Nyolc óra elmúlt, eljön Béláért a fekete ember? (szülinapi cikk a sZempölről)

Egy éjszakát próbáltunk, és akkor hirtelen lett egy jammelés, egy háromórás buli. És az annyira jól sikerült, hogy a Szimplának a tulajdonosa, Józsi Győző mondta, hogy van egy »csereakció« a pesti Szimplával egy hónap múlva, és menjünk oda koncertezni. Igazából ekkor lett a sZempöl, hívtunk még egy gitárost, Bakk-Dávid Lászlót, és az első felállás ekkor alakult ki. Közben bővült a zenekar, Árcsi (Ferencz Áron), a dobosunk rá egy évre került be, ő a harmadik legrégebbi a zenekarból, Bence (Kónya-Ütő Bence) és én voltunk még benne a legelején, akik a mai napig benne vagyunk” – emlékezett vissza Bocsárdi Magor.

A fiúk beköltöztek egy garázsba, és ott próbáltak napokon keresztül, ekkor született meg a zenekar első időszakának a repertoárja. „A következő nagy alkotói hullám rá pár évre jött, ekkor már nem garázsban, hanem a kamarateremben próbáltunk, a zenekar második periódusának sok száma itt és ekkor jött létre” – magyarázta Ferencz Áron.

2010-ben felbomlott a zenekar, egy koncert után a gitáros bejelentette, hogy mivel a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen fogja folytatni a tanulmányait, kiszáll a zenekarból. Ezt követően a basszusgitáros, Váncsa Levente és a dorombos B. Szabó Zsolt is kilépett a formációból, így két évig szünetelt a közös zenélés. „De valami húzott belül, a mágnes ott volt” – mutatott rá Ferencz Áron. Bocsárdi Magor hozzátette, szerettek együtt zenélni, hiányzott az az energia. „Két évig bírtuk, aztán újra összeálltunk. Akkor jött Vitályos Lehel basszusgitáros, kicsivel később Páll Gecse Ákos (scratch, hangeffektek) és Rancz András (visual) majd Gáspár Álmos (gitár), és közben Zsolti is meg-megjelent.”

Fekete Zsolttal már korábban is zenéltek együtt, ám csak később lett állandó tagja a zenekarnak. „Spirituálisan már a genezis előtt benne voltam ebbe a csapatban, csak még nem tudták sem a fiúk, sem én, és emiatt tudtam ki-be járkálni ebbe a dologba. Mindig azt éreztem, hogy nincs helyem a csapatban, de közben kiderült, hogy mindig is volt helyem.”

A koncertjeiken sok spontán elem bekerül, de a számok és a szerkezet fix – mondják. „Néha van, hogy valaki egy új témát bedob, meglep valami teljesen váratlannal, vagy többet tart egy kör, elég szabadon kezeljük ezeket, de azért minden pontosan ki van találva” – emelte ki Bocsárdi.

Az is elhangzott, hogy már az elejétől kialakult az, hogy nem akartak nagy dolgokról énekelni, a szöveget a mai napig úgy tekintik, mint egy zenei, ritmikai elem, mint egy hangszer. Gyakran mondókák köré fűzik fel a zenei mondanivalót. Bocsárdi Magor elmondta, a mondóka azért tetszett meg nekik, mert van egy erős ritmikája, nincs mögötte nagy tartalom, és izgalmas, hogy hogyan tudnak rácsatlakozni erre az emberek, mivel ezeket a szövegeket gyerekkoruk óta ismerik. „De például az utóbbi időben már kicsit több szöveg kezdett bekerülni, és vannak a tarsolyban új számok, amelyek már szövegcentrikusabbak. Alapjáraton úgy voltunk, hogy instrumentális zenét játszunk, beékelt szövegekkel, mondókákkal, de maga a jelleg instrumentális.”