Kassay Lajos Péter: Arra helyezzük a hangsúlyt, hogy mit kap a közönség
Fotó: Egyfeszt
Hogyan válik egy új kezdeményezés valódi közösségi üggyé? Kassay Lajos Péterrel az Egyfeszt születéséről, közösségformáló erejéről és a gyergyói lakosság nyitottságáról is beszélgettünk. Szó esett a hitről, az ellenszélről, a lelkes csapatról, és arról is, hogy mi ad lelket egy fesztiválnak.
Ilyés Krisztinka
2025. július 30., 18:422025. július 30., 18:42
– Egy olyan fesztivál megszervezése, mint amilyen az Egyfeszt is, a legfőbb elemek mellett, a helyi lakosok bevonása nélkül talán lehetetlen vállalkozás lenne. Mennyire volt nyitott a gyergyói és a környékbeli lakosság arra, hogy egy 4-5 napon át tartó összművészeti fesztivál – jó értelemben – felborítsa a hétköznapok rendjét?
– Eléggé nagy ellenszélben indultunk neki a szervezésnek. Egyrészt még tartott a COVID – ezért hol bátornak, hol vakmerőnek neveztek minket, akikkel erről beszélgettünk.
Másrészt Gyergyói-medencében újdonság volt maga a „fesztivál” fogalom is. S ide tartozik az is, hogy ugyancsak újdonságnak számított – ez volt a súlyosabb –, hogy ez egy olyan dolog, ami pénzbe kerül.
Fotó: Egyfeszt
De úgy érzem, hogy sikerült ezen átlendülni, a második, harmadik év ilyen szempontból is sokkal könnyebb volt, ma már a gyergyói közönség is sokkal befogadóbb. Persze, amikor Gyergyót említem, az egész Gyergyói-medencét értem ez alatt. Az Egyfeszt nem egy nagyobb falunap vagy városnap, hanem egy fesztivál, ami természetesen a gyergyóiaknak is szól, viszont mint minden fesztivál, annak szól elsődlegesen, akit érdekel, hogy mi is történik egy ilyen kulturális rendezvénysorozaton. Itt volt a valódi ellentmondása is a nyitottság-kérdésnek. A nézőpontot kellett megváltoztatni, kinyitni. Talán mondhatom azt, hogy a tavalyi év volt az első, amikor azt éreztük, azon az úton vagyunk, amelyiken mi is szeretnénk lenni.
Fotó: Egyfeszt
– Mit gondolsz, mikor érezted először azt, hogy az Egyfeszt nemcsak „működik”, hanem valóban hatással van a közösségre?
– Egy fesztivál működése sok mindenen alapszik, nem könnyű feladat a működtetése. Az viszont bizonyos, hogy a csapat jó. Hála Istennek, a csapat tudja, hogy mit akarunk. Ezt a csapatot nem a pénz hajtja, hanem a cél. Ha most kicsit elengedném magam, akkor el is könnyesedne a szemem, mert
Az első évben lejárt a fesztivál, és megbeszéltük, hogy hétfőn nem, csak kedd reggel találkozunk, kiértékelünk. Én hétfő délután mégis bementem valamiért az irodába, és az egyik pillanatban szinte az egész stáb megjelent. Nem hittük el – akkora eufória volt, hogy mi ezt tényleg megcsináltuk.
korábban írtuk
Egyfeszt: minden adott egy jó hangulatú fesztiválhoz
Csütörtökön indul az Egyfeszt 5. kiadása, négy napig pezsgő kulturális- és bulivárossá válik Gyergyószentmiklós. Az önkéntesek már napok óta dolgoznak, készülnek a fesztiváludvarok, a dekorációk, jelezve, hogy valami készülődik.
A kérdésedre válaszolva pedig: a tavaly volt az első olyan alkalom, amikor ráléptünk arra az útra, ami előrefelé vezet. Tavaly volt az első olyan év, amikor az összes udvarba bemenni majdnem bármikor jól esett, mert mindig sokan voltak, mosolygós arcokat láttál mindenhol. Az arányok kezdtek nőni: a Gyergyó-medence-i látogatottság – ami nagyrészt állandó – is nő, de sokkal gyorsabban nő a kívülről jövő látogatók számának az aránya. Ezek biztató jelek. Persze egyetlen évből még nem vonhatunk le messzemenő következtetéseket, de úgy tűnik, jó úton haladunk.
