Az 1980-as évek elején egy csíkszeredai kislány a tízóraira kapott pénzét gyakran költötte múzeumi belépőre. Ezeknek a múzeumlátogatásoknak többnyire egy céljuk volt: meglátogatni a természetrajzi kiállításon látható preparált barnamedvét. A lány azóta felnőtt – sőt, már az ő gyerekei is –, és jelenleg a Csíki Székely Múzeum munkatársa, ahol a februári hónap tárgyává választották az egykori kiállítás egyik attrakcióját.
2024. február 08., 18:472024. február 08., 18:47
2024. február 09., 15:472024. február 09., 15:47
Kelemen Imola és a kitömött medve
Fotó: Gegő Imre / Csíki Székely Múzeum
Az 1980-as évek elején egy csíkszeredai kislány a tízóraira kapott pénzét gyakran költötte múzeumi belépőre. Ezeknek a múzeumlátogatásoknak többnyire egy céljuk volt: meglátogatni a természetrajzi kiállításon látható preparált barnamedvét. A lány azóta felnőtt – sőt, már az ő gyerekei is –, és jelenleg a Csíki Székely Múzeum munkatársa, ahol a februári hónap tárgyává választották az egykori kiállítás egyik attrakcióját.
2024. február 08., 18:472024. február 08., 18:47
2024. február 09., 15:472024. február 09., 15:47
Újra kiemelt szerepet kapott a Csíki Székely Múzeumban az a preparált barnamedve (Ursus arctos), amely számos más preparált állattal együtt évtizedekig volt része a múzeum ikonikus természetrajzi kiállításának. Dr. Kelemen Imola, a múzeum archaeozoológusa, a természettudományi gyűjtemény kezelője elmondta, a Csíki Székely Múzeumnak már a Mikó-vár előtti székhelyén is volt természetrajzi kiállítása. Az 1959-es évről szóló beszámolójában Kovács Dénes igazgató így írt a Zakariás-házban készülő diorámás kiállításról:
Kőzetek, fosszíliák bemutatása után, geológiai korokat szemléltető képek s a harmadkori fosszíliák zárják le ezt a részt, mely úgy látszik az evolucionizmust hivatott bemutatni. / A tulajdonképpeni múzeum 1. sz. terme egy gyógynövénygyűjtemént mutat be félig elfoglalva a rendelkezésre álló kiállítási teret / A 2. sz. terem a vidék faunájának képviselőit, madarakat, állatokat mutat be s egy félig kész dioráma 3 medvével egészíti ki a gyűjteményt.”
Kiállítás a múzeumban az 1980-as években
Fotó: A Csíki Székely Múzeum tulajdona
Hamarosan igazgatóváltás történt a múzeum élén, Kovács Dénest 1959 nyarán letartóztatták, koholt (politikai) váddal elítélték. „Megközelítőleg 4 évnyit Marosvásárhelyen ült börtönben. Amikor engem kineveztek, nem volt leltár. Hol ezt, hol azt kaptunk meg, a csontokat pedig másfél évre rá, a tárlók aljába rejtve találtuk meg. Több mint egy évet leltároztunk. Augusztus 23-a tiszteletére kötelező módon kiállítást kellett készíteni. Akkor készült az első két dioráma” – írta utódja, Nagy Géza.
Kiállítás 2005-ben a múzeumban
Fotó: A Csíki Székely Múzeum tulajdona
Az első nagyszabású képzőművészeti kiállítás – Munkácsy Erdélyben – előtt, 2007-ben végérvényesen lebontották és megszűnt a természetrajzi kiállítás, a benne levő tárgyak pedig raktárba kerültek.
Költöztetik a barnamedvét 2007-ben, a Munkácsy kiállítást megelőzően
Fotó: A Csíki Székely Múzeum tulajdona
Kiállítás a múzeumban az 1980-as években
Fotó: A Csíki Székely Múzeum tulajdona
„A folyamata röviden a következő: az elejtett állatot – a minél épebb bőr megmaradása érdekében bizonyos fontos szabályok szerint – apró, kis mozdulatokkal megnyúzzák, a szemeket eltávolítják, majd az előtartósítás érdekében a bőrt besózzák, és kiterítve, szellős, hűvös helyen tárolják. Ezután valamilyen mű anyagból (manapság sokszor polieszterből, de régen lehetett ez akár fából kifaragva vagy faforgácsból összekötözve) elkészül az állat valamilyen természetes testhelyzetben mutató váza, amelyre ráillesztik a tartósított bőrt. A szemek többnyire üvegszemek, illetve néha – a mi medvénknél is – látszanak az állaton olyan lágyszövetek is, mint a nyitott szájban a nyelv, ezek gipszből (vagy bármilyen gyúrható, formázható anyagból) készülnek, amit utólag festenek, színeznek. A mi medvénk esetében a fogak eredetiek, még ha mára már jónéhány hiányzik vagy éppen töredezett is.”
