Sweet Tooth – világvége-történet magas cukiságfaktorral

Merthogy a Sweet Tooth (magyar fordításban Haspók, ami az édesszájú frappáns alternatívája akar lenni) egy

A Jeff Lemire által, még 2009-ben készült DC-képregény adaptálási jogait a Netflix vásárolta meg, és nem kisebb név állt be a projekt mögé producerként, mint a Vasember-szerepében világhírnevet szerző, manapság családi filmekben is utazó (lásd a legújabb Dolittle-feldolgozást) Robert Downey Jr., aki világsztárként már nem akármihez adja az arcát és a pénzét. Ebből kiindulva tehát nagyon bízhattak az adaptáció sikerességében, annak ellenére, hogy

Adott egy csupaszív és végtelenül aranyos főszereplő, Gus, akire menet közben kiderülő édesszájúsága miatt ragad a Sweet Tooth név. Gus nem ismeri édesanyját, az őt körülvevő világról pedig mindössze annyit tud, amit remeteként, egy bekerített területen élő apja (akit Pubbának hív) elmond neki:

A különleges, szarvasagancsos kisfiú azonban nem marad sokáig apja védelmében, hamar találkozik a rossz emberekkel és a világ kegyetlenségével, de nem telik el sok idő, amíg egy hű szövetségesre talál az első látásra meglehetősen marconának tűnő magányos óriás, Tommy Jepperd személyében. A cselekmény tulajdonképpen három szálon fut az egész évad során: láthatjuk a kór és a hibridek kapcsolatát kutató Singh doktor és fertőzött, de tünetmentes feleségének viszontagságos mindennapjait, ugyanakkor betekintést kaphatunk a hibrideknek kialakított menedék három, szintén nagyon szerethető karakterének életébe is, ahol egy malacorrú kislány lopja be a szívünkbe a legjobban magát.

A Netflixnél azonban az eredeti sötét tónust felváltják az élénk színek, az aprólékosan kidolgozott jelmezek, és az örökös remény és a nehézségek ellenére is pozitív hangvétel, ami főhősünkből, Gusból árad, még a legkilátástalanabb helyzetekben is.

A sorozat egyetlen negatívuma, hogy a kiadott nyolc epizód mindössze egy hosszúra nyújtott felvezetőnek számít, amiben megismerjük az alaphelyzetet, de kevés kérdésre kapunk választ. Látszik, hogy

A Netflix most megmutatta, hogy egy kegyetlen posztapokaliptikus világról is lehet életigenlő, pozitív, a megújulás szükségességét hangsúlyozó történeteket elmesélni. Ehhez pedig nem kellett más, mint egy szarvasagancsos, végtelenül szerethető kisfiú és az őt körülvevő, a társadalomból kitaszított, szimpatikus karakterek.