Kaland az orgonával: Rákász Gergely
2005-ben költözött haza Amerikából, azóta próbálja zenével és mesével közelebb hozni a klasszikus zenét az emberekhez
Fotó: Haáz Vince
Hat éve tart látványkoncerteket Erdélyben is. Vallja, hogy az embernek lelke feltöltésével, szelleme fejlődésével is kell foglalkoznia, s a nagy zeneszerzők és muzsikájuk megismerése hozzásegítheti ehhez. Szeret fiataloknak zenélni, és már nem bántja (annyira) a szakma véleménye. A közvetlen és magával ragadó orgonakoncerteket tartó Rákász Gergely magyarországi koncertorgonistával közelgő erdélyi körútja kapcsán ültünk le beszélgetni.
Simon Virág
2019. április 17., 15:572019. április 17., 15:57
– Mikor találkozott először az orgonamuzsikával, mikor ült első alkalommal orgonánál?
– Édesapán, aki főállásban villamosmérnök volt, másodállásban orgonán játszott egy templomban. Nagyon korán találkoztam az orgonával, az orgonamuzsikával, de volt egy családi kirándulás Esztergomban, és ott hallottam a nagy orgona hangját, ami egy igazi fordulópont volt az életemben. Elámultam, hogy ez micsoda! Édesanyám mondta, hogy ez is orgona. Akkor én már zongoráztam. Az esztergomi kiránduláson nemcsak hallottam, hanem közelről meg is nézhettem, játszhattam az orgonán. Akkor az orgonista Baróti Pista bácsi volt, aki Székelyföldről származott, csíkszentdomokosi volt, és megengedte, hogy odaüljek s kipróbáljam a nagy orgonát. Hazafelé azt mondtam: apa, anya, én orgonista leszek. Emlékszem anya arcára, ahogy hátrafordulva azt mondta: persze, kisfiam, és tűzoltó, és katona. Ez utóbbi kettő azonban nem lettem.
Fotó: Haáz Vince
– Nem hagyományosak a koncertjei, zenél, mesél, és vetítés is van.
– Látványkoncertnek hívjuk. Azt szeretném, ha eleve kitűnne, hogy nem hagyományos koncert lesz. Sajnos nagyon sokan vannak beoltva a klasszikus értékek ellen, és ez valahol a mi hibánk is. Hiszen sokan elefántcsonttoronyból, obskúrusan tálalják ezeket az időtlen, csodálatos értékeket, így nem meglepő, hogy az embernek nincs kedve egy fárasztó nap után beülni és klasszikus zenét hallgatni. De ha már címben is azt mondom, azt üzenem, hogy ez más, akkor az oldja a feszültséget.
Látom, hogy az emberek a kapuban még nyomkodják a telefont. Tudom, hogy én miként megyek koncertre: fél órával az előadás kezdete után még a napomon pörgök. Ha azt el tudnám érni a hallgatónál, hogy fél órával kezdés után már ne azon pörögjön, kinek nem írt e-mailt, kit nem hívott vissza, hanem ott legyen velem és Bachhal, Vivaldival, akkor nyert ügyem van. A koncerten van zenei idegenvezetés, a zenemű előtt mesélek a korszakról, amelyben íródott, a szerzőről, arról, hogy milyen ember volt, néha egy kis pletykával fűszerezem a mondandót. Az emberek emberekhez kötődnek, nagy műalkotásokhoz azonnal nem tudunk kötődni. De ha már az emberhez kötődünk, akkor jöhet a nagy műalkotás is. Vetítünk is, de fontos, hogy ez nem csinnadratta, hanem egy tematikus vetítés. Most a friss műsorban Vivalditól a Telet játszom, és a tél képszerű: korcsolyáznak, pattog a tűz a kályhában, fúj a viharos szél, vacognak a fogaink.
Fotó: Haáz Vince
– A közvetlen hangulatú látványkoncertekre hogyan reagálnak a fiatalok? Hogyan reagál a szakma?
– Amikor 2005-ben hazaköltöztem Amerikából és beszélni kezdtem a koncerteken, akkor azt írta a szakma, hogy Rákász olyan rosszul orgonál, hogy beszélnie kell, hogy elviselhető legyen. Évekkel később vetíteni is kezdtünk a koncerteken, akkor pedig azt mondták, hogy olyan rosszul orgonál, hogy vetítenie kell, hogy elviselhető legyen. Akkor nyilván ez nagyon fájt, mára azonban drámaian romolhatott a színvonal, mert egyre többen kezdenek beszélni és vetíteni. (Nevet) Azóta ők is teszik a dolgukat, én is teszem a dolgomat. Ami a közönséget és különösen a fiatalokat illeti, ők szeretik a koncerteket. Legszívesebben a 14–15 éves korosztálynál nagyobbaknak játszom, nekik már lehet kontextusokban mesélni.
Erdélyi koncertkörút
Rákász Gergely erdélyi koncertsorozata április 24-én Brassóban kezdődik, majd 26-án a sepsiszentgyörgyiek, egy nappal később pedig a kézdivásárhelyiek hallgathatják meg. A látványkoncertre a segesváriak április 28-án ülhetnek be, a csíkszeredaiak pedig április 29-én. A hónap utolsó koncertje április 30-án Gyergyószentmiklóson lesz, a májust pedig Marosvásárhely nyitja, itt elsején lesz orgonakoncert. Május 2-án Székelyudvarhelyen találkozhatnak Rákász Gergellyel, majd pár nap szünet után ismét visszatér Erdélybe, és május 15-én a kovásznaiaknak, 17-én pedig a nagyszebenieknek mesél Bachról és Vivaldiról. Részletesebben a www.rakaszgergely.hu oldalon lehet tájékozódni a helyszínekről és időpontokról, illetve a jegyvásárlásról.
– Hogyan áll össze a műsor? Vannak kedvencek, és vannak olyanok, akik nem kerülnek sorra?
– A Lord of the Organs egy gyűjtőműsor, azt akartam, hogy ez összekapcsolódjon a nevemmel, s ha meglátják az emberek a plakátokat, tudják, hogy Rákásznak lesz koncertje. Bach minden évben helyet kap, tavaly Debussy, Bizet és Gershwin volt műsoron, idén Bach jön Vivaldival. A műsor úgy áll össze, hogy általában évszázadokat ugrok, de most egy tízéves szakaszt hallgatunk végig. Azt az időszakot, amikor Bach megismerkedett Vivaldival. Játszom egy eredeti Bach-művet, még abból az időből, amikor nem ismerte az olasz géniuszt. Aztán a Telet Vivalditól, és az a-moll concertót, amit Bach dolgozott át orgonára. Ebben látjuk, hogyan építette be saját életébe Vivaldi zenéjét, hogyan simultak be a gáláns olasz formák Bach szigorú német keretei közé. Az utolsó mű Bach Olasz koncertje, ami egy új irányt mutat, hiszen Vivaldi bekerült Bach műveibe, és kifordította azokat a sarkaikból. Ezt a változást mutatom be négy művön keresztül. Ez egy gourmand vacsora lesz a korábbi koncertekhez képest. Azok nagy, gáláns vacsorák voltak.
Fotó: Haáz Vince
– Mindig saját hangszerén játszik.
– Ha szabad egy pikáns hasonlattal élni: amikor az ember megérkezik a városba, odaül egy orgonához és koncertezik, az olyan, mint egy egyéjszakás kaland. Az ember tudja, hova nyúljon, de nincs az a kidolgozottság, mint egy húszéves házasságban. Azért fontos, hogy a saját orgonámon játsszam, mert azt szeretném, hogy a legkisebb falutól a legnagyobb városig ugyanazt a minőséget tudjam adni a hallgatóknak. Hogy ne legyen kompromisszum.
CsíkszékEzek is érdekelhetik
A rovat további cikkei
Hétköznapi eszem-iszom
Képzőművészeti gasztrosorozatunkban ezúttal olyan alkotásokat választottunk, melyek sokak számára ismerősek lehetnek – különösen azoknak, akik érték a ’70-es, ’80-as éveket.
Hétköznapi eszem-iszom
Az emlékezet rétegei – magyar alkotók a holokausztról
Április 16-a 2001 óta a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja. 1944-ben ezen a napon indult a gettósítás Északkelet-Magyarországon és Kárpátalján – a tragédia lenyomatai ma is ott élnek a lelkekben és a művészetben.
Az emlékezet rétegei – magyar alkotók a holokausztról
Táncra kér Csíkszereda – amikor a ritmus közösséget teremt
Április 23–29. között a Táncvilágnap Csíkszereda rendezvénysorozat pezsdíti fel a várost: előadások, workshopok, közösségi tánc és meglepetések várják az érdeklődőket, lelkes szervezők összefogásával.
Táncra kér Csíkszereda – amikor a ritmus közösséget teremt
„Komlójövések” és kucsmagombák begyűjtésének ideje
A tavaszi csapadék áldása még mindig tart, kucsmagombák után kutatunk továbbra is – a hegyes kucsmagombák ritkább találatnak számítanak. Gombás ételekhez jól társítható ehető vadnövény a vadkomló, zsenge hajtásai begyűjtésének most van az ideje.
„Komlójövések” és kucsmagombák begyűjtésének ideje
Gyermekalkotások, színdarab és ősbemutató – A hit arcai
Gyermekek személyes hitélményei, díjnyertes színdarab és egy megrendítő dokumentumfilm találkozik A hit arcai című rendezvényen, amely pénteken egész napos kulturális és lelki programot kínál Csíkszentsimonban.
Gyermekalkotások, színdarab és ősbemutató – A hit arcai
Hagymás tört burgonya – videó
Egyszerű, laktató, és szinte bármilyen sült hús vagy pörkölt mellé tökéletesen illik a hagymás tört burgonya.
Hagymás tört burgonya – videó
Ferencz Imre: Száz
Elhatároztam,
hogy százéves koromban
kiadatok egy verseskönyvet,
száz válogatott versemmel...
Ferencz Imre: Száz
A tavasz hírnöke a tányéron: ezért több mint egyszerű zöldség a hónapos retek
A hónapos retek a tavasz egyik első, roppanós jelképe: nemcsak friss ízt visz az étrendbe, hanem élénkíti az emésztést, és a legegyszerűbb fogásoktól a kreatív konyhai megoldásokig sokféleképpen felhasználható.
A tavasz hírnöke a tányéron: ezért több mint egyszerű zöldség a hónapos retek
Múzeumi sztorik: Nyúzókés Cibrefalváról
Egy késő középkori nyúzókést választottak az áprilisi hónap tárgyának a Csíki Székely Múzeumban. A kés 2025-ben, az újrakezdett Csíkszentmihályi – Cibrefalvi régészeti kutatások során került felszínre.
Múzeumi sztorik: Nyúzókés Cibrefalváról
Füge újragondolva: a természet édes ajándéka
Az egyik legrégebbi kultúrnövény nemcsak különleges ízével, hanem sokoldalú felhasználhatóságával is kiemelkedik. A füge egyszerű, mégis izgalmas módokon tehető a mindennapi étkezések részévé. Most ezt járjuk körül.
Füge újragondolva: a természet édes ajándéka
Látogatottsági adatokMédiatér
Médiatér alkalmazás
Rádió GaGa alkalmazás
Minden jog fenntartva!
szóljon hozzá!