Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

23:41

Hazai győzelemmel indított az FCSB, pontot mentett az újonc (videóval)

21:23

Rekordmennyiségű alkohollal a vérében ült volán mögé egy férfi

20:37

Razziát tartott a rendőrség a Nyárád mentén

20:36

Több pedagógusi pótlékot is bevezetne az új bértörvény-tervezet

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Amikor már semmilyen összefogás nem segíthet...

Huszonkét éves juhász holttestét találták meg Málnáson

Ma reggeli jelentés: a férfi lábán ejtett sebeket a medve

Agyonszúrták a Málnáson holtan talált fiatal férfit

Súlyosan beteg fiatal lány családjának szeretnének segíteni

Egyre kevesebb helyen lehet készpénzzel számlát fizetni

Elfogadta az Országgyűlés az alaptörvény módosítását, megszűnik Sulyok Tamás köztársasági elnök megbízatása

Sepsiszentgyörgyön is le kell cserélni az utcanévtáblákat

Gulyás Gergely lemond a Fidesz frakcióvezetői tisztségéről

Lemond parlamenti mandátumáról Szijjártó Péter, a BYD-hoz megy dolgozni

Hűség és hűtlenség száz éve: új könyvvel jelentkezett Dézsi Zoltán

Dézsi Zoltán. A korábbi politikus élettapasztalatát egy könyvtrilógiában hasznosítja

Fotó: Barabás Orsolya

Megjelent Dézsi Zoltán tanár, Gyergyószentmiklós egykori polgármesterének, Hargita megye volt prefektusának a legújabb könyve, a nagy sikerű Hűség és hűtlenség című kötet folytatása. Mint mondja, mindegyik történet olvasható akár magában is, és az sem titok, hogy már készül a harmadik, egyben befejező része a sorozatnak. Beszélgetésünk során nem csak a könyvtrilógiáról, hanem számos aktuális vagy örök érvényű kérdésről is szó esett.

Barabás Orsolya

2020. október 16., 18:032020. október 16., 18:03

Itt állíthatja be, hogy a Google-találatokban elöl legyen a Székelyhon!

– Kordokumentum vagy regény a Hűség és hűtlenség eddig megjelent két kötete?
– Az elmúlt száz év bemutatása olyan formában, hogy nem a történelmi eseményeket írom le szó szerint, hiszen azt nagyon sok szakember megtette nálam jobban. Én arra vállalkoztam, hogy néhány ember életpéldája révén mutassam be azt a száz évet, amely az erdélyi magyar közösségnek hihetetlen próbatétel volt, és az máig.

– Honnan jött a sorozat megírásának ötlete?
– Tanárként és olyan emberként, aki Kolozsvárhoz nagyon sok mindenben ragaszkodok, rengeteget jártam a Mezőségben, és láttam annak a csodáit, szépségeit, de a drámáit is. Az elmúlt ötszáz évben itt lassan fogyatkozott a magyarság, növekedett a más nemzetiségűek részaránya, sőt, van, ahol annyira, hogy az utolsó magyarral beszélgettem. A feleségemmel látogattam el egy faluba, amely valaha színmagyar volt, de már csak egyetlen ember tudott magyarul, sem a lánya, sem az unokája, sem a felesége nem beszélte a nyelvet. Úgy döntöttem, hogy megírom ezeknek az embereknek a történetét. A főszereplőt, akit Szabados Györgynek neveztem el édesapám után, akinek az édesanyja Szabados volt, és az ő egyéniségéhez próbáltam kötni. Gyuri bácsi elmeséli, hogy mi történik az 1896-os millenniumi emlékezés utáni időszaktól szinte napjainkig.

– Mire került hangsúly a történetben?
– A békességre, a megbékélésre, a kölcsönös tiszteletre.

Emberek, értsünk már szót, mi itt egyek kell legyünk, mert ha nem, még rosszabb helyzetben leszünk – ezt próbáltam hangsúlyozni.

Rossz példát mondok talán, de nem bírom szó nélkül hagyni. Mindig azt mondtam, és sajnos csak nagyon kevés alkalommal, amíg én polgármester voltam, tudtam meg is valósítani: gyerekek, versenyezzetek, jusson be mindenki érdeme szerint, de amikor a versenynek vége, attól kezdve csak Gyergyó van, értitek? Nincs semmilyen szín, sem párt, csak egy közös ügy, amiért együtt gondolkodunk. Ezt a gondolatot próbálom vinni a könyvben is. Egyben a közösségi élet legfontosabb összetartóira is odafigyelek, az iskolára és az egyházra, ezeknek az intézményeknek a meghatározó szereplőire, például a tenni akaró tanáremberekre. Ők a katedrán megizzadva, belepusztulva dolgoznak, akárcsak Zsolt...