Fotó: Kassay Lajos Péter magánarchívuma
– Az Egyfesztet gyakran nevezik egy olyan fesztiválnak, „aminek lelke van”. Mi adja ma ezt a lelket, négy év után is? Változott ez valamilyen módon az első évhez képest?
– Az Egyfeszt strukturálisan úgy áll össze, hogy a teljes Gyergyói-medence összes településének helyszínén zajlanak a programok. Nagyon hasonlít ez a Művészetek Völgyére. A kapolcsi fesztivál volt tulajdonképpen az egyik példánk – viszont egy dolgot nem vettünk számításba. A Művészetek Völgye a kicsiből építkezett naggyá, mi pedig egyből a naggyal szerettünk volna indítani.
Azóta nyilván letisztult az egész, s most már tudjuk, hogyan érdemes alakítani a struktúrát. Például szubkulturálisan úgy állunk össze, hogy van X számú tematikus udvar: a Bakelittől az Alteren át, a Szanatóriumkerten keresztül a Hegyi levegőig. És persze ott van a nagyszínpad is, és maga a város főtere. Akik ezeket az udvarokat, helyszíneket vezetik, érzik, hogy ez miért van, miért kell épp úgy csinálni, mi a cél. Tudnak azonosulni vele, tehát a lelkük ott van.
Fotó: Egyfeszt
– Az egyik korábbi interjúban azt mondtad, hogy az Egyfeszt célja a lokális és globális értékek összehangolása. Milyen módszerek mentén sikerült ezt létrehozni?
– Ha a kultúra azon definícióját fogadjuk el, mely szerint a kultúra egy népcsoportnak, egy nemzetnek a tudás összességét jelenti, akkor feltevődik a kérdés, hogy létezik-e a Gyergyói-medence-i kultúra? S ha igen, akkor hol van a helye a nagy, globális palettán?
Egy példában bemutatva ezt: a fesztiválon jelen volt a Parov Stelar és a No Sugar zenekar is. Az utóbbi egy helyi zenekar, az előző személy pedig egy világsztár. A résztvevő akaratlanul is párhuzamot vonhat saját magában: hogyan működött az egyik a másikhoz képest? Így meghatározódik a helye a Gyergyói-medence kultúrájának.
Fotó: Egyfeszt
– Sokszor hangoztatjuk, hogy a népi hagyományaink, a folklór veszendőben van. Számomra mégis az volt a legérdekesebb az Egyfesztben, hogy a Folkudvar sosem volt üres, s talán mondhatjuk: az az egyik legkedveltebb hely a fesztiválon.
– A Folkudvar valóban – már a kezdetektől fogva – az egyik legjobban menő fesztiválhelyszín. A folkból és a népművészetből – ez lehet akár tárgyi, akár zenei, akár zenei – sok minden építkezik. Jó látni, hogy ennek van egy széles támogatói köre. Ez a kör viszont zárt, ami azt jelenti, hogy vannak amellett elkötelezettek és vannak azok, akiket abszolút nem érdekel. A népművészeti rendezvények, nemcsak az Egyfeszten megtalálható Folkudvar, mindenhol sikeresek. Mert mindenhol van egy állandó közönségük, ami nagyrészt nem nő, de nem is csökken. Az Egyfeszten is ott van ez a közönség. A fesztivállal egyidőben párhuzamosan zajlik a Méra Világzenei Fesztivál, amelynek a szervezőivel arról beszélgettük, hogy ha nem is hangsúlyosan, de érzik az Egyfeszt létezését 300 kilométerrel arrébb is. Ez azt jelenti, hogy valami ezt a réteget itthon is megszólítja.
Ez a történet két síkon őrződik: egyrészt van a klasszikusan vett hagyományos vonala, ami az én olvasatomban szent és sérthetetlen, amihez nem lehet hozzányúlni. De ott a másik, ami ebből táplálkozik, erre épül. A Folkudvar mindkettőre nyitott.
Fotó: Egyfeszt
– Mire számíthatunk idén? Milyen, eddig el nem mesélt történeteket szeretnének megmutatni a programokon keresztül?
– Azt vettük észre, hogy megnőtt az ázsiónk, kezdünk nyilvántartottak, közszereplők, közszolgálók lenni. Éppen emiatt kapunk hideget és meleget is. De mi azoknak is köszönjük, akik elégedetlenek, mert ők is előrébb viszik ezt a történetet, hiszen mi is sokszor keressük arra a választ, hogy mit és hogyan csinálhatunk jobban. Másrészt viszont, minden nehézség ellenére, igyekszünk a legjobban teljesíteni. Talán ez a legfontosabb, ez a lényeg. Arra helyezzük a hangsúlyt, hogy mit kap a közönség. Hogy a résztvevők, akik eljöttek idáig, valamivel térjenek haza. Mi büszkék vagyunk arra, hogy kik vagyunk, és ezt hangsúlyozzuk is.
