
Regián Réka Kata, az Ineffable zenekar fuvolistája, énekese
Fotó: Kelemen Kinga
Öt évvel ezelőtt alakult meg madéfalvi, borszéki és csíkszeredai fiatalokból az Ineffable fúziós dzsesszt játszó zenekar, amelyet aztán számos magyarországi és romániai fesztiválon láthatott, hallhatott a közönség. És noha a járványhelyzet miatt az elmúlt évben a fellépések sora elmaradt, New Dimension címmel új lemezzel jelentkeztek. A zenekar énekesével, fuvolásával, Regián Réka Katával, azaz, ahogyan a barátai szólítják, Rékatával beszélgettünk a zenéhez fűződő viszonyáról, a zenekari életről és az új lemezről.
2021. május 12., 17:192021. május 12., 17:19
2021. május 12., 17:202021. május 12., 17:20
Népzene, klasszikus zene és dzsessz – ez Rékata eddigi zenei útja. A madéfalvi lány nem származik zenészcsaládból, de elmondása szerint a családja tagjai közül mindenkinek volt valamilyen kapcsolata a zenével.
„Én kilenc éven keresztül versenytáncos voltam, akkor ismerkedtem meg a latinos ritmusokkal, a dzsessz-sztenderdekkel, stílusokkal. Ezzel párhuzamosan népdalokat énekeltem, abban forogtam, aztán ötödik osztálytól a művészeti iskolába jártam fuvolaszakra, és akkor a klasszikus vonal kezdődött el” – mondta el a Ligetnek magáról. Tizenegyedikes volt, amikor Lukács Márton Örssel (billentyűk), Szereceán Tihamérral (basszusgitár/SynthBass) és Szereceán Ossziánnal (dobok) megalapították az Ineffable zenekart, ekkortól kezdett a dzsessz felé kacsintgatni, és más műfajokat is megismerni. És noha klasszikus vonalon tervezett továbbhaladni, Nagyváradra készült felvételizni fuvolaszakra, amiután megalakult a zenekar, sok minden megváltozott. „A zenekarba, a dalainkba be tudom építeni a fuvolát is, ez a kettő együtt van. Még közelebb is érzem a fuvolát magamhoz, mint az éneklést.
De nem érzem azt, hogy ez nagyon különleges lenne, hogy ez egy fura életmód, mint ahogy sokan gondolják esetleg a művészekről, hanem ez hozzátartozik az életemhez, ez a természetes számomra, és ettől jó.”

Fiatalok, szabadok a zenében, folyamatosan fejlődnek és egyre ismertebbek: ők az Ineffable zenekar tagjai. A csíkszeredai fúziós dzsesszt játszó zenekar első, csak saját dalokat tartalmazó nagylemezét és három videóklipjét november 24-én mutatják be a Csíki Moziban egy koncert keretében.

Csíkszeredai, madéfalvi és borszéki fiatalokból áll az a fúziós dzsesszzenét játszó zenekar, amely az Ineffable, azaz a Kimondhatatlan névre hallgat. A négytagú együttes hivatásként tekint a zenélésre, jelenleg a saját dalaikon dolgoznak, a közeljövőben pedig ki szeretnék adni első saját lemezüket.
Rékata 2019-ben felvételizett a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti és Hangszerészképző Gyakorló Szakgimnázium dzsesszfuvola- és szaxofonszakára, amelyet el is végzett, szeptembertől pedig ugyanitt a dzsesszének szakon folytatja tanulmányait. „Sok új hatás ért Budapesten, főleg, hogy egy kis faluból, Madéfalváról kerültem oda, az elején azt sem tudtam, mi merre van. Rengeteget tanultam, már abból is, hogy ott élhetek Pesten, nagyon jó azokban a közösségekben forogni, és megismerkedni különféle emberekkel.
Meg kell találjuk a célközönséget, az utat, nagyon meg kell határozni, hogy mit szeretne a zenekar, milyen irányt választ. De sok lehetőségünk is van. Ugyanakkor mellénk állnak a helyi önkormányzatok, például a csíkszeredai, madéfalvi és a borszéki önkormányzat (a zenekar két tagja borszéki – szerk. megj.), a Hargita Megyei Kulturális Központ és még sokan mások.”
Az Ineffable zenekar
Fotó: Kelemen Kinga
Az elmúlt évvel kapcsolatban kifejtette, számukra is nehéz volt ez az időszak, betervezett fellépések maradtak el, és kevesebbet tudtak találkozni egymással. De, amint lehetett, színpadra álltak, időközben új klippel rukkoltak elő, és megszületett a második nagylemezük.
„A lemezt többnyire online raktuk össze. Volt egy kéthetes alkotótáborunk Madéfalván egy menedékházban, a mező közepén. Jó volt, mert picit le tudtunk nyugodni, és csak a lemezre koncentrálni. Összeraktuk a számok alapját, azokat dolgoztuk ki online, nem is találkoztunk, nem is próbáltunk, csak egyszer-kétszer. De amikor össze tudtunk gyűlni, akkor két-három napos próbákat tartottunk. Mindenből megpróbáljuk a legtöbbet kihozni, aztán a többi kipörgi magát” – mutatott rá.
