
Fotó: Vikings/IMDb
A szegény ember Trónok harca sorozataként szoktak hivatkozni rá – nem mintha a Game of Thrones egy elitista kiváltság lenne – csupán amiatt, hogy sem történetében, sem nagyságában nem ér fel a megkerülhetetlen és rengetegszer hivatkozási pontként említett nagyívű fantasy-sorozathoz. De nem is ez a célja. Vikingek sorozatkritika.
2019. április 03., 15:472019. április 03., 15:47
2019. április 03., 18:202019. április 03., 18:20
A History Channel 2013 óta futó saját gyártású sorozata nem akar több lenni egy teljesen korrekt, nagyon egyszerű történetvezetésű történelmi drámasorozatnál, amely fikcióból és valós történelmi tényekből egyaránt építkezik. Az inkább kitalált, mint tényleg létező Ragnar Lothbrok és a neki tulajdonított, valós történelmi szereplőkként számontartott fiainak sagáiból inspirálódó, ír-kanadai drámasorozat a 900-as években játszódik, cselekménye pedig az akkori skandináv-főváros, Kattegat körül forog, ahonnan a vikingek szó szerint kirajzottak világhódító útjaikra.
Fotó: Vikings/IMDb
A hatodik és egyben utolsó szezonja előtt álló sorozat az első évadaiban a nagyravágyó és uralkodója árnyékából kitörő Ragnar, felesége Lagertha, testvére Rollo és hű szövetségesük, Floki, a legendás hajóépítő felemelkedését mutatja be
Ez az út pedig nem csak arra redukálódik, hogy a barbár vikingek hogyan harcoltak, fosztogattak és erőszakoltak, hanem hogy milyen kihívásokkal szembesültek, illetve hogyan hatott rájuk a többistenhitűség szöges ellentéte, a megbocsátásra és irgalomra épülő, emiatt számukra abszurd vallásnak tűnő kereszténység.
Fotó: Vikings/IMDb
Mivel a sorozat nem csupán éveket, hanem évtizedeket mutat be a kora-középkor Észak és Nyugat-Európában zajló történéseiből, így nem meglepő, hogy hatalmas léptekkel haladnak a szereplők a történetfolyamban, amelyben
A Vikingeknek a negyedik évadtól a Ragnar és fiai címet is lehetett volna adni, hiszen fontos szerepet kap Vasbordájú Björn, Hvitserk, Ubbe, Csonttalan Ivar és egy rövid ideig Kígyószemű Sigurd is, akik – és itt most a Wikipédián egy kattintásra levő spoiler következik – a Ragnar halálát követő bosszúhadjárat után apjuk örökébe próbálnak lépni.
Fotó: Vikings/IMDb
Míg az első három évad tíz részben (az első évad kivételével, mert az 9 epizódból állt) mutatta be kedvenc vikingjeink történeteit, addig a negyedik évadtól a készítők úgy döntöttek, hogy húsz részesre duzzasztják a szezont, amit két etapban mutatnak be: az első tíz részt ősszel, a többit pedig tavasszal.
A több játékidő csak mennyiségi ugrásnak számított, hiszen a sorozat minőségén egyértelműen nem javított: elnyújtottabb, lassúbb lett a cselekményfolyam, unalmasabbá vált a történet, amely hosszabb időintervallumokat dolgoz fel. Az idő múlását főként a szakáll meghosszabbításával és a változatosabbnál változatosabb frizurák révén ábrázolták a kitűnő munkát végző maszkmesterek és sminkesek.
Fotó: Vikings/IMDb
De nem csak ez, hanem az eszelős tekintet is visszatérő dramaturgiai eszköze a sorozatnak, hiszen a nagyon egyszerű, már-már buta párbeszédeket a színészek játékával próbálják ellensúlyozni, ami többé-kevésbé sikerül is.
Fotó: Vikings/IMDb
(Apropó színészek: a Vikingek előszeretettel kasztingol pályájuk kezdetén levő, főként skandináv színészeket és modelleket, akiknek többsége az angolt erős akcentussal beszéli. Sokuknak nem igazán van alkalmuk megvillantani tehetségüket, mivel mellékszereplőként viszonylag kevés játékidőt kapnak, és színészi tehetségüket sem tudják a legjobban kibontakoztatni. Mindenesetre biztosan jól mutat az önéletrajzukban, hogy ha epizódszerepekben is, de szerepeltek a Vikingekben, és ha egyáltalán nem, vagy csak kevéssé ismertek, ez a sorozat ugródeszkaként is szolgálhat számukra, hiszen nagyobb produkciók készítői is felfigyelhetnek rájuk. Emellett pedig ennyi szép skandináv színésznőt még egy sorozat sem vonultatott fel ezidáig, akik szinte kivétel nélkül mind erős és határozott női karaktereket formálnak meg.)
