
Koszta Gabriella és Gecse Ramóna
Fotó: Ariel színház
A marosvásárhelyi Ariel Színházban Porogi Dorka rendezésében hónapok óta játsszák a Madame de Sade című darabot, amely Párizsban, valós történelmi korban mutat be egy fiktív történetet, a botrányos életű filozófus, de Sade márki feleségéről és annak családjáról.
2017. május 23., 13:502017. május 23., 13:50
2017. május 23., 17:122017. május 23., 17:12
Kemény darab. Erős, archetipikus jellemekkel, ellentmondásos történelmi háttérrel, az európai modernizáció küszöbén, a tudományos, vallási és erkölcsi átbucskázás kezdetén, akkoriban, amikor egy hosszabb pillanatra a szolgából úr lehetett, kurtizánból úrnő, a képmutatásból pedig, más formákra váltva ugyan, de továbbra is képmutatás. Mert utóbbi iránt a kereslet örök. Ez a Shakespeare, Molière által sokszor megénekelt téma, ami Ibsen, Tennessee Williams, Arhur Miller tollán polgáriasodott tovább, a huszadik századi irodalomnak is tárgya lett. (Mára a képmutatás intézményesült, a média- és a PR-információk valakiről fontosabbak, mint az, akiről szólnak. De ne fussunk ilyen messzire.)
Misima Jukio 1965-ben írta a Madame de Sade című darabot, amelynek ősbemutatója 1989-ben volt Londonban. A mű huszadik századi termék, mint ahogyan írója is az.
Az író egy tizennyolc éven át tartó időszakba helyezte a cselekményt, amelyet a nagy francia forradalom okozta társadalmi változások is érintenek. A sokadik börtönbüntetéséből megszökött, és a történet kezdetén, vidéki birtokán bujkáló márkit nem látjuk az előadásban.
Pontosabban a szereplők hozzá fűződő viszonyáról. Ebből tudjuk meg, ki kicsoda valójában. Az előadásban csak nők szerepelnek, s valahogyan mindegyiküknek köze van a veszedelmes viszonyokat folytató férfihoz. S miközben feltárulnak a márki rendőrségi ügyei, hírhedt történetei, a néző elgondolkodhat, vajon mennyivel különbek nála a képmutató, a tisztesség izzadmányától szagló, őt megvető előkelőségek.
Madame Montreuil a parvenü, aki lánya házasságával kapaszkodott fel a királyi udvar köreihez, s számára mindvégig a presztízs megtartása a legfontosabb. Az adófőhivatal elnökének özvegye olyan nőnemű lény, akit lányai nem tudnak elképzelni egy férfi karjaiban. Koszta Gabriella szoborszerű figurája amolyan kérlelhetetlen Bernarda Albaként nehezedik lányai vágyaira. E jéghideg racionalitásból felépített nagyasszony az előadás legtisztábban artikulált (a művész beszédkultúráját is ideértve), legpontosabban értelmezett figurája.
A másik nő Renée, Montreuil asszony lánya, de Sade felesége, aki mindvégig hűséges marad férjéhez, bármit is tud annak furcsa kapcsolatairól, és bármiként is próbálja tőle az anyja elválasztani. A törékeny, a két oldalnak is kiszolgáltatott árnyékasszonyt Gecse Ramóna alakítja. Renée belső lelki harcait, visszafojtott érzelmeit, tetemes méretű szövegbe ágyazott kételyeit nagy amplitúdókkal hullámoztatja elénk. A művész szerepformálásával Renée eljut abba a lélektani állapotba, hogy végül is képes lesz saját személyiségének megfelelő, saját döntéseket hozni. Legalábbis ellenszegülését kimutatni, és nemleges válaszait megfogalmazni anyjának és férjének is.
Az előadásban csak nők szerepelnek, s valahogyan mindegyiküknek köze van a veszedelmes viszonyokat folytató férfihoz
Fotó: Ariel színház
Renée testvére, Anne minden gátlást nélkülöző nőszemély. Gondolkodás nélkül lesz a márki szeretője, talán mert a sógora őt is elbűvöli buja furmányaival, de talán azért is, hogy az anyai presztízsbörtönből kiszabaduljon. Halmágyi Éva egy szüfrazsettet formáz, az egyenjogúság érzetétől megbabonázott ifjú hölgyet, akit nem érdekelnek az erkölcsi illemszabályok, hisz ezeket otthon már kellően megutáltatták vele. Aztán ott van a befolyásos kurtizán, Comtesse de Saint-Fond, aki kapcsolataival többet tud elintézni bizonyos elöljáróknál, mint bármely nobilitate.
Badics Petra színes, erős jelenlétével – még várandós színésznőként is – el tudja hitetni velünk, hogy a lábai előtt hever Párizs előkelő férfi társadalma. Gyönyörűen romlott ő, akinek női jussa van megvetni a sznob és frigid Montreuil asszonyt. Az egyszerű embert, az alattvalók társadalmát Madame de Montreuil komornája képviseli. Trabalka Cecília Charlotte-ja a francia forradalom idején szemünk előtt lesz bábból pillangóvá. Egy idő után semmi alázatot nem mutat gazdája iránt, az előadás szünetében sanzonetté változik, és az előtérben a Marseillaise-t énekli franciául, szemtelenségénél csak humora, interaktivitása meghökkentőbb. A produkció zenéjét is Charlotte megformálójának köszönhetjük.
