
Fotó: Pinti Attila
Egy társulat életét mutatja be, színfalak előtt és mögött, fergeteges humorral, sodró történésekkel Michael Frayn Veszett fejsze című bohózata, amelyet jelenleg a Csíki Játékszín társulata próbál. A bemutatót március 17-re tűzték ki, az előadást Mohácsi János Jászai Mari-díjas, számos fesztiváldíjas magyarországi rendező, érdemes művész rendezi.
2023. március 05., 12:422023. március 05., 12:42
2023. március 05., 12:442023. március 05., 12:44
Első alkalommal rendez Csíkszeredában Mohácsi János, aki a Csíki Játékszín társulatával Michael Frayn világhírű bohózatát viszi színre. „Próbálunk egy ideje, nagyon munkás, nagyon jóhúrú társaság, a próbán eszméletlenül odafigyelnek, végzik a dolgukat, remélem, hogy én is.
– mutat rá a beszélgetésünk elején.
Michael Frayn angol drámaíró 1982-ben írta meg Londonban a Noises Off című darabot, amelyet még abban az esztendőben az év legjobb vígjátékává választottak. Azóta világszerte játsszák, a magyar színházak is szívesen tűzik műsorukra – Függöny fel!, Még egyszer hátulról vagy Ugyanaz hátulról címmel.
Ezt 2005-ben mutatták be a Kaposvári Csiky Gergely Színházban, Mohácsi pedig 2006-ban a Pécsi Országos Színházi Találkozón a legjobb rendezőnek járó díjat vehette át érte. 2010-ben ismét megrendezte a darabot, ezúttal a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György társulatával. Adódott tehát a kérdés, hogy a csíki előadás koncepciójában más lesz-e, mint a korábbi Veszett fejsze rendezései. „Csalódást kell okoznom, mert egyáltalán nem” – jött a válasz. Mint mondta, amikor először dolgoztak a darabbal Kaposváron, komoly dramaturgiai munkát végeztek, nem csak ő és István, az öccse, hanem a színészek is. Sokat dolgoztak rajta, hogy a végleges formája kialakuljon – emelte ki.
Persze, mindig van olyan próbán, hogy »hoppá, én miért nem csinálom ezt, és miért azt«, akkor megállunk, én javítok, másfele megyünk és akkor másmilyen lesz a története. Ez a tartalmi része. A formai része nagyon egyszerű, mert ez a színpad teljesen más, mint a szatmári vagy a kaposvári. Automatikusan megváltoznak a járások, valahová hosszabb szöveg kerül, van, ahová kevesebb elég, máshová keverednek a színészek. Tehát bizonyos elemekben más lesz, de a nagy történet és a befogadó formája az ugyanaz, mint a kaposvárinak.
– fejtette ki.
A konfliktus kell a színpadra - vallja Mohácsi János
Fotó: Pinti Attila
Arra is kitérünk, hogy rendezőként el is várja a színészektől, hogy aktívan részt vegyenek a próbafolyamatban. Ez akkor is így van, amikor nem először rendez egy darabot, és akkor is, amikor első alkalommal.
Itt magyarul beszélünk mindannyian, én is, a színészek is, de bármilyen furcsa, a két nyelv nem egyforma. Vannak olyan szavak, amelyek itt egész egyszerűen nem élnek meg. Csodálkozva néznek rám, hogy ez vagy az mit jelent. Amikor elmondom, akkor igen, persze – bólogatnak. De ez azt jelenti, hogy a néző sem érti meg. És ezeken mind változtatni kell, éppen ezért ennek az előadásnak saját nyelve lesz.
– avatott be a részletekbe a rendező.
Mint kiderül, az általa javasolt listából a színház vezetősége választotta a Frayn-darabot, ami nagy vállalás, mert szcenikailag nagyon nehéz darab.
„Elképesztő munkát követel a műszaktól, de ez lett a döntés. Nos, engem pont ez a forgás érdekelt – valaha is, és most is – , amit nagyon nagy találmánynak tartok. Mint ahogy Peter Shaffer darabjában, a Black comedy-ben (Mohácsi két alkalommal rendezte – szerk. megj.) elképesztő találmány az, hogy amikor egy lakásban áramszünet lesz, akkor világosodik ki a színpad, és amikor fény van ott, akkor a színpadon és nézőtéren egyaránt sötét van. Az is egy zseniális ötlet, és ez is, a színpadnak a megfordítása. Nagyon irigylem Frayntől ezt az ötletet, de mit tegyünk, ő találta ki” – teszi hozzá nevetve.
És hogy milyen színházat szeret, milyen előadásokat néz szívesen Mohácsi János? Azt, amilyent ő nem tud csinálni – mondja. „Azt nagyon szeretem nézni. Például Pintér Béla előadásait, ő olyan szegmensét tudja ennek a dolognak, amit néhány helyen én is tudok, de azt a teljesen friss és naiv ügyekkel foglalkozó dolgokat nem tudom. És ámulatosan jó humora van.
