
Nem diákzenekarként jegyeznék magukat
Fotó: Forrás: Mock Surprise
Sok szempontból elég fura a zenénk, nem szándékosan nem konvencionális, csak nem akarjuk magunkat beskatulyázni – vallja Rázmán Botond, a Mock Surprise dobosa. A nagyváradi tinizenekarnak tavaly augusztusban jelent meg a bemutatkozó minialbuma Sorry, Amoria... címmel. Szeretnek kísérletezni, ötvözni műfajokat, s noha a zenekar menedzselése még nem erősségük, a zenei részre igyekeznek minél komolyabban odafigyelni.
2022. július 28., 19:592022. július 28., 19:59
A nagyváradi Mock Surprise 2019-ben alakult, de a zenekar tagjai külön-külön már évek óta zenélnek. „Van egy osztálytársam, aki basszusgitározik, ő eredetileg dobolt, és azért kezdett el basszusgitáron játszani, mert én doboltam, és szerettünk volna együtt valamit kezdeni, mert hasonló volt a zenei ízlésünk. Eleinte feldolgozásokat játszottunk, majd a saját ötleteinket kezdtük el megvalósítani, és kerestünk hozzá másokat is. Nagy szerencsénk volt, hiszen már az első ember, akit találtunk, megfelelt. Aztán csatlakozott hozzánk az első énekesünk, aki egy idő után kilépett, de találtunk helyette egy másodikat, most vele vagyunk” – magyarázta Rázmán Botond.
Nyolcadik osztályosok voltak, amikor elkezdték a közös zenélést, most hárman tizenegyedikkel végeztek, ketten tizenkettedikkel. „Négy és felen vagyunk, négyen váradiak, és van egy budapesti srác, aki, amikor tud, csatlakozik hozzánk.” Mint mondta, épp fellendült volna a zenekar élete, amikor beütött a pandémia, ami az együttzenélés és a koncertezés tekintetében nem volt kedvező, de jó dolgokat is hozott ez az időszak. „Olyan szempontból volt hasznos, hogy jobban oda tudtunk figyelni a zenére. Ez az első zenekarunk, de mivel elég korán kezdtük mind, én tíz éve zenélek például, elég jók voltunk már azelőtt is, hogy megalakultunk volna. Az élőben játszással nem igazán voltak tapasztalataink, és így nem is ugrottunk bele egyből a sűrűjébe, hanem volt időnk a zenével, kompozícióval, írással foglalkozni. Írtunk dalokat, készítettünk úgynevezett »karanténprojekteket«, például egyikünknek volt egy ötlete, továbbküldte a másiknak, ő is dolgozott vele, majd ő is továbbküldte, és így tovább, amíg késznek nem éreztük. Voltak ilyen kísérletezgetéseink. Pár hónappal később pedig fel is vettük a tényleges, befejezett számokat.”
Rámutatott, hasonló stílusú zenéket kedvelnek, és ez hozta őket össze. Zeneileg nagyon nyitottak, sokféle zenét hallgatnak, és sokféle zenei stílust visznek be a saját dalaikba.
Azt szerettük volna, hogy ha valaki meghallgatja, ne az jusson eszébe, hogy á, ezek kezdők, csak egy diákzenekar, hanem hogy tőlünk függetlenül, előítéletek nélkül tudja értékelni a zenénket, mint akármilyen más, elismert bandáét.”