Fotó: Vikings/IMDb
Itt jutottunk el a sorozat igazán gyenge pontjához: a nagyon egyszerű nyelvezethez és a hihetetlenül suta motivációkhoz: olyan egyszerűen árulják el egymást, és úgy szövetkeznek újból a szereplők, mintha csak a sült ürücombot fogyasztanák a tűz mellett, ennél komplexebb pedig nem igazán lesz a történet, ami tulajdonképpen csak újabb szereplők újabb, hasonló motivációkkal megalapozott cselekedetei révén ismétlődik.
A vikingek szövetségre lépnek, elárulják egymást, harcolnak, kibékülnek, majd újból elárulják egymást, és ez így megy, míg mindenki meg nem hal. Pont, mint a valóságban. És emiatt lesz középszerű ez a sorozat, mert
Fotó: Vikings/IMDb
Míg Ragnar hódításai, birodalmának belharcai, a karakter vívódásai kellőképpen érdekesnek bizonyultak, épp olyan unalmassá válik fiai bosszúhadjárata és rivalizálása a negyedik és ötödik évadban, Floki ötödik szezonos mellékszála pedig kész kínszenvedés: simán meglehetett volna a sorozat az első izlandi telepesek túldramatizált története nélkül is.
A csaták mennyiségére sem lehet panasz, hiszen a félévad- és az évadzárókat már nem is lehet kardozós, íjazós, sok szereplőt megmozgató összecsapások nélkül elképzelni, a színészek és dublőreik pedig maximálisan teljesítenek ezekben a jelenetekben.
Fotó: Vikings/IMDb
Itt kanyarodhatunk vissza a Trónok harcához, hiszen ha ez a kiszámíthatatlan fordulatokkal, sokkoló karakterhalálokkal és nagyvászonra kívánkozó csatajeleneteivel nem lenne, akkor minden valószínűség szerint a Vikingek egy kissé suta, de grandiózus, párját ritkító tévésorozat lenne, így azonban elvész a középszerűség mocsarában, hiszen akaratlanul is hasonlítjuk a „nagy testvérhez”, amihez tényleg nem képes felérni.
Mindezek ellenére azonban mégis tud valamit, ha évadról évadra visszatérünk, hogy a skandináv népség újabb és újabb hódításaira kíváncsian indítsuk el képernyőnkön a Vikingek történetét. Ezt jövőre már utoljára tehetjük meg, amikor a két részre osztott hatodik évaddal kénytelenek leszünk örökre búcsút venni Ragnar fiaitól.
Fotó: Vikings/IMDb
A kökény csókra húzza a szádat, megtudhatod, hogy pontosan miért is! Kevesebb kökényterméssel számolunk idén, de annál jobban becsüljük. Az alábbiakból kiderül, hogy gyümölcse mellett még milyen fontos szerepeket tölt be környezetünkben a jelenléte.
A Szárhegy 2025 kiállítás nem csupán alkotások gyűjteménye, inkább egy közös gondolkodás lenyomata a formáról, a fegyelemről és a szabadságról. Ahol a vonalak nemcsak húzások, hanem határátlépések is.
Dédnagyapánk, utolsó éveiben, ott lakott velünk egy udvaron. Furcsa, szigorú, magának való ember volt.
Libasült, újbor, és egy szent, akit a libák árultak el – Szent Márton legendája a jószívűségről, a bőségről és arról szól, hogy egy fél köpeny is elég lehet ahhoz, hogy melegséget vigyünk a világba.
A fiatalok és a hagyományok találkozására épít a 24. Csángó Napok Csíkszeredában. November 14–16. között kézműves-foglalkozások, előadások és táncház idézi meg a moldvai és gyimesi csángók élő kultúráját és közösségét.
A hordós savanyú káposzta vagy a muratura a vidékünkön mindenki számára ismert téli étel, ám a fermentálás módszere ennél sokkal tágabb, színesebb, ízesebb lehetőségeket rejt. Kurkó Stefániával beszélgettünk a fermentálás csodálatos világáról.
Márika néni története nem mese, mégis olyan, mintha az volna. Egy tengerész katona, egy fonóban szövődő szerelem és egy hetvenéves gyűrű, amely ma is őrzi két ember egyetértését – mert ahogy ő mondja: „Ha nincs egyetértés, semmi sincs.”
230 éve halt meg Zöld Péter, a madéfalvi veszedelem (1764) egyik kiemelkedő, vezető alakja. A Csíki Székely Múzeumban a novemberi hónap kiemelt tárgya a madéfalvi Zöld család családfáját ábrázoló dokumentum (Csíkpálfalva, 1842. november 28.).
Egyszerű, hétköznapi ebéd, de a köret újdonság lehet. Az édesburgonya édeskés ízét nem mindenki szereti, de aki igen, annak nagy kedvencévé válhat ez a fogás.
A tinóruk világa sokszor feledésbe merül, hiszen a legtöbb gombász szemében csak a vargányák számítanak értékes zsákmánynak. A vargányák is a tinóruk közé tartoznak, de vannak olyan tinóru gombáink is, amelyek nem vargányák.
szóljon hozzá!