Marvel's Spider-Man 2 – ilyennek kell lennie egy jó videójátéknak

Bár már 61 éve részese az egyetemes pop- és geek-kultúrának, máig töretlen népszerűségnek, és kiaknázhatatlan aranybányának számít a radioaktív pók által megcsípett hálólövő szuperhős, aki felhőkarcolóról felhőkarcolóra lengedezve menti meg a rájuk leselkedő veszélyektől New York lakóit.

A néhai Stan Lee és Steve Ditko által kitalált, és először a Marvel képregénysorozatában megjelent, később pedig „friendly neighborhood Spidermanként” híressé vált Peter Parker újabb és újabb történeteinek megfilmesítési jogai jelenleg a Sonynál vannak (aki az utóbbi pár évben adta kölcsön a karaktert a Marvelnek, hogy részese lehessen a jelenleg épp vergődő Marvel Filmes Univerzumnak), így tehát

Számos korábbi korrekt és néhány kudarcos játékadaptáció után végül a Sony tulajdonában levő Insomniac Studios készítette el a várva várt, és a rajongók nedves álmát beteljesítő Pókember-játékot, ami 2018-ban jelent meg exkluzívan a Playstation 4 konzolokra. Ebben

Ráadásul ez nem egy újabb eredettörténet volt, hanem egy teljesen új sztorit mesélt el Pókemberről a filmekből és a képregényekből már ismert szereplőkkel. Mivel azóta a legutóbbi Pókember-filmben (Pókember: Nincs hazaút) is megnyíltak a párhuzamos univerzumok, ezért később egyértelművé tették azt is, hogy az Insomniac-féle videójátékos Pókember az 1048-as Földön játszódik (ebben az univerzumban lesz az Insomniac következő játéka, a már belengetett Marvel's Wolverine), tehát

Ez persze nem jelenti azt, hogy nincs átjárás az univerzumok között, hiszen a nyár elején megjelent Pókember – A pókverzumon át animációs alkotásban (amit a világ eddigi legjobb Pókbember-filmjének tituláltunk) egy képkocka erejéig feltűnik az Insomniac Pókembere is a párhuzamos univerzumok egyik képviselőjeként. Az átjárás pedig itt nem áll meg, hiszen a 2018-as Pókember-videójáték amiatt is különleges volt, hogy számos – a filmekben és képregényekben látott „klasszikus” – pókruhát oldattunk ki a játékban való előrehaladással.

Ám nem csak a megújult és életszerű hálólengedezéstől és a pókruhák arzenáljától volt különleges ez a játék, hanem attól is, hogy tulajdonképpen egy teljes értékű Pókember-filmként is szolgált a történetmesélés szempontjából. Itt már nem egy tinédzser Peterrel játszunk, hanem egy fiatalemberrel, aki már a munka, szórakozás, szuperhősködés háromszögében lavírozik, és persze

Az Insomniac-féle Pókember a Playstation 4-éra egyik legjobb és legnépszerűbb exkluzív játéka lett az olyan címek mellett, mint a God of War, Horizon: Zero Dawn, The Last of Us és az Uncharted 4, így természetesen adott volt, hogy folytatás és a manapság elkerülhetetlen remaster készüljön belőle.

korábban írtuk

A hat legjobb videójáték az otthonülés szórakoztatóbbá tételéhez

Mi van azokkal, akik egy kontroller püfölésével, a tévé előtt töltik el otthon az idő nagy részét? Összeállításunkban saját tapasztalatok és élmények alapján nekik ajánljuk az általunk legjobbaknak tartott akció-kalandjátékokat.