Néha-néha megszalad a ceruza, és akkor tudok ezt-azt a színpadon, de én máshonnan közelítek a színházhoz: a történetmesélés felől jövök, kifejezetten szituációpárti vagyok, és rettenetesen közönségpárti. Olyant akarok, ami ordító közönségsiker, még akkor is, ha nem egy habkönnyű vígjáték, mint ez, hanem egy nehezebb téma, mint például a Csak egy szög című cigányokról szóló előadásunk.” Hangsúlyozta, hogy
A színészeknek is szokta mondani, hogy a színház egy folyamatos párbeszéd a színpad és nézőtér között.
„Radikálisabban vagy érzékiebben fogalmazva: a színház egy állandó szerelmi aktus a színpad és nézőtér között, amire mindig figyelemmel kell lennie a színésznek és rendezőnek is. És amelyik ezt nem tudja, az egy hideg, racionális színház, amivel én nem tudok mit kezdeni. Mint néző is azt szeretem, amikor együtt tudok menni a színpaddal, és nem azt, amikor azt mondják, hogy gondolkodjak. Gondolkodom én amúgy is, ha elvisz emocionálisan a darab.
– fejtette ki meglátásait a direktor.
Fotó: Pinti Attila
Az abszurdot például nem kedveli. Soha nem szerette, fiatalabb korában sem. Még Ionescot valamennyire el tudja viselni, de már Beckettet nem, eszébe nem jutna, hogy megrendezze az Ó, azok a szép napok!, vagy a Godot-ra várva darabjait – avat be.
Na, brávó, gratulálok. Tudom, hogy ezzel Beckett-imádók haragját fogom a fejemre vonni, de nem nagyon érdekel, mert tényleg az a helyzet, hogy én maximálisan Arisztotelész- és Lukács György-párti vagyok.
– osztotta meg a rendező.
Az abszurd után visszakanyarodunk a bohózathoz, és úgy fogalmaz: ez nem játék, itt mindennek hajszálpontosnak kell lennie.
„Csak annyit szoktam kérni a színészektől, hogy az a csönd ne legyen üres, és tudjuk, hogy miről szól. Ugyanakkor, figyelembe kell venni a közönség tűrőképességét is. Mert lehet, hogy az egyik este húsz másodperc a csönd, ez elképesztő sok a színpadon, és aztán a másik este csak hét másodperc lehet, mert a közönség már unja és fészkelődni kezd.
Aki már látott Chaplint, Buster Keatont vagy Harold Lloydot, az tudja, hogy az, hogy a jelenetek pontosak legyenek, veszélyesnek tűnjenek, de a színész számára halálbiztos legyen mégis, mind nagyon-nagyon melós és időt rabló dolog.
– vetítette előre az előadást Mohácsi János.
Egy év, amelyben művészek, gondolkodók, zenészek, tanárok, alkotók és közösségépítők szólaltak meg. Hagyományról és jelenről, hitről és kételyről, személyes sorsokról és közös élményekről – a Liget interjúinak esszenciája.
Az új év kezdetén érdemes megállni egy pillanatra, visszatekinteni a természet adta ajándékokra, és néhány újévi fogadalmat tenni, amelyek a figyelemre, a tiszteletre és a természet szeretetére szólítanak.
Kiállítások, könyvbemutatók, koncertek, színházi előadások és közösségi események formálták az évet. A Liget kulturális áttekintője hónapról hónapra idézi fel azokat a pillanatokat, amelyek megmutatták: a kultúra él, kérdez és összeköt.
Emlékszem egy ifjúkori, magányos szilveszterre, még valamikor a kilencvenes évek elejéről. Éjfél előtt pár perccel felkaptam magamra a kabátot és kisétáltam a kertünk végén áthaladó vasúti töltéshez.
A leghétköznapibb, legmegszokottabb, ugyanakkor a legcsodálatosabb gyümölcs tájainkon is az alma, amelynek kultúrtörténete, gyógyhatása és gasztronómiai felhasználása is sokrétű.
A karácsonyi bőséges menük után jól esik egy kis húsmentes frissesség. Ez a napi étrend könnyed, mégis tápláló fogásokkal segít tehermentesíteni a szervezetet, miközben ízekben és tápanyagokban továbbra sem kell hiányt szenvednünk.
Ha szeretjük a savanyú káposztából készült fogásokat, ez is nagy kedvencünk lesz. Köretként és egytálételként is kiváló.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz az 1840 óta működő létesítménybe.
A Long Story Short nem akar szerethető lenni, inkább marad „igazi”. Raphael Bob-Waksberg új animációja a gyászt, a családi múltat és a zsidó identitást nem lineáris időben, hanem érzelmi pontossággal rendezi egymás mellé.
szóljon hozzá!