• Videó: Ineffable Band
Elmondta, a zenekaron belül mindig változik, hogy kinek mi a szerepe. Mindannyian írtak már szöveget, van, hogy már társul egy dallam is a szöveghez, vagy közösen rakják össze. „Nagyon változó, nincs egy séma, ami szerint dolgozunk. Talán csak annyiban, hogy a billentyűsünk rakja össze a dolgokat, én a vokálokért, a szövegtagolásért, a fuvoladíszítésekért felelek, Tihamér és Osszián a groove-ért, a dal ritmikájáért. De sokszor cserélődnek ezek is, és ez is inspirál. Mint ahogy az is, hogy a koncerteken abszolút belefér az improvizáció, sokszor nagy löketet, energiát tud adni, gyakran meglepjük saját magunkat is, egymást is egy-két jó szólóval.
Minden koncert más és más emiatt, mert sosem játszunk egy számot ugyanúgy. Megvan a szerkezete, de a szólórészekkel mindenki azt csinál, amit szeretne.”
Az Ineffable legújabb lemezén tizenegy dal található
A zenekar megalakulásakor csak a saját maguk szórakoztatására zenéltek együtt, aztán 2017-ben találkoztak Bodó Istvánnal, Cikával, aki elvállalta a zenekar menedzselését, kezdtek tervezni, egyre több fellépésük volt, és egyre több elismerésben részesültek rangos fesztiválokon, versenyeken, és így jutottak el oda, hogy május elején kiadták a New Dimension című, második lemezüket. „Amikor megkérdezi valaki, hogy milyen stílust játszunk, nem igazán tudok válaszolni, mert egy számon belül is sokféle stílus megtalálható. Nem tudatos, hogy kevergessük a dolgokat, csak úgy jön, ezt érezzük. Próbálunk minél többet belerakni, de megmaradni a jóízlés határán belül. Az első lemezhez képest számunkra is izgalmas a mostani. Online raktuk össze, küldözgettük egymásnak az ötleteket, újracsináltuk milliószor, amíg meglett a végleges formája. Mindenképp szeretnénk lemezbemutatót, reméljük, hogy hamarosan lehet már élő koncertet is tartani” – zárta a beszélgetést Rékata.
A növények szépen fejlődnek a napsütötte napoknak köszönhetően. Ez a mérgező növények megjelenését is jelenti, ezúttal kettővel is megismerkedünk. A pirosló hunyor és a martilapu kettős hatását, de a hagymaszagú kányazsombort is bemutatjuk.
Hogyan találkozott a nagy mesemondó egy trafikosné aranyszőke hajú lányával, majd hogyan vallott szerelmet neki? Miként lett házasság ebből, hová indultak nászútra? És miről leveleztek egymással? Ez is kiderül a Székely Menyasszony kiállításon.
Kevés olyan étel van, amely ennyire egyszerű alapanyagokból hoz ki ennyire gazdag ízvilágot. A saltimbocca eredetileg borjúhúsból készül, zsályával és sonkával, de csirkemellből is fantasztikusan működik.
Kevés alapanyag utazta be úgy a világ konyháit, mint a bab: egyszerre a szegények eledele és ikonikus fogások lelke. De hogyan lett a paszulyból globális gasztronómiai történet?
Több tízezer résztvevő, számos ország és rengeteg hangosan kimondott vers: idén Lackfi János művei köré szerveződik a Nemzetközi Felolvasómaraton, amely ismét bebizonyítja, hogy az irodalom közösségi élmény és élő párbeszéd.
Az ősi japán és koreai kerámiaművészet világába kalauzolja el a látogatókat Máthé Lóránt-Pál keramikus székelyudvarhelyi kiállítása.
A reggelt egy ropogós pestós melegszendviccsel kezdjük, uzsonnára egy könnyű, áfonyás görög joghurtos finomság kerül az asztalra. Ebédre egy ázsiai ízvilágú, zöldséges csirkét készítettünk, a napot egy egyszerű, mégis ízletes vacsorával zárjuk.
Virág helyett egy fontos kérdés: ki viszi a háztartás terhét? Sipos Katalin kutatása több mint ötszáz válaszadó tapasztalatán keresztül mutatja meg, mennyi „láthatatlan munka” hárul ma is a nőkre.
Két történelmi kataklizma, egy eltűnt világ és egy mitikus hely emlékezete: Csíkszeredában mutatták be Szabó Róbert Csaba Pokoltó című regényét, ahol a beszélgetés az irodalom, az emlékezet és az identitás kérdéseit is felnyitotta.
Reggelire, tízóraira kiváló választás ez a könnyen elkészíthető kifli – nálunk a kedvenc hagymás sajtomhoz készült.
szóljon hozzá!