Négy alulértékelt gyöngyszem az európai sorozatok és filmek kedvelőinek

Into the Night (Netflix)

A Netflix első eredeti belga sorozata egy igazi európai mozgóképes alkotás, egy nemzetközi színészgárdával. A sci-fi történet alaphelyzete szerint az éltető napfény egy fizikai anomáliának köszönhetően az emberiséget elpusztító fegyverré vált, a túlélés kulcsa pedig a sötétben, az éjszakában maradás. Egy katonai múlttal rendelkező olasz férfi tudatában van ennek, és a túlélés reményében a brüsszeli repülőtéren eltérít egy gépet azzal a megfontolással, hogy ha folyamatosan nyugat felé repülnek az éj leple alatt mindig a Föld árnyékos oldalán maradva, akkor elkerülhető lehet a biztos vég. Igen ám, de a repülőn levők nem megváltásként értelmezik az egyébként is számos kérdést felvető, túszdrámai helyzetet. Az események folyamatában kiderül, hogy nem mindenki terrorista, aki annak látszik, és bőrszín, valamint kinézet alapján senkit nem érdemes elsőre leírni, mert kellemesen csalódhat benne az ember.

A hat részen keresztül mondhatni túlélők viadalává váló történet rendkívül fordulatos, szinte mindig történik valami váratlan, a rész végi cliffhangereket pedig csak azért lehet megbocsájtani, mert rögtön indítható a következő epizód. A Netflix már be is rendelte a második évadot, így akinek bejön az első etap, izgalommal várhatja, hogy miként folytatódik a nem mindennapi túlélősztori.

Inhuman Resources – Dérapages (Netflix)

Meddig képes elmenni az ember egy munkahelyért? – ezt a dilemmát járja körül megannyi szélsőséget érintve a Netflix francia sorozata, amelynek főszereplője nem más, mint az utóbbi időszakban a színészkedést is kipróbáló Eric Cantona, a legendás francia futballista. A lelketlen nagyvállalati politikáról, a kilátástalan életközépi válságról és a globalista világszemléletről is szóló, mindössze hatrészes sorozat pörgős és izgalmas, és tulajdonképpen három kisebb fejezetre oszlik.

A munkáját a nyugdíjkorhatár előtti években elvesztő Alain Delambre kisember harcát láthatjuk a rendszerrel, ami nem kegyes a hozzá hasonlóan kiszolgáltatottakkal, a munkaerőpiacon jelentős hátrányból induló tapasztalt vén róka pedig kénytelen a kezébe venni a sorsát, ha érvényesülni akar. Ehhez egy kegyetlen, egy nagyvállalat által „szervezett” túszdrámát kell levezényelnie, azonban a történések, ahogy az lenni szokott, nem várt fordulatot vesznek. Hackerkedés, fegyverek, börtön, tárgyalás és a cselekmény közben felmerülő folyamatos dilemmák egy percre sem hagyják, hogy leüljön a történet, aki pedig egy kellően fordulatos sztorit darálna le egy éjszaka alatt, annak kitűnő választás lehet az Inhuman Resources.

The Platform – El hoyo (Netflix)

A 2019 őszén a spanyolországi Sitges Nemzetközi Filmfesztiválon bemutatott spanyol horror nemzetközi forgalmazási jogaira a Netflix csapott le, és pont a karantén elején, március 20-án tette a világ számára elérhetővé. A társadalomkritikának és öncélú borzongatásnak is titulált The Platform olyan film, amit nem mindenkinek vesz be a gyomra, hiszen véres, gusztustalan és hátborzongató, ennek ellenére kellően izgalmas történettel rendelkezik.

Adott egy jövőbeli börtön, amiben vízszintesen osztották el a szinteket, és ami egyfajta elvonóként is működik, hiszen önkéntesen is be lehet vonulni. Minden nap egy bizonyos órában elindul egy étellel gazdagon megrakott kőlap a szinteket összekötő folyosón, a csavar pedig, hogy minden egyes alsóbb szint „lakóinak” a felsőbb szinteken levők maradékából kell jóllakniuk. Nem tudni, hogy hány szintes a börtön, amit havonta teljesen véletlenszerűen átrendeznek. Az emberek álmukban vagy felsőbb, vagy alsóbb szintekre kerülnek, így egy kegyetlen túlélőjátéknak lehet szemtanúja a néző, hiszen aki nagyon lentre kerül, annak nem biztos, hogy marad a felette levők maradékából…

Ez a film nem mindenkinek ajánlott, de aki a jelenlegi, mozi nélküli időkben megnézne egy elborultabb, kérdéseket felvető, semmilyen értelemben nem hétköznapi alkotást, az bátran bepróbálkozhat a helyenként nagyon is megbotránkoztató alkotással.