Ki akar örökké élni? Harminc éve halt meg Freddie Mercury

Mindössze 45 éves volt, de tény, hogy két végén égette a gyertyát egész életében – mára már mindent megírtak életéről, művészetéről, magánéletéről, hedonizmusáról, biszexualitásáról, fogairól, bajuszáról, botrányairól.

Életrajzi film is készült róla néhány évvel ezelőtt, a Rami Malek főszereplésével elkészült alkotás tartalma enyhén szólva kifogásolható. Ha valaki kicsit jobban, komolyabban beleássa magát a Queen együttes és Freddie, egyáltalán a korszak (hetvenes-nyolcvanas évek) történetébe, bizony pici fanyalgást azért kiválthatott belőle.

korábban írtuk

Megédesített rapszódia: amit a utódok kiraknak az ablakba

Manapság engedékenyebbek vagyunk egy-egy film hitelességével kapcsolatban, de az HBO által a napokban bemutatott Queen-múvi kicsit mintha túlmenne a határon. Ismét beszédtéma, hát beszéljünk róla: megbocsáthatóan idealizált-e a Bohém rapszódia?

De annyi pozitív hozadéka biztosan volt, hogy ismét ráirányította a figyelmet a ma harminc éve, AIDS-betegségben elhunyt Freddie-re és a Queen-re. Arra az együttesre, amely nagyon kitartó munkával, elszántsággal, a kezdeti sikertelenség után nem megfutamodva tovább dolgozott, és a világ, a pop-rockzene történetének egyik legsikeresebb, legismertebb és -elismertebb zenekara lett. Több mint 150 millió eladott lemez (15 stúdióalbum), felejthetetlen koncertek, máig ható dalok – a Queen egy valódi mérföldkő a rockzenében, elképesztő sikerekkel és hatással.

Freddie társai, Brian May gitáros, Roger Taylor dobos és John Deacon basszusgitáros az énekes halála után és életben tartották a Queen-mítoszt, például May turnézott is Queen-dalokkal, más zenészekkel (Paul Rodgers volt az énekes akkor). Lehet ezen vitatkozni, hogy ez jó volt-e, az viszont nem vita tárgya, hogy a Queen és Freddie életműve úgy volt szép és teljes, ahogy volt.       

A legnagyobb slágereket igyekeztünk összeszedni mára egy csokorba, de ennél sokkal, de tényleg sokkal több van. Szóval akkor (ahogy szoktuk…): ha van odahaza egy üveg jó borod, kedved és időd rá, akkor nyisd ki és tölts és szentelj egy estét Freddie-nek.

Bohemian Rhapsody (1975)

A zenekar legelső nagy slágere, ami a hetvenes évek dalainak szerkezetéhez és időtartamához képest egy teljesen más, kiugró alkotás – a Queen harmadik, A Night at the Opera című lemezére került fel, és kislemezen is megjelent. Egészen elképesztő, amit az ember végigél, még ha sokadjára hallgatja is meg.

Love Of My Life (1975)

Ugyanerről az albumról való ez a gyönyörű szerelmes dal, Freddie vallomása, amit Brian May akusztikus gitáron kísér.

Somebody To Love (1976)

Még egy nagyon szerelmes dal, az A Day at the Races stúdióalbumról, amit gospelek és konkrétan Aretha Franklin énekesnő ihletett. Freddie halála után néhány hónappal, 1992 áprilisában az együttes emlékkoncertet adott a Wembley-ben, több énekessel, a koncert egyik csúcspontja az volt, amikor George Michael ezt a dalt adata elő a zenekarral.

We Will Rock You (1977)

A dupla taps és a dobbantás, a Queen nagyon ismert közönségénekeltető dala, a végén a jellegzetes, felejthetetlen gitárszólóval.

We Are The Champions (1977)

Akárcsak az előző, ez is a News of the World című album nagy dobása, a győzelmi himnusz, a sporteseményeket, meccseket lezáró dal, Freddie-t tényleg a futball ihlette, amikor írta. A videóklipben rajongók szerepelnek, a felvétel egy londoni színházban történt 1977. október 6-án.

Bicycle Race (1978)

A Jazz című albumnak nem sok köze van a dzsesszhez, de sok-sok jó dal van rajta, az A-oldal 4. száma a biciklisek egyik himnusza lett.

Don’t Stop Me Now (1978)

Személyes kedvencem, a mai napig imádom hallgatni, szintén a Jazz lemezen jelent meg. Komplex, összetett, vagány, rockos, jól énekelhető.

