Rossz hírnév vagy személyes tragédia? Ki volt Madách Imre felesége?

Érdekes, hogy a legszebb szerelmes verseket Veres Pálnéhoz (született Beniczky Hermin Karolina, a magyar nőnevelés úttörője) írta. A legtöbb lányhoz, asszonyhoz csak plátói kapcsolat fűzte, de a költészetére és az életére nagy hatással voltak ezek a hölgyek” – mutat rá Propper Valéria.

Több oka is volt a nagyasszonynak, Fráter Erzsi ugyanis szegény nemesi családból származott és nem nagyon volt hozománya. A másik és a döntő ellenérve az lehetett, hogy Fráter Erzsi kálvinista vallású volt, Majthényi Anna és a Madách család pedig katolikus, a nagyasszony pedig különösen vallásos. Ennek ellenére életében egyetlen engedményt tett: beleegyezett az idősebbik fiának a házasságába. 1845. július 20-án, Erzsébet 18. születésnapján a csécsei katolikus templomban a fiatalok összeházasodtak és Csesztvére költöztek a Madách-birtokra. Madách Imrének ekkor kezdődik életének az a körülbelül hét éve, amikor többé-kevésbé boldog volt és boldog házasságban élt a feleségével” – magyarázta az előadó.

Amikor a feleség úgy érezte, cserben hagyják

A házasságkötésüket követő esztendőben megszületett első gyermekük, Imre, aki születése után néhány órára meghalt. 1848-ban világra jött a fiúk, Aladár, majd a következő években a két kislány, Jolán és Borbála. A '48-as szabadságharcban Madách Imre egészségi állapota miatt fegyverrel nem tudott harcolni, de mint nógrádi nemes nagyon is kivette a részét a szabadságharc politikai mozgalmaiból. A világosi fegyverletétel után több, a szabadságharc üldözött katonáját is bújtatta a birtokán. Például Rákóczy Jánost, Kossuth Lajos titkárát, akire Haynau halálos ítéletet mondott, és elfogató parancsot adott ki. Madách Rákóczyt Reiter Ignác néven mint erdőkerülőt alkalmazta, aki néhány hónapig élt a birtokon. Madáchot 1852-ben letartóztatták. Nagyon sokáig az irodalomtörténet úgy magyarázta ezt, hogy Rákóczy János bújtatása miatt, de az előadó szerint Rákóczy ekkor már régen nem tartózkodott a Madách-birtokon. Valószínűleg azért tartóztatták le, mert egy rosszakaró rokon elárulta Madáchot, hogy fegyvert rejteget a birtokán és a forradalom utáni gerillaszervezkedésekben vesz részt. „Fráter Erzsi ekkor érezhette először, hogy a férje őt cserbenhagyta és nem volt őszinte hozzá. Ő ugyanis semmit nem tudott arról, hogy a Reiter Ignác nevű erdőkerülő a körözött Rákóczy János, és a rejtegetett fegyverekről sem tudott. Nos, Madáchot Pozsonyban a Vízi kaszárnyában tartották fogva, ahol Veres Pálné is meglátogatta – erről a látogatásról lányának, Veres Szilárdának az emlékirataiból lehet részleteket olvasni.”

– hangsúlyozta az irodalomtörténész.

Könnyűvérű volt vagy annak állították be őt?

Majthényi Anna majdhogynem semmibe vette Fráter Erzsébetet, sőt, amíg fia börtönben volt megvonta tőle és gyermekeitől a megélhetésükhöz szükséges jövedelmet, és azt terjesztette, hogy menye megcsalta a férjét – arra alapozva, hogy egy alkalommal egy férfi ismerőse meglátogatta. Folyamatosan ellene hangolta a környezetet, könnyűvérűnek állította be. A másik oldalon Fráter Erzsébet minden lehetséges eszközzel harcolt az anyósa akarata ellen és ahol csak tudott, borsot tört az orra alá. Madách Imre pedig ahelyett, hogy rendet teremtett volna a család hölgytagjai között, visszavonult a dolgozószobájába írni.

