Mikor (nem) késő felnőni?

A Buffalo‘66, avagy a megbokrosodott teendők Vincent Gallo rendezésében 1998-ban debütált a mozikban. A film középpontjában egy Billy Brown nevű börtöntöltelék áll, aki a világba kiszabadulva találja szembe magát a realitással. A rács mögött töltött éveiben a szüleinek hazugságok tömkelegét halmozta fel, így amikor szabadul hirtelen egy szerető feleséget kell találnia magának. Billy, ahelyett, hogy színt valljon szüleinek a hazugságról, elrabol egy táncosnőt, hogy játssza el a feleségét, és ez be is válik: a szülei nagyon megszeretik az ifjú Laylát. Billy emiatt a gyermeki féltékenységgel kell szembenézzen, a férfi ugyanis azt érzi, a szülei sosem szerették őt annyira, mint a lányt.

A 2022-es Felnőttem, csacsacsa (Cha Cha Real Smooth) című filmet Cooper Raiff rendezte, aki egyúttal a film Andrewjának megtestesítője, Domino szerepében pedig Dakota Johnson látható. Andrew egy tengődő fiatal, aki soha nem tudta, hogy mivel akar foglalkozni. Ebből adódóan a húszas éveiben egy büfében dolgozik és anyjával él, nevelőapját pedig ki nem állhatja. Mégis van valami furcsa vonzerő benne, egy bármicvón (hagyományos zsidó felnőtté válási szertartás) ugyanis a nála tíz évvel idősebb Dominot és kislányát is teljesen az ujjai köré csavarja. A film azonban nem veszi komolyan lényegében sem a szerelmi szálat, sem a felnövéstörténetet, ami Andrew karakteréhez köthető. Hiszen ő sem vesz semmit komolyan, sem a munkakeresést, sem az életben való előrelépést. Ő csak tengődik, a film végéig.

Az 1999-es, James Mangold rendezte Észvesztő (Girl, Interrupted) talán az egyik leghíresebb a listából. A film a borderline-al küzdő Susannáról szól, akit pszichiátere beutal egy fiatal lányokkal telített otthonba. Mindegyikük valamilyen mentális betegséggel küzd, így különböző felnövéstörténeteket kísérhetünk végig. A lányok egymás családjai lesznek, az otthonban így kialakul egy nagyon szoros közösség. A baj csak az, hogy a világtól elzárva, egy burokban élnek, ami nem segít nekik abban, hogy egészséges módon fejlődni tudjanak. Susanna választás elé kerül: maradhat a biztonságos, de elzárt társadalomban, vagy kiléphet a való világba, ahol szembenézhet önmagával és a felnőtté válással egyaránt.

A 2003-as Elveszett jelentés (Lost in Translation) című romantikus vígjátékot Sofia Coppola rendezte. Főszerepben Bill Murrayt mint a híres amerikai színészt, Bob Harrist láthatjuk, illetve Scarlett Johanssont mint a fiatal Charlotte-ot. A történet két idegen tokiói találkozásáról, majd véletlenszerű barátságáról szól. Két nagyon különböző egyén áll a film középpontjában: Bob idős, kiégett színész, Charlotte pedig fiatal, épp most kezdte az életet, de máris unatkozik. Két különböző életkorban való felnövéstörténet ez, amelyben egymást segítik át a nehézségeken. Tokió valójában egy alternatív valóságot jelent számukra, ahol önmaguk lehetnek és szabadon szórakozhatnak, abban a tudatban, hogy rövidesen véget ér ez az álomszerű élet és vissza kell térjenek a keserű valóságba, ezúttal azonban már bölcsebben és tapasztaltabban.

A világ legrosszabb embere (Verdens verste menneske) 2021-ben jelent meg Franciaországban, Joachim Trier rendezésében. A film a harmincas éveibe belépő Julieról szól, aki néha a legmegfontoltabb, néha azonban a legspontánabb embernek tűnik. Döntéseit helyesen akarja meghozni, sokszor mégis bántja azokkal szeretteit. Döntésből ugyanis van neki elég: mit dolgozzon, melyik férfit válassza, szeretne-e édesanya lenni, vagy sem... A film szerkezetileg fejezetekre van bontva, mindegyikben a hősnő egy-egy másik arcát ismerhetjük meg. Ha egy szóval kellene jellemezni ezt a felnövéstörténetet, az az életszerű lenne, hiszen A világ legrosszabb embere nem árnyalja mindazt, amivel szembesül mind fizikailag, mind mentálisan egy fordulóponthoz érkezett egyén.