Erre a folytatásra a Playstation 5, két évvel későbbi piacra dobásáig kellett várni, ugyanis az Insomniac Games elkészítette a Marvel's Spider-Man: Miles Morales-t, amely az újgenerációs konzol egyik nyitócíme volt, és tulajdonképpen egyfajta demonstrációja is volt annak, hogy mire képes az új játékkonzol. Az eredetileg DLC-nek, tehát az eredeti játékhoz kapcsolódó plusz tartalomnak indult, végül pedig a majdnem teljes áru, különálló játékként megjelent Miles Morales a másik pókember történetét mesélte el, aki már a 2018-as felvonásban is fontos szerepet kapott,

A rövid, de meglehetősen érzelemdús, és fordulatokban gazdag történet mellett ez a játék tényleg lélegzetelállító grafikával tárult a szemünk elé egy Playstation 5 konzolon és egy 4K-felbontású tévén, és bár Playstation 4-re is kiadta a Sony, egyáltalán nem látszott a végeredményen, hogy a teljesítményt visszafogta volna a már több éves hardware.

Ezzel együtt „érkezett” az eredeti Spider Man-játék remastered változata, vagyis ez is megkapta a 4K-felbontást és a teljesítmény-üzemmódot, vagyis a másodpercenkénti 60 képkockás frissítési lehetőséget, emellett a sugárkövetést (ray-tracing) előnybe helyező móddal még jobban érvényesült a megvilágítás a játékban, sőt

Egyszóval a játék megkapta azt a ráncfelvarrást, amitől a lehető legjobb módon lehetett élvezni, ezt pedig ingyen kapták meg a Miles Morales Ultimate-verziójának beszerzői, a többiek pedig tíz dollár ellenében válthattak a remasterelt verzióra. Időközben a Sony PC-re is kiadta mindkét játékot (amik ezen a felületen nem bizonyultak annyira népszerűnek, mint a konzolokon), itt pedig képbe jött egy kis mohóság is a kiadó részéről, hiszen a kapuban levő második rész előtt, külön kapható

Természetesen ezalatt gőzerővel készült a teljes értékű folytatás, a számozott második rész, amit a 2021. szeptember 9-én tartott Playstation Showcase alkalmával jelentettek be (a még készülő Wolverine-játékkal együtt), lerántva a leplet arról is, hogy

A videójátékos szempontból rendkívül sűrűnek és töménynek számító 2023 lett az az év, amikor végre megjelenhetett a produktum Playstation 5-exkluzívként, ugyanis a fejlesztők ezt már nem készítették Playstation 4-es konzolokra is, ahogy történt ez a God of War Ragnarök és a Horizon: Forbidden West esetében.

korábban írtuk

God of War: Ragnarök – monumentális hőseposz szívhez szóló történettel

Egy olyan korszakalkotó produktum folytatása az év egyik legvártabb videójátéka, amiből nem sok készül manapság ilyen magas minőségben, így érthető, hogy miért számít a videójáték-ipar kiemelkedő darabjának a God of War: Ragnarök. Kritika.

korábban írtuk

Horizon: Forbidden West – a leggyönyörűbb nyílt világú játék, ami eddig készült

Gyönyörű világú, elképesztő grafikai teljesítményű videójáték lett a Sony legújabb exkluzívja, a Horizon: Forbidden West. Az elképzelt távoli jövőben játszódó alkotásban minden benne van, amit csak egy gamer kívánhat manapság. Kritika.

Az év egyik legjobban várt játékát ráadásul az őszi, egyébként is sűrű szezonban dobták piacra, ám jó időzítéssel, hiszen sem a megosztóra sikerült Starfield, sem a Cyberpunk új kiegészítője, sem pedig az Assassin's Creed-franchise legújabb darabja nem tudta elvenni a rivaldafényt előle.

Az Insomniac Games a Marvel's Spider-Man 2-vel igazából azt bizonyította be, hogy a minőség sokkal fontosabb a mennyiségnél, és az általuk szállított minőségre egyáltalán nem lehet panasz, ugyanis ez a produktum „minden”, amit egy gamer kívánhat manapság.

