfiak a kocsmában Liverpool-zászló alatt nézik a meccset, a részegek ott is vadállatok, és egy kis seggnyalásért se kell a szomszédba menniük egyeseknek, nem beszélve a korrupcióról, a háttéralkukról, a valamit valamiértekről. Mondjuk ott a gazdagokon nem látszik, hogy gazdagok, a farmok, lakásbelsők, ruhák nem ezt mutatják. Látvány szempontjából is nagyon érdekes a Tejháború (ezt a figyelemfelkeltő címet...!), nem felturbózott, csilivili, tökéletes filmvilágba, hanem valós történetbe, tehénszaros istállókban, hétköznapi falusi boltban, kies, szeles doboldalakon vagyunk. Az élet ugyanis ott (is) zajlik.
A párbeszédek ellenére sok a konfliktus a szövetkezet és a termelők között
Fotó: Imdb.com
Kelet-Európában, országunkban, vidékünkön is vannak szövetkezetek, tejtermelők – de nemcsak, hiszen említhetnénk juhtenyésztőket, farmereket, termékeket felvásárló cégeket, nagyáruházakat. Közöttük pedig olykor nézeteltérések, esetleges konfliktusok születnek, amelyekre vannak megoldások, kellenének vagy nincsenek. És van most egy film, amely egy ilyen helyzetet ábrázol. A film megnézése után ismerősi körünkben elbeszélgetnénk néhány mezőgazdasággal, árutermeléssel foglalkozó személlyel, nem valószínűsítem, de lehetségesnek tartom, hogy megdöbbentő hasonlóságokról mesélnének. Van egy jó román kifejezés erre: viața bate filmul.
Tejháború (2019) izlandi dráma, 92 perc
Írta és rendezte: Grímur Hákonarson
Producer: Grímar Jónsson
Operatőr: Mart Taniel
Vágó: Kristján Lodmfjörd
Szereplők: Arndís Hrönn Egilsdóttir, Sveinn Ólafur Gunnarsson, Evar Por Benediktsson, Borsteinn Gunnar Bjarnasson, Hafdís Helga Helgadóttir, Siggi Holm, Alfrun Rose, Sigurdur Sigurjónsson, Óli Ágústsson, Hinrik Ólafsson.
Márika néni, Fábián Mária 1934 szilveszterén született Kézdikőváron, amikor a harangok az ó- és újévet összekötötték. Azóta kilenc évtized telt el. De mindvégig őrizte a hitet, a szeretetet, és a múlt emlékeit ma is szívesen meséli tovább.
A vargabéles tökéletes választás, ha egy hagyományos, laktató és felejthetetlen desszertre vágysz!
Ha ősz, akkor befőzés. Szinte látom, ahogy ebben az időszakban hány nő logisztikázza a nemlétező szabadidejét a munka, háztartás, gyerekek mellett, hogy beleférjen egy kis zakuszkafőzés, vinetesütés, szilvalekvár, savanyú káposzta eltevése.
Siklódy Fruzsina gyerekkora óta a művészetek világában él, de csak később választotta hivatásának a grafikát. Fekete-fehér munkáiban az érzelmek intenzitása, a hiány lenyomata és a szakrális tér inspirálja. Új kiállítása ezt érzékenyen mutatja meg.
Egyszerűen elkészíthető, mégis ünnepi megjelenésű desszert, ami garantáltan a család kedvence lesz a hidegebb napokon.
A galagonya tavaszi és őszi felhasználását mutatjuk be, változatos módokon tudjuk vele támogatni az egészségünket. Terméséből ketchup-szerű szósz is készülhet, mutatjuk a receptet is.
A húsos raguk azért nagyon jók, mert bármilyen zöldséggel vagy akár gombával is gazdagíthatjuk a szaftos ételt.
A Pszichószereda idén is a lélek finom hangjaira hangol: előadások, workshopok és művészeti programok várják a közönséget, hogy közérthetően, mégis tudományos alapokon közelítsenek a mentális egészséghez – tabuk nélkül, nyitottan, emberközelből.
A sültkrumpli-leves krumplihéjcsipsszel nemcsak elképesztően finom, de egy olyan kreatív fogás, ami megmutatja, hogyan hasznosíthatjuk a konyhai maradékokat is.
szóljon hozzá!