
Fotó: Netflix
Hosszú, alapos és véget nem érő elemzésekbe lehetne bonyolódni a 2017-ben képernyőre került, és utolsó évadát a napokban bemutatott Dark című német sorozat rendkívül bonyolult cselekményének a részletezését illetően, mi azonban magáról a sorozat nagyszerűségéről elmélkedünk egy sort. Korunk egyik legkomplexebb története a harmadik és egyben utolsó évaddal tökéletes lezárást nyert, egy kerek egésszé fejlődött. Kritika.
2020. július 06., 18:502020. július 06., 18:50
2020. július 06., 19:102020. július 06., 19:10
Hihetetlenül jó érzés figyelemmel kísérni egy rendkívül jól megírt történetet, legyen az könyv, film, színdarab, sorozat, vagy éppen videójáték. Jó érzés azonosulni a szereplőkkel, látni, ahogy kibontakozik a cselekmény,
Egy történet akkor jó, ha jól átgondolt, következetes, nem tarkítják üresjáratok, a befejezése pedig olyan, amivel maradéktalanul elégedett lehet a befogadó, aki a finálé révén valamiféle katarzist élhet át. Ha egy sztori nagyon komplex, az agyat is megdolgozza, azonban itt szükség van arra, hogy a végén minden értelmet nyerjen, különben nagy katyvasz lesz az egész.
Fotó: Netflix
A német Baran bo Odall és Jantje Friese Sötétség (Dark) című Netflix-sorozata olyannyira komplex és ebben nagyszerű, hogy méltán lesz hivatkozási pontja a jól megírt, de rendkívül összetett történeteknek, amit első blikkre nem könnyű befogadni. Amikor a végére érünk, és az összefüggések értelmet nyernek, az akkora revelációkkal jár, amiket a Lost egyes rejtélyeinek felfedése óta nem érezhettünk a tévés műfajban.
A Netflix saját gyártású időutazós sztorija azonban a fent említett rejtélyektől hemzsegő sorozatelődhöz képest egy elejétől végéig kigondolt és következetesen megvalósított folytatásos történet, ami nem árul zsákbamacskát, és tűnjön bármennyire is bonyolultnak,

Egy kisvárosban megmagyarázhatatlan dolgok történnek: emberek tűnnek el, senki sem érti, hogy mi történik. Aztán kiderül, hogy egy időkapun keresztül 33 évet előre vagy vissza lehet utazni az időben. Izgalmasan hangzik? Akkor még semmit sem mondtunk napjaink egyik legjobban megírt Netflix-sorozatáról.
Ha a tavaly megjelent második évad végén azt gondoltuk, hogy a Dark egyik legnagyobb csavarját, miszerint egy anya a saját lánya is egyben, nem lehet felülmúlni, akkor nagyobbat nem is tévedhettünk volna, mert azt, ami a június 27-én elérhetővé vált utolsó évadban elénk tártak a készítők, az minden volt, csak épp nem egyszerűen befogadható.
Fotó: Netflix
Merthogy az első évadban felvázolt, 33 évvel a múltba és jövőbe való időutazás a második és harmadik évadot látva viszonylag faék-egyszerűségűnek tűnhet, hiszen azóta újabb és újabb ugrások történtek az időben, újabb szereplők léptek át a múltba vagy éppen a jövőbe,
És ha még nem lett volna elég az összekuszálódott kábelrengeteggel illusztrálható, sokszor paradoxonokat eredményező időutazás, kiderült, hogy nem egy, hanem két valóságban fut a történet, ami aztán tényleg olyannyira megbonyolította a cselekményt, hogy a kidolgozásnál bizonyosan a készítőknek is feladta a leckét.
