Hirdetés
Hirdetés

Honnan jött ez a székely fiú? Csíkból a Nemzeti Sporthíradóba

Pál-Pál Előd. Tudatosan küzdötte magát a kamerák elé •  Fotó: Pál-Pál Előd tulajdona

Pál-Pál Előd. Tudatosan küzdötte magát a kamerák elé

Fotó: Pál-Pál Előd tulajdona

Néha hallom a Kossuth rádióban sporthíreket mondani, és büszkeség tölt el. A csíkszeredai Pál-Pál Előd mondhatni tudatosan építette karrierjét, már a középiskolában újságírónak készült, miközben sízett és nyelveket tanult. A harmincéves fiatalember ma már az MTVA sportriportere, diplomás konferenciatolmács.

D. Balázs Ildikó

2020. április 01., 18:442020. április 01., 18:44

2020. április 01., 18:462020. április 01., 18:46

A sport és a család céltudatosságra nevelte – mondja Előd, aki alig hétévesen kezdett sízni, és hű maradt e sportághoz egészen tizenkilenc éves koráig. „Önállóságra, szorgalomra és felelősségvállalásra nevelt a sport, megalapozott bennem minden olyan értékrendet, ami a mai napig kitart. Ezt a család csak megerősítette, mert otthon is mindig azt láttam, hogy minden okkal történik. A szüleim hisznek a tisztességes munkában, és részükről is folyamatosan a következetességet láttam, azt, hogy ennek köszönhetően eredményesek vagyunk. Ezt az elvet igyekszem most is követni. Szeretem, amikor azt érzem, hogy hétről hétre, hónapról hónapra haladok” – mondja, miközben elismeri, maga is elégedett a jelenlegi helyzetével, hiszen folyamatosan tesz ezért.

Nevetve eleveníti fel azokat az időket, amikor kisfiúként cselgáncsedzésekre járt, igaz, azzal a kompromisszummal, hogy minden edzés után édesapja csokoládét vásárolt neki. Fél évig tartott ez az időszak, aztán egy csontrepedés után már a sípályára vezetett az útja. „A sízésben megtaláltam azt a szabadságot, amit kerestem. Különleges közösség a sízők közössége, olyan, mint egy család” – jegyzi meg.

Három cetlivel a zsebben

Tízéves volt – meséli –, amikor egy brassópojánai csapathoz került. Kettős céllal érkezett ide: megtanulni jól sízni, illetve megtanulni románul. „Amikor a szüleim először vittek Brassóba, anyukám a zsebembe tett három, román nyelven írott cetlit: éhes vagyok, beteg vagyok, valamint az ő telefonszámát. Azt mondta, ha nem boldogulok sehogy sem, ezeket mutassam fel. Nyilván akkor még nem beszéltem románul, de három-négy hónap alatt megtanultam. Ma azt mondom, örülök, hogy így neveltek, noha gyerekként akkor másként láttam. Hatalmas feladatok előtt álltam, amelyeket meg kellett oldani” – magyarázza.

Hirdetés

 

Miklós Edit egykori alpesi síző sikereiről is tudósított •  Fotó: Pál-Pál Előd tulajdona Galéria

Miklós Edit egykori alpesi síző sikereiről is tudósított

Fotó: Pál-Pál Előd tulajdona

A szülei magasra állították a mércét – derül ki szavaiból –, például több hetes iskolai kimaradás után is be kellett pótolnia a tanulást. Nem csak az volt az elvárásuk, hogy a sport terén jól teljesítsen, hanem a tanulásban is, azaz követelmény volt részükről az országos bajnokságokon a dobogós helyezés, és tanulásban a kilences fölötti általános. És Előd eleget tett az elvárásoknak.

Sportújság a gimnáziumban

Határozottan állítja, élete egyik legfontosabb mérföldköve volt, hogy Csíkszeredában a Márton Áron Gimnázium diákja lehetett. Tizedikesen ő szerkesztette a gimnázium havonta megjelenő sportújságját, tulajdonