Háromtagú filmes stáb járt Mongóliában az év elején, hogy rögzítse és bemutassa a klímaváltozás ottani hatásait. Két marosvásárhelyi újságíróhoz – Hunyadi Zsuzsához és Tutsek Pálhoz – csatlakozott a német Katrin Molnár is. Az elkészült dokumentumfilmet a nálunk is fogható ARTE televízió tűzi műsorára.
2020. április 09., 12:192020. április 09., 12:19
2020. április 13., 14:502020. április 13., 14:50
A stáb egy része
Fotó: Hunyadi Zsuzsa
Háromtagú filmes stáb járt Mongóliában az év elején, hogy rögzítse és bemutassa a klímaváltozás ottani hatásait. Két marosvásárhelyi újságíróhoz – Hunyadi Zsuzsához és Tutsek Pálhoz – csatlakozott a német Katrin Molnár is. Az elkészült dokumentumfilmet a nálunk is fogható ARTE televízió tűzi műsorára.
2020. április 09., 12:192020. április 09., 12:19
2020. április 13., 14:502020. április 13., 14:50
Ahogy Hunyadi Zsuzsa a Ligetnek beszámolt róla, az ötlet még a múlt év nyarán született. „Augusztusban, az albán tengerparton, 35 fokos melegben, egy másik forgatás alatt kezdtük tervezni, hogy januárban, az év leghidegebb hónapjában fogunk Mongóliában filmezni” – idézte fel Zsuzsa az ötlet születését, hozzátéve, hogy az ázsiai országot különösen erősen érintik a szélsőséges időjárási viszonyok, nem ritka, hogy januárban −43 Celsius-fokra is lehűl a hőmérséklet.
Azt követően, hogy elkészítették a forgatókönyvet és kiszámolták a forgatás költségvetését, az ARTE francia-német közszolgálati kulturális- és dokumentumfilm-csatorna elfogadta az ajánlatot, és meg is kötötték velük a szerződést.
Ezt követte a hosszas, több hónapot is igénybe vevő szervezés, aminek során rengeteg dologra kellett figyelni. Az újságírói vízum beszerzésétől a hálózsákbérlésig, de a felszerelés „fagyállósítása” is gondot jelentett. A legfontosabb viszont a megfelelő helyszínek és szereplők kiválasztása és megszervezése volt.
– részletezte a készülődést a marosvásárhelyi újságíró, aki társaival együtt végül január 6-án indult el Budapestről, hogy Isztambul érintésével, 14 óra repülés után megérkezzen az ulánbátori Dzsingisz Kán repülőtérre.
„A reptéren egy helyi újságírólány, Khaliun várt ránk, aki segített a felvételek megszervezésében, és a tolmácsunk is volt. A következő két hétben különböző arculatait ismertük meg ennek az országnak, de elsősorban az éghajlatváltozás következményeivel foglalkoztunk” – fejtette ki Hunyadi Zsuzsa.
A család négyszáz állatot veszített el egy májusi fagy miatt kb. öt évvel ezelőtt, ezután költöztek a fővárosba
Fotó: Hunyadi Zsuzsa
A film középpontjában egy társadalmi jelenség áll: a mongol fővárosban az elmúlt két évtized során több százezer nomád pásztor telepedett le, akik a táplálék hiánya miatt, az egyre forróbb nyarak és egyre hidegebb telek következtében elveszítették a csordáikat. Ezt a folyamatot a mongolok zudnak nevezik, ez minden olyan klímaváltozással kapcsolatos jelenségre vonatkozik, amely az állatok elpusztulását eredményezi.
Nem utolsósorban azért, mert jurtáikat rossz minőségű szénnel fűtik, és ezért Ulánbátor légszennyezettsége förtelmes, ebből a szempontból a 3. helyen áll a világon.
„A város számunkra nagyon meglepő volt, és hatalmas kontrasztokat éltünk meg. A központban üveg és acél felhőkarcolók tornyosulnak, és alig lehet közlekedni a zsúfolt forgalom miatt. Megjegyzem, a baloldali forgalmi szabályok közepette mindenki jobbkormányos japán autókat vezet, káosz van! Sok helyen állnak még a kommunista emlékművek, remek állapotban amúgy, és itt-ott látni buddhista kolostorokat is, amelyek a rendszerváltás után – röpke hetven év elteltével – ismét működnek” – mesélte Hunyadi Zsuzsa, majd így folytatta:
A fiatalság nyugatiasan öltözködik, elég sokan beszélnek angolul, de még így is gyakran voltak kommunikációs problémáink például azért, mert nem lehet arra számítani, hogy valaki kategorikusan igent vagy nemet mond, minden csak körül van írva, amit nem mindig könnyű megfejteni”.
Sóstejes tea és főtt juhhús vacsorára
Fotó: Hunyadi Zsuzsa
Érdeklődésünkre, hogy kikkel találkoztak és mi volt számukra újdonság, ami meglepte őket, elmondta: klímaszakértőkkel és meteorológusokkal beszélgettek, illetve bejárták az Ulánbátort körülvevő jurta-nyomornegyedeket is, amelyek a városközponthoz viszonyítva egy időutazásként hatottak. Az ott élő emberek hagyományos viseletet hordanak, sokan nem tudnak írni és olvasni sem.