Under Pressure (1982)

A David Bowie-val közösen előadott dal, amelynek bevezető basszusfutama azóta is vissza-visszatér különböző feldolgozásokban – a két pop-rocktörténeti nagyság által előadott duett egyszerűen csodálatos, még ma is kapkodja az ember a fejét, negyven évvel a dal születése után.

I Want To Break Free (1984)

Ez a dal és ez a videóklip… A szabadság érzése, a kitörni vágyás, egy nagyon jellegzetes dob- és basszustémára. A klip első része mai szemmel kicsit bugyutácska, később pedig nagyon kemény, de harminchét évvel ezelőtt óriásit robbant, Amerikában ezen is felháborodtak, mint szinte mindenen.

Radio Ga-Ga (1984)

Eredetileg a dobos Roger Taylor szerzeménye, de Freddie ebben is nagyon benne van – a nyolcvanas évek sound-ja is kijön belőle, de a refrénje felejthetetlen, akárcsak maga a videóklip.  

Who Wants To Live Forever (1986)

Az A Kind of Magic című lemez legnagyszerűbb szerzeménye a Friends Will Be Friends és a címadó dal mellett, az első versszakot Brian, a többit Freddie énekli, eredetileg a Hegylakó című film betétdalának készült.  

Barcelona (1988)

Album és dal is egyben, amit Freddie az általa csodált operaénekesnővel, Montserrat Caballéval készített. Sajnos azt már nem érte meg, hogy az 1992-es barcelonai olimpián együtt adhassák elő. Az albumról a How Can I Go On is szenzációsan szól, akárcsak a többi.

The Show Must Go On (1991)

Az Innuendo című albumról (ez volt az utolsó Freddie életében) van ez a dal, az egyik legismertebb Queen-szerzemény, amiből az jön ki, hogy a shownak majd Freddie nélkül is folytatódnia kell. Évek óta AIDS-beteg volt, de ezt akkor csak nagyon kevesen tudták.

These Are the Days of Our Lives (1991)

Szintén az utolsó albumról, az Innuendo-ról van ez a dal, amelyhez az utolsó videóklip készült 1991 májusában – Freddie ekkor már beteg volt, állítólag azért forgatták fekete-fehérben, és azért sminkelték nagyon erősen, mert már látszottak a betegség jelei az arcán. 1991. november 23-án bejelentette, hogy AIDS-beteg, másnap (vasárnap este) meghalt, a világ hétfőn arra ébredt, hogy a csodálatos hangú énekes nincs többé…

Listánk végén pedig álljon itt két meghatározó koncert. Az 1985 július 13-án a londoni Wembley-stadionban lezajlott Live Aid-szuperkoncerten kétségtelenül a Queen-nek volt a legnagyobb sikere – az afrikai éhezők megsegítésének céljából Bob Geldof által tető alá hozott két nagy produkció (a másik a philadelphiai J. F. Kennedy-stadionban volt) pop-rocktörténelmi és társadalmi mérföldkő volt akkor. Vagy legalábbis annak tűnt, de így most harmincöt év után az ember már sajnos mindent megkérdőjelez, amikor arról van szó, hogy mit tennénk meg egymásért ezen a Föld nevű bolygón… Az említett életrajzi film készítői igyekeztek minden részletre kiterjedően rekonstruálni a Queen akkori, alig több mint húszperes koncertjét, létezik egy videó, amelyen egyszerre fut a két kép az eredeti dalokkal. A londoni koncert vágatlan felvételén 4.30-tól érdemes figyelni, ahogy a zenekar színpadra robban, és Freddie belevág a Bohemian Rhapsody-be.

És, ami a magyaroknak a legkedvesebb, a felejthetetlen, 35 évvel ezelőtt, 1986. július 27-i lezajlott budapesti koncert. A Népstadionban egyszerűen hatalmasat üt a koncert minden dala, kitűnő film is készült az eseményből, ezt itt lehet teljes egészében megnézni. Legfőképp viszont az a rész a legfelemelőbb és a legmeghatóbb – amit talán le se kéne írnom, de mégis – amikor Freddie Mercury a Tavaszi szél vizet áraszt című magyar népdalt énekli, miközben a tenyerére írt szöveget nézi és ezt később a közönség folytatja... Ahogy Brian May akusztikus gitáron kísér, ahogy Freddie hangján elhangzik ez a dal – erre egyszerűen nincsenek és nem is kellenek szavak...