Mondhatni, hogy a karakter lankadatlan népszerűségének köszönhetően mostanában egy aranybánya Pókembert újból és újból vászonra vinni (lásd a Pókember: Nincs hazaút elképesztő, majdnem kétmilliárd dolláros bevételét), most úgy tűnik, hogy videójáték-fronton is visszatérül az ebbe beleölt pénz:

Ez pedig érthető is, hiszen az elképesztő munkatempójáról híres Playstation-belsős stúdió, az Insomniac Games (akik a korábbi Pókember-játékok után még egy Ratchet & Clank-részt is kiadtak Playstation 5-re) ismét maradandót és emlékezeteset alkotott, és kihozta a Pókember-folytatásból, amit csak lehetett.

A játék legelején feltűnő Sandman és a vele történő epikus és látványos bossharc mondhatni csak demonstrációja annak, hogy mekkora léptékű dolgok várnak ránk a játékidő nagy részében, amikor épp nem szabadon hálóhintázunk a felhőkarcolók között a nyílt világban szétszórt, és fokozatosan adagolt feladatokat és kihívásokat teljesítve. A készítők ráadásul tanulva az előző játék gyengébb részeiből, most nem pakolták tele az egyébként kétszer akkora térképet mindenféle ismétlődő feladatokkal, így egy percig sem érződik munkának az, hogy egy adott körzetben minden kihívást teljesítsünk, és minden eldugott tárgyat (amik itt most nem hátizsákok, hanem kis robotpókok különböző univerzumbeli változatai), hanem

Emellett annyi pókruhát (és azok különböző variációit) oldhatunk, ki, hogy már csak a felsorolásukba bele lehet szédülni, ezek pedig gyakorlatilag újabb átjárások a különböző Pókember-univerzumok közül, hiszen

A játék sztorija pedig – ahogy azt már a Playstation korábbi exkluzívjainál megszokhattuk – rendkívül magas minőségű, nem várt fordulatokkal teli, és

A főgonosz(ok) ezúttal sem sablonosak, megvannak a maguk motivációi, és amikor elszabadul az őrület, akkor annak semmi sem szabhat határt, így tartogat a játék jó néhány áll-leejtős pillanatot, amivel nem győzünk betelni a kontroller markolása közben.

Ezúttal a lopakodós Mary Jane-missziók (Peter barátnője) is sokkal jobbak lettek, és bár nem ezek a játék legakciódúsabb részei, itt a taktikázás és a lopakodás került előtérbe a pókemberek ügyességével, mozgékonyságával, képességeivel és erejével szemben. Az előzetesben már megmutatott Kraven és Venom igazi drabális, megállíthatatlan, nem hétköznapi (utóbbi pedig nem evilági) nemezisek, akik tényleg feladják a leckét a két pókembernek, akiknek minden rendelkezésre álló szövetségesre szükségük lesz, hogy ebből az egészből győztesen jöhessenek ki. Külön kiemelendő Harry Osbourne behozása, és a karakter elmélyítése, hiszen az ő drámája a legsúlyosabb az egész sztoriban, ami természetesen kihatással van az egész cselekményre.

A Marvel's Spider-Man 2 ha nem is lesz az év játéka az idei The Game Awardson (ez a videójátékos Oscar-díj), de

Ugyanakkor ez a játék egy újabb érv a Playstation-konzol mellett, hiszen a fent említett korábbi Sony-játékok mellett a Spider-Man második részéért (és persze a korábbiakért) megéri beruházni ebbe az eszközbe, hiszen elképesztő élmény a kontroller haptikus feedbackjén keresztül, és a 3D-audió segítségével átélni azt, ahogy pókemberként a New York-i felhőkarcolók között lengedezünk.

Egy másik hihetetlenül jó funkció a kézre álló, és a maga egyszerűségében is nagyszerű fotómód, amivel játék közben nem győztünk elég screenshotot készíteni, ahogy Pókember különböző pózokban „repdes” az utolsó épületig kidolgozott New York felett. Mindezek összessége egyedülálló kikapcsolódást és játékélményt kínál, nem beszélve arról, hogy

Egy jó sztoriorientált, de ugyanakkor nyílt világú videójátéknak manapság ilyen kell(ene) lennie.