Kiállítás 2005-ben a múzeumban
Fotó: A Csíki Székely Múzeum tulajdona
Tudom, hogy számára nem én voltam az egyetlen, hiszen nem volt olyan diák a városban, akivel ne találkozott volna. De az én rajongásom időtálló, ma is meghatározó emlék a gyerekkoromból. Később, amikor anya lettem, a gyerekeimnek is megmutattam, belevonva őket is ebbe a különös barátságba. Aztán hosszú évekre téli álomba szenderült...” A
Kiállítás a múzeumban az 1980-as években - jobboldalt az a bizonyos barnamedve
Fotó: A Csíki Székely Múzeum tulajdona
A múzeum munkatársai most „felébresztették” ezt a barnamedvét, remélve, hogy sokakban felidézi a gyermekkori múzeumlátogatásokat, és egy hónapig hasonló élményt nyújthat, mint 30-40 évvel ezelőtt.
A barnamedve megtekinthető a múzeum jegypénztárában keddtől vasárnapig, naponta 9 és 17 óra között.
Kiállítás a múzeumban az 1980-as években
Fotó: A Csíki Székely Múzeum tulajdona
Kiállítás a múzeumban az 1980-as években
Fotó: A Csíki Székely Múzeum tulajdona
Kiállítás a múzeumban az 1980-as években
Fotó: A Csíki Székely Múzeum tulajdona
Kiállítás 2005-ben a múzeumban
Fotó: A Csíki Székely Múzeum tulajdona
Kiállítás 2005-ben a múzeumban
Fotó: A Csíki Székely Múzeum tulajdona
Kiállítás 2005-ben a múzeumban
Fotó: A Csíki Székely Múzeum tulajdona
Kiállítás 2005-ben a múzeumban
Fotó: A Csíki Székely Múzeum tulajdona
Kiállítás 2005-ben a múzeumban
Fotó: A Csíki Székely Múzeum tulajdona
Kiállítás 2005-ben a múzeumban
Fotó: A Csíki Székely Múzeum tulajdona
Fotó: A Csíki Székely Múzeum tulajdona
Bolygónk 71 százalékát víz borítja és csupán 29 százaléka szárazföld. Ennek az óriási víztömegnek viszont csupán 3 százaléka édesvíz. Amikor megszületünk, a szervezetünk 72 százaléka szintén víz. A víz tehát az egyik legfontosabb eleme az életnek.
Egy eltűnőben lévő művészeti korszak kel új életre: az AnnART Archívum több száz performansz dokumentumát menti meg, miközben a rendszerváltás utáni szabadság és kísérletezés történetét is újraírja a köztudatban.
Nem kell keleszteni, nem kell órákat várni rá, és szinte elronthatatlan – ez a desszert garantáltan a család kedvence lesz.
„A színház, mint összművészeti forma a történetmesélésen, a látványon, a nyelven, a mozgáson, a téren keresztül képes megmutatni nekünk, milyen volt, milyen most és milyen lehetne a világunk” – írta Willem Dafoe a színházi világnapi üzenetében.
Márton Árpád festőművész életművében a kenyér vezérmotívumként jelenik meg. Ezúttal a Csíki Székely Múzeumban őrzött egyik kenyeres képét választottuk gasztrosorozatunkhoz, amely reprezentatív példája annak, ahogy a kenyér megjelenik a művészetében.
Demeter Arnold csíkszentkirályi költő Búzaköd című kötetének bemutatójára készül. A pályája kezdetén lévő alkotó számára ez egy alapkő, amihez vissza-vissza tér majd.
A vadonban sokféle izgalmas fűszernövény megterem, a zellerfélékhez tartozó podagrafüvet érdemes a tavaszi időszakban megismerni. A piros árvacsalánt gyakran mellőzzük erős illata miatt, de a növény legszebb részeit bátran felhasználhatjuk.
Burkolt jelenlétek, hideg emlékek, szakrális betontömbök: Siklódi Fruzsina Erzsébet festményei a hiány eszméjét jelenítik meg. Erős színekkel, kontrasztokkal, de mindenek előtt emlékekkel dolgozik, nosztalgiába csomagolva a felejtést.
Egy esküvői fotó néha többet mesél, mint a családi legenda. A menyegző az emberi élet kitüntetett eseménye, és a vágy, hogy maradandó vizuális emléket szerezzünk róla, szinte egyidős magával a fényképezéssel.
Ez a recept biztos siker, ha valakit szeretnél lenyűgözni. A legényfogó csirke nemcsak egyszerűen elkészíthető, hanem annyira finom, hogy biztosan újra és újra az asztalra kerül.
szóljon hozzá!