Fotó: Netflix
Az, hogy valaki a saját feleségének a nagyapja, vagy éppen a nagyapa amiatt születhet meg, mert az egyik leszármazottja visszautazik az időben, olyannyira természetes a Dark világában, mint a szereplők minden előzményt nélkülöző kinyírása a Trónok harcában. Ezek az időutazások pedig egy olyan szövevényes családfát eredményeznek a végére, hogy ember legyen a talpán, aki a kezdetektől fogva el tudott igazodni benne. Ahogy a második évadról szóló kritikámban is írtam, itt nincsenek paradoxonok, miszerint valakinek a múlt- és jövőbeli énje nem létezhet párhuzamosan a jelenlegivel, sőt,
Fotó: Netflix
Egy adott ponton túl azonban pont amennyire bonyolult, annyira lesz egyszerű a Dark története, ahogy haladunk a szereplőkkel, és egyre világosabbá válik, hogy mi a lényeg, miben áll a nagy egész, kinek hogyan teljesül a terve. Láthatjuk, ahogy a két főszereplő számos időutazáson keresztülment énjei hogyan válnak a történet antagonistáivá, hogyan mozgatják a szálakat annak érdekében, hogy minden úgy teljesüljön be, ahogy az elrendeltetett, illetve hogy miként próbálják a saját világukat megmenteni azáltal, hogy el akarják pusztítani a másikét.
Fotó: Netflix
Tényleg rendkívül komplex ez az egész, azonban az utolsó epizódok katartikus fordulataival minden, de tényleg minden értelmet nyer a végére,
Természetesen, mint minden történetet, ezt is lehetne folytatni valamilyen formában – hiszen a finálé is egyfajta új kezdetnek fogható fel –, de nem érdemes,
Fotó: Netflix
És, hogy egy, egyébként halálkomoly, az összes epizód alatt egy vicces kiszólást el nem sütő sorozatban egy három évadon keresztül húzott poénra (a szerencsétlen Wöller kérdéseket felvető balesetei) is reflektáltak a készítők a végén, nem is lehetett volna nagyszerűbb és könnyedebb feloldása az egész, tényleg rendkívül komor és sötét hangulatú történetnek, ami
Már csak az a kérdés, hogy mivel rukkolnak elő legközelebb a Dark készítői, akik saját maguk számára ilyen magasra tették a lécet a Netflix révén világszerte elérhető sorozatukkal? Reméljük, hogy a következő produkciójuk is hasonló igényességgel kidolgozott nagy durranás lesz.
Fotó: Netflix
A korhelyleves a nevét onnan kapta, hogy a mulatozások, lakomázások után jólesik a gyomornak ez a savanykás ízű étel.
A torma nem divatfűszer, nem is finomkodik – csíp, könnyeztet, mégis kihagyhatatlan. Ez a túlélőnövény a zsíros, téli ételek legjobb társa, amely egyszerre hordoz ízt, emléket és karaktert.
Mi történik a testtel, amikor az idő nem múlik tovább? Mit őriz meg az arc, ha nincs történet? Verebes György kiállítása ott kezdődik, ahol a magyarázatok elfogynak.
Február elején még korai a legtöbb esetben a palántanevelés elkezdése a vidékünkön, pedig már nagyon türelmetlenül várjuk. Néhány tevékenységet azonban időszerű már elkezdeni, ismerkedjünk meg ezekkel közelebbről.
Sebestyén Róbert Dichotómia című kiállítása nem tárgyakat mutat be, hanem állapotokat. Anyag és szellem, múlt és jelen, csend és belső feszültség feszül egymásnak egy olyan térben, ahol a szobrászat meditációvá válik.
Verebes György Munkácsy-díjas festőművész Az idő teste című kiállítását 2026. február 5-én nyitják meg a csíkszeredai Mikó-várban. A tárlat az idő, a test és az észlelés festészeti összefüggéseit vizsgálja.
„Ehető dolgok” után kutatva a helyi művészet történetében is a legkülönfélébb megközelítésekkel találkozunk. Aktuális műtárgyunk, a székelyudvarhelyi Berze Imre szobrászművész Az alma már foglalt című alkotása, egy mészkőből megformált kisplasztika.
A farsangi időszak egyik klasszikus édessége a puha, illatos fánk, amelyet most a hagyományos lekvár mellett a mákos töltelék tesz igazán különlegessé. Sütőben készül, így könnyedebb, mégis gazdag ízvilágú finomság.
Martin McDonagh Oscar- és kétszeres Golden Globe-díjas ír-angol drámaíró, filmrendező, forgatókönyvíró Leenane-trilógiájának második darabját próbálják a Tomcsa Sándor Színházban. A koponya című drámát Barabás Árpád rendezi, vele beszélgettünk.
Ahogy tavasztól őszig a természet törvényei szigorú keretek közé szorították a földdel való mindennapi munkát, úgy a téli, farsangi időszakban az emberek levedlették ezeket a korlátokat, szabályokat, teret engedve mindenféle bolondozásnak.
szóljon hozzá!