Érdekességként Hunyadi Zsuzsa elmondta azt is, hogy forgattak a világhírű The Hu rockbandával is, akik zenéjükben megéneklik a nomád életmód pusztulását. A együttes két tagja például pásztorgyerekként a sztyeppén nőtt fel.
A forgatás Bulgán tartományban folytatódott, amely egy olyan vidék az antropológusok szerint, amely a legkevésbé alkalmas emberi létre, de ahol mégis élnek emberek. Itt több éjszakát töltöttek egy nomád pásztorcsaláddal egy jurtában, bemutatva a kemény életüket a gyakran −40 fokos hidegben.
Bilegt, aki imádja a savanyú uborkát, az ajándékba vitt édességeket meg sem kóstolta, amíg tartott a savanyúság
Fotó: Hunyadi Zsuzsa
Ahogy a filmes újságíró elmesélte, nagy kaland volt megélni a mindennapi életet ezen a sivár vidéken, és látni a legelő csordákat, amelyek hatalmas területeken próbálnak táplálékot szerezni a fagyott talajon. Az ivóvízlelőhelyül egyedül szolgáló kutak több kilométerre vannak egymástól. A jurtákban, amelyek szintén általában 50-60 km távolságra találhatóak egymástól, szárított trágyával fűtenek, a kályha és az üst, amely az egyetlen edény, képezi a család életének központját. A sós tejben főtt forró tea és a juhhús a napi táplálék. „Idegeneket befogadni éjszakára nem az általunk ismert vendégszeretet jele, hanem egyszerűen a túlélés feltétele. Ami feltűnt számunkra az az, hogy itt a nap minden pillanata az életben maradásról szól, a szórakozás, kikapcsolódás szinte ismeretlen fogalmak” – sorolta a tapasztalataikat Zsuzsa.
A filmes stáb szerint a két hét forgatás után nem mondható el, hogy alaposan megismerték volna ezt az országot, de sok erős benyomással és vegyes érzelmekkel tértek haza. Moszkván keresztül, 21 óra út után érkeztek vissza Budapestre. A filmet egy lipcsei stúdióban vágták, a szerkesztőség dicsérettel vette át, a sugárzását március 27-ére tervezték, de a koronavirus-járvány miatt az adás időpontját eltolták.
Átszelve Ázsiát
Fotó: Hunyadi Zsuzsa
Megérkezés
Fotó: Hunyadi Zsuzsa
Fotó: Hunyadi Zsuzsa
Fotó: Hunyadi Zsuzsa
Illemhely a pusztában
Fotó: Hunyadi Zsuzsa
Helyi sajt- és túróféleségek
Fotó: Hunyadi Zsuzsa
Fotó: Hunyadi Zsuzsa
Fotó: Hunyadi Zsuzsa
Ulánbátor, régi és új találkozása
Fotó: Hunyadi Zsuzsa
Fotó: Hunyadi Zsuzsa
Ulánbátor üvegpalotái
Fotó: Hunyadi Zsuzsa
Fotó: Hunyadi Zsuzsa
Kisbaconban, Benedek Elek emlékházában nemcsak bútorok és relikviák őrzik a múltat, hanem a mesék szelleme is. A magyar népmese napja emlékeztet: a történetek nem poros relikviák, hanem élő kincsek, amelyek eligazítanak ma is.
Márika néni, Fábián Mária 1934 szilveszterén született Kézdikőváron, amikor a harangok az ó- és újévet összekötötték. Azóta kilenc évtized telt el. De mindvégig őrizte a hitet, a szeretetet, és a múlt emlékeit ma is szívesen meséli tovább.
A vargabéles tökéletes választás, ha egy hagyományos, laktató és felejthetetlen desszertre vágysz!
Ha ősz, akkor befőzés. Szinte látom, ahogy ebben az időszakban hány nő logisztikázza a nemlétező szabadidejét a munka, háztartás, gyerekek mellett, hogy beleférjen egy kis zakuszkafőzés, vinetesütés, szilvalekvár, savanyú káposzta eltevése.
Siklódy Fruzsina gyerekkora óta a művészetek világában él, de csak később választotta hivatásának a grafikát. Fekete-fehér munkáiban az érzelmek intenzitása, a hiány lenyomata és a szakrális tér inspirálja. Új kiállítása ezt érzékenyen mutatja meg.
Egyszerűen elkészíthető, mégis ünnepi megjelenésű desszert, ami garantáltan a család kedvence lesz a hidegebb napokon.
A galagonya tavaszi és őszi felhasználását mutatjuk be, változatos módokon tudjuk vele támogatni az egészségünket. Terméséből ketchup-szerű szósz is készülhet, mutatjuk a receptet is.
A húsos raguk azért nagyon jók, mert bármilyen zöldséggel vagy akár gombával is gazdagíthatjuk a szaftos ételt.
A Pszichószereda idén is a lélek finom hangjaira hangol: előadások, workshopok és művészeti programok várják a közönséget, hogy közérthetően, mégis tudományos alapokon közelítsenek a mentális egészséghez – tabuk nélkül, nyitottan, emberközelből.
szóljon hozzá!