Egyelőre két kötet jelent meg a tervezett háromból

Fotó: Barabás Orsolya

– Zsolt már a második, nemrég megjelent kötet egyik főszereplője. Ő is a békességet választja?
– Igen, ő azt mondja, hogy Kelet-Európában, a mi világunkban csodát lehet művelni, ha egymásra odafigyelünk, mert nagyon össze vagyunk fonódva. A második részben Zsolt élete, az ő kapcsolatai és egy drámai pillanat jelenik meg.

– Kihez kapcsolódik a drámai pillanat?
– Belép a történetbe Zsolt nagymamája, egy olyan nagymama, amilyenről álmodni lehet, amilyet mindenki szeretne. Persze, mindegyik nagymama kedves, mindig jók és szépek, a legöregebben, az utolsó pillanatig is. De ez a nagymama különleges, és vagy egy nagyon-nagy titka. 1944-ben, a deportálások ideje alatt a férje állomásfőnök. Ekkor a vonatvezető katonatiszt letesz egy újszülött gyereket, és kérik, hogy mentse meg. Ezt a gyereket úgy nevelik fel, mint a sajátjukat. Nekik már van egy gyerekük, de ő akkor nincs otthon, a nagyszülőknél van, mert az óvottabb hely a háborúban. Ha nehezen is, de elhiszi, hogy a kicsi az ő testvére. Nem lehetett ugyanis abban a világban elmondani, hogy találták a csecsemőt, mert ők is veszélybe kerültek volna. Amikor pedig már lehetett volna beszélni erről, úgy összeforrt a két gyerek, hogy édestestvérekként nőttek fel. És született egy-egy gyerekük, Zsolt és Zsóka, akik a legnagyobb szerelemmel szeretik egymást, de mindig tiszteletben tartják, hogy ők unokatestvérek. A nagytata a történteket feljegyezte egy naplószerűségbe, amit az ő halála után a nagymama mindig magánál rejteget. Ugyanakkor szeretné, ha valamilyen módon kiderülne az igazság, és ez a pillanat bekövetkezik.

Fotó: Barabás Orsolya

– A főszereplőkön kívül kik jelennek meg még ebben a – kicsit a nők nyelvén írt – történetben?
– A többi szereplő színezi a képet, jól vagy rosszul, vannak magyarok és románok, akik az egyházat és az iskolát próbálják kiszolgálni. Megjelenik az én életem, a ragaszkodásom, a tiszteletem a gyökereimhez, a szüleimhez, a magyarsághoz, a mások szeretete.

Hiszem, hogy meg lehet találni a közös utat úgy is, hogy megtartjuk önmagunkat, nem adjuk fel a magyarságunkat. Fontos, hogy szeressük a nyelvünket, és figyeljünk oda a gyermekeinkre, adjuk a könyvet a kezükbe még akkor is, ha a multimédia millió jó dolgod ad.

A nyelvet csak a könyv és a tanító tudja közelebb hozni a tanulókhoz. A nevelés pedig a családban kezdődik az első hat évben. Tanár pedig csak az legyen, aki szereti a diákjait, és szereti ezt a munkát.

– Hogyan folytatódik majd a történet?
– A harmadik részben megkezdődik a visszaszolgáltatás. Ebben a kérdéskörben baj van a földek, az erdők, ugyanakkor a kastélyok, uradalmi épületek visszaadásával is. Meg kellene érteni, hogy nem uralkodni jönnek vissza az örökösök, hanem szeretnék megtartani azt az épületet, hogy lássák az emberek, mit építettek. A marosvécsi kastély számomra szimbólum, mert ratosnyai vagyok. Csak úgy csüngtem a vonat ablakán, és néztem a gyönyörű kastélyt... A történetben a család visszakapja kastélyt, és sikerül elkezdeni a felújítást. És végülis ez a hely lesz, ahol a két főszereplő, Zsolt és Zsóka egymásra talál. Ehhez hosszú utat kell megtenni...