A szereplők finom részletességgel taglalják a márki szeánszainak történéseit
Fotó: Ariel színház
A szereplők között a legszolidabb hölgy Baronesse de Simiane, aki áhítatos élete miatt igen nagy tiszteletnek örvend arisztokrata körökben. A darab végén ő segíti kolostorba Renée-t, akit kislánykora óta ismer és szeret. László Zsuzsa szelíd, finom átváltozásaival, emberi színjátékával a humanizmust, a toleranciát hozza be a színre, valamiféle csendes megnyugvást kínálva a gyűlölködés és önkínzás helyett.
Veretes Misima-szöveg (fordító: Benkő Krisztián), kevés cselekménnyel. Ez jellemzi Porogi Dorka szószínházát, amelyben bergmani fülletegség helyett (a világhírű rendező csinált a darabból filmet 1992-ben) valamiféle krimiizgalom vesz erőt a nézőn, mikor beül az előadásra.
Nem lép elő, mert takarás és díszlet szinte nincs, a monológok, dialógok a széksorok között, a nézőkkel testközelben hangzanak el, de minden szereplő a márki botrányos életviteléről beszél. Ettől válik sejtelmessé az előadás, meg attól is, hogy a szereplők finom részletességgel taglalják a márki szeánszainak történéseit.
Elgondolkodhat arról, hogy a felszabadult és elszabadult szexualitás egy és ugyanaz-e, vagy hogy mindenképpen a szabadosság éltetése vagy a vágyak teljes elfojtásának oldalán kell-e az erkölcsi normákat megalkotni. Vajon létezik-e más út is ezeken kívül, mondjuk szembenézni az emberi természet valódi tulajdonságaival (lehet, hogy Misima de Sade márkit Freud tizennyolcadik századi elődjének tartja)?
Japán szerző darabját látva óhatatlan eszébe jut a nézőnek a nó színház, ami gesztusokkal, mindenki számára érthető jelekkel dolgozik.
A rendező, úgy tűnik, szinte csak a szöveggel dolgozik. A veretes, barokkos textus tartalmait „cselekmény és mozgás nélküliséggel” teszi dominánssá. Porogi Dorka afféle oratórikus művet komponált, ami statikusságával és matriarchátusi erejével hat a nézőre. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a szereplők archetipikus karakterét vizuális eszközökkel, „jel-mezekkel” talán fel lehetett volna erősíteni. Emlékszem Kupás Annának a Szentivánéji álomhoz tervezett érzékien színes jelmezeire, amelyek szinte megkoronázták a karaktereket.)
Azt mondhatnánk, valódi „nő-színház” ez.
Olyan hálóban, ami egy férfi miatt szövődik, s amelyben hatalmas kihívás benne lenni. Csak nők tudnak egy kapcsolatban úgy függővé válni, hogy a bilincset maguk akarják leginkább. S láthattuk, egy nő olyan előadást is tud rendezni, amelyben egy férfi úgy van ott a színpadon, hogy ott sincs.
A komoly szellemi részvételt igénylő előadást persze e sorok írója nem csak a nőknek ajánlja.
Legközelebbi előadás: 2017. május 30., kedd 19 óra, Ariel Stúdió
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
A hatalmas kontyoktól és lakkozott hullámoktól hosszú út vezetett a mai könnyed, természetes menyasszonyi frizurákig. Császár Edith mesterfodrász szerint a modern menyasszony már önmagát szeretné látni a tükörben az esküvő napján is.
Az évnek ebben az időszakában igazán csábító a friss orda a piacon. Ha szeretjük az ordát és a pite jellegű süteményeket, ezt mindenképp próbáljuk ki. A fagyasztott gyümölcsnek pedig fogynia kell, mert lassan jön a friss.
Az átmeneti koranyári időszakban illatos mezei szegfűgombát gyűjthetünk, ha kiadós eső után gombásznánk a közeli legelőkön. A lucfenyő és más fenyőfélék is elkezdték már a friss hajtásaikat nevelni, desszerteket és szirupot is készíthetünk belőlük.
Ha idén szűkösebb a nyaralási keret, a közelben is találunk látványos úti célokat. Levendulamezők, jégbarlangok, vadregényes tavak és különleges természeti csodák várnak – csak fel kell kerekedjünk.
Frontemberváltás, friss dal és új lendület: a No Sugar Forog a kerék című száma egy korszaknyitás történetét meséli el. Szőcs Renátával beszélgettünk a változásról, az alkotásról és a zenekar jövőjéről.
A zöld és a fehér spárga nemcsak színében különbözik: termesztésük, ízviláguk és konyhai felhasználásuk is eltérő. Ez a szezonális zöldség egészséges, változatosan elkészíthető, és gazdag kultúrtörténeti múlttal rendelkezik.
Sérült, beteg és kidobott cicák százain segített már a csíkszeredai Garfield Cicamentő Egyesület. Salló Izabella, az egyesület elnöke szerint azonban a valódi megoldás nemcsak a mentés, hanem az emberek szemléletének megváltoztatása.
A savanykás datolya az egyik legtrendibb egészséges nasi, de nem kell vagyonokat költeni rá: otthon is könnyen elkészíthető. Édes, citrusos, enyhén ragacsos falat, ami egy könyv mellé egyszerűen „veszélyesen” jó.
szóljon hozzá!