Az elmúlt egy évben volt néhány koncertjük ugyan, de főként írtak és próbálták összekovácsolni a zenekart – derült ki. „Most abban a fázisban vagyunk, hogy írunk és arra koncentrálunk, hogy legyen annyi anyag, amellyel egy teljes koncertet le tudunk fedni. Nem feltétlenül a műfajtalanság érdekel, de amit észrevettem, hogy egyre többen kezdik a műfajokat úgy kezelni, hogy azok keveredhetnek egy adott számon vagy egy albumon belül. Mi is valamilyen módon ezt csináljuk, nem feltétlenül szándékosan, de
Mock Surprise. Sokféle zenei stílust visznek be a saját dalaikba
Fotó: Forrás: Mock Surprise
Kiemelte, mint tapasztalta, kevés olyan új zenekar van, főleg itt, ezen a zenei színtéren, amelyik mer kísérletezni. Ők ezt próbálják. A zenekar menedzselésével viszont gondjaik vannak, hiszen kezdő zenekarként nem mindig tudják, hogy mit is kellene tenniük. „Mi főleg a zenére figyelünk, és nem arra, hogy mit is kezdjünk a zenekarral, hogy mit tudnánk tenni, hogy ez működjön, ami egyáltalán nem ideális. Fontos lenne, hogy ne csak zenét csináljunk, hanem azt hallgassa is valaki. Eddig nem volt sok koncertünk, nem vagyunk rutinosak élőben, még bele kell jöjjünk.
A zenekar tagjai:
Tóth-Fábián Tamás – gitáros, vokálos, „mindenes”
Bökös Rose Tímea – ének
Molnár Dávid – basszusgitár
Rigó László – gitár
Rázmán Botond – dob, dalszövegek
YouTube-csatorna
Két erdélyi világutazó, Mihály Alpár és Bertici Attila idén életük egyik legnagyobb kalandjára indult: két 12 lóerős robogóval húsz nap alatt több mint nyolcezer kilométert tettek meg Kelet-Európából egészen Szenegál fővárosáig, Dakarig.
Amikor a mézeskalács illata belengi az otthonainkat, érezzük, hogy közeleg az ünnep. Nálatok sincs karácsony mézeskalács nélkül? Mutasd meg a mézeskalács-remekművedet, és nyerj!
A téli madáretetés nemcsak közvetlen táplálék kihelyezésével történhet. Többféle módon is kedveskedhetünk a madaraknak a kihívásokkal teli keményebb téli időszakban, ezeket az alternatív lehetőségeket fogjuk bemutatni.
Hat éve egy merész ötlet született Csíkszeredában: zenével átszőtt tudományos történetmesélés. A projekt mára közösséggé, élménnyé és ünneppé nőtte ki magát, most pedig a jubileumi, karácsonyi „Best of” előadáson vehettünk részt.
Krasznahorkai mondatai özönlenek. Rád ragadnak. Mintha a lassú sötétség húzna magával, amelyben felvillan valami makacs fény. Ki a magyar irodalom egyik legkülönösebb alakja, az idei irodalmi Nobel-díjas?
Az uborkasaláta nem hiányozhat a sült húsok, fasírtok mellől. A kínai változat nemcsak azért különleges, mert a fűszerezése teljesen más, hanem azért is, mert kés helyett sodrófával dolgozzuk meg az uborkát.
A káposztaszeletek tökéletes alapot adnak a fűszeres darált húsnak – egy olyan téli fogás, amelyhez nem kell távoli alapanyag. Az ételnek házias, szaftos ízvilága van. Akár hétköznapi ebédnek, akár vendégváró különlegességnek is remek választás.
„Ki volt a csíki nagytata?” – teszi fel a kérdést az unokája. Mások szerint „ő maga volt a becsületesség”, és egyszerűen „jó társaság”. Egy könyv és egy dokumentumfilm ezek nyomán próbálja újra összerakni Pál Gábor méltatlanul feledett alakját.
A fekete retek nemcsak nagyanyáink mézes népi gyógyszere, hanem sokoldalú őszi-téli zöldség, amely levesekben, salátákban és rakott ételekben is megállja a helyét. Érdemes közelebbről megismernie gyógyhatásait és változatos felhasználási módjait.
Nem rabként, hanem börtönkönyvtárosként „zárják rá” a súlyos fémajtót évek óta Illyés Claudiára, a Maros Megyei Könyvtár alkalmazottjára.
szóljon hozzá!