Aztán elérkezett 1854 és a losonci megyebál, ahová Fráter Erzsébet mindenáron el szeretett volna menni, Madách viszont nem akarta elkísérni a feleségét. „Az irodalomtörténet sokáig azzal érvelt, hogy azért nem akart Madách a megyebálba elmenni, mert úgy gondolta, hogy a szabadságharc leverése után a magyarságnak semmi oka, hogy bálozzon. Ez valószínű, igaz. De 1854-ben a Haynau-féle rémuralomnak már régen vége volt, és bár ezek az esztendők még a Bach-korszak nemesiféle ellenállásnak az évei voltak, de azért ekkor már enyhült az osztrák elnyomás. Valószínű, hogy Madách azért nem akart Losoncra, a megyebálra elmenni, mert az ő letartóztatása ügyében a bírósági ítélet még nem született meg, és tudta, hogy őt nagyon szoros rendőri megfigyelés alatt tartják. Tisztában volt azzal, hogy ott lesznek a bálon a barátai és bárki szóba áll vele, azt szintén megfigyelik majd. A bálra Fráter Erzsi egy idegen férfi, Meskó Miklós kíséretében ment el, a losonci úri közönség pedig természetesen rendkívüli módon megbotránkozott, hiszen vétett a kor látszatszokása ellen, azaz, hogy nem a férje kísérte el a bálba. De a hatalmas botrány ellenére, a Tragédiában így vélekedett Madách Erzsiről:

A válás után

A bál februárban volt – a hónap végén érkezik a felmentő ítélet Madách letartóztatása ügyében – és augusztusban már válnak. Az előadó a válási iratban rögzítetteket is felolvasta: „Alulírottak, érett és hosszas megfontolás után, meggyőződvén, hogy a házas együttlét fenntartására okvetlen megkívántatott kölcsönös bizalom, egyetértés visszavonhatatlanul megszűnt. Egyetértőleg elhatározzuk ezen továbbra fenntarthatatlan állapotnak véget vetni.”

A harmadik gyermek születésekor senki nem volt mellette. Anyósa is magára hagyta. Amikor Madách már Pesten az Újépületben raboskodott, Erzsi neki küldött leveleiből kiderül, hogy még ruhára és gyerekeinek élelmezésére sem volt pénze. Ráadásul a két nagyobbik gyerek bárányhimlős lett, az anya ápolta őket, és ő is elkapta. Felnőttkorban egy gyerekbetegség nagyon súlyos lefolyású. Mindezek után talán érthető, hogy a lelki egyensúlya is megbomlott. A sors tragédiája, hogy Aladárból egy spiritiszta felnőtt lett, akinek egyetlen érdeme volt, hogy az apja hagyatékát megőrizte és gondozta, Borbála felnőtt korára megőrült és zárt intézetben őrültként halt meg. A három Madách gyermek közül csak Jolánka lett fizikailag és szellemileg egészséges felnőtt. Jolán már felnőtt korában egy újságírónak nyilatkozott a szülei történetéről: „Szüleim szerették egymást. Ellentétes természetük ellenére sem lett volna válás a vége, ha nagyanyám, néhai Majthényi Anna nem lett volna olyan egyéniség és olyan természetű. Anélkül, hogy az ő puritán felfogását és egyéniségének merevségét a maga tisztes egészében sértenők, meg kell állapítani, hogy a nagymama szerepe nagyban hozzájárult a fejleményekhez. Ő nem helyeselte a házasságot az egyszerű nemesi lánnyal. Az elhidegülés közte és menye között elsősorban vallási térről indult ki. Az erősen katolikus érzelmű asszony kálvinista menye ellen nem melegedett fel, sőt elhidegülését imádott fiára, Imrére is átvitte. Ez az űr aztán szétnyílott a házastársak között is.”

 Amikor már minden mindegy volt

Cséhtelek után Fráter Erzsébet Nagyváradon élt kislányával együtt, akiért 1862-ben érkezett meg Madách. Ekkor találkozott utoljára Imre és Erzsébet.

Az utcán aludt, mezítláb járkált, adósságokat halmozott fel, ivott. Ezekről az évekről Kiss Ibolya írt életrajzi regényeket.

Erzsébet több mint tíz évvel élte túl Madách Imrét. 1875. november 17-én halt meg, tragikus körülmények között. A legenda szerint a halálos ágyán a következőket mondta: Reménykedjetek velem együtt, hogy a Legfőbb Bíró engem nem az elvetemültek közé fog besorolni. Ő a mi mindent megbocsájtónk. Viszontlátásra egy jobb világban, ahol vele, az előttem eltávozottal megtisztultan és büntetlenül fogok találkozni.”

Az újságban megjelent nekrológban ez állt:

Halála után több mint száz évvel a temetőt, amelyben Fráter Erzsi el volt temetve, felszámolták, Tempfli József nagyváradi püspök pedig a nő földi maradványait a Barátok templomába helyeztette el. „Fráter Erzsi életéről Mohácsi Jenő írt legelőször életrajzi regényt Lidércke címmel, amelyben már megpróbálja elemezni a nő életét és megpróbálja megérteni a két fél házasságának tragédiáját. Ebből az életregényből már egyértelműen kiderül, hogy Az ember tragédiája drámában tulajdonképpen az ellentét nő és nő között feszül. Hiszen Ádám elképzel egy eszményi nőt, Éva pedig a hús-vér nő. De Ádámot egész útján végigkíséri és segíti Éva.”