CsíkszékEzek is érdekelhetik
A rovat további cikkei
Kék a kökény, recece...
A kökény csókra húzza a szádat, megtudhatod, hogy pontosan miért is! Kevesebb kökényterméssel számolunk idén, de annál jobban becsüljük. Az alábbiakból kiderül, hogy gyümölcse mellett még milyen fontos szerepeket tölt be környezetünkben a jelenléte.
Kék a kökény, recece...
A pontok mögött: vonalak, testek, gondolatok
A Szárhegy 2025 kiállítás nem csupán alkotások gyűjteménye, inkább egy közös gondolkodás lenyomata a formáról, a fegyelemről és a szabadságról. Ahol a vonalak nemcsak húzások, hanem határátlépések is.
A pontok mögött: vonalak, testek, gondolatok
Az elveszett üvegszem
Dédnagyapánk, utolsó éveiben, ott lakott velünk egy udvaron. Furcsa, szigorú, magának való ember volt.
Az elveszett üvegszem
Amikor a libák elárulták Mártont
Libasült, újbor, és egy szent, akit a libák árultak el – Szent Márton legendája a jószívűségről, a bőségről és arról szól, hogy egy fél köpeny is elég lehet ahhoz, hogy melegséget vigyünk a világba.
Amikor a libák elárulták Mártont
Nemcsak bemutatkozás, hanem találkozás is – közeleg a 24. Csángó Napok
A fiatalok és a hagyományok találkozására épít a 24. Csángó Napok Csíkszeredában. November 14–16. között kézműves-foglalkozások, előadások és táncház idézi meg a moldvai és gyimesi csángók élő kultúráját és közösségét.
Nemcsak bemutatkozás, hanem találkozás is – közeleg a 24. Csángó Napok
Zöldségek, gyümölcsök tartósítása: a fermentálás csodálatos világa
A hordós savanyú káposzta vagy a muratura a vidékünkön mindenki számára ismert téli étel, ám a fermentálás módszere ennél sokkal tágabb, színesebb, ízesebb lehetőségeket rejt. Kurkó Stefániával beszélgettünk a fermentálás csodálatos világáról.
Zöldségek, gyümölcsök tartósítása: a fermentálás csodálatos világa
A tengerész katona az ablakban – Hetven éve ugyanaz a gyűrű csillog Kézdikőváron
Márika néni története nem mese, mégis olyan, mintha az volna. Egy tengerész katona, egy fonóban szövődő szerelem és egy hetvenéves gyűrű, amely ma is őrzi két ember egyetértését – mert ahogy ő mondja: „Ha nincs egyetértés, semmi sincs.”
A tengerész katona az ablakban – Hetven éve ugyanaz a gyűrű csillog Kézdikőváron
Múzeumi sztorik: a madéfalvi Zöld család és „halhatatlan nevű és emlékezetű fia”
230 éve halt meg Zöld Péter, a madéfalvi veszedelem (1764) egyik kiemelkedő, vezető alakja. A Csíki Székely Múzeumban a novemberi hónap kiemelt tárgya a madéfalvi Zöld család családfáját ábrázoló dokumentum (Csíkpálfalva, 1842. november 28.).
Múzeumi sztorik: a madéfalvi Zöld család és „halhatatlan nevű és emlékezetű fia”
Babérleveles sertésszelet édesburgonya-pürével
Egyszerű, hétköznapi ebéd, de a köret újdonság lehet. Az édesburgonya édeskés ízét nem mindenki szereti, de aki igen, annak nagy kedvencévé válhat ez a fogás.
Babérleveles sertésszelet édesburgonya-pürével
A kékülő tinóruk nyomában
A tinóruk világa sokszor feledésbe merül, hiszen a legtöbb gombász szemében csak a vargányák számítanak értékes zsákmánynak. A vargányák is a tinóruk közé tartoznak, de vannak olyan tinóru gombáink is, amelyek nem vargányák.
A kékülő tinóruk nyomában
Látogatottsági adatokMédiatér
Médiatér alkalmazás
Rádió GaGa alkalmazás
Minden jog fenntartva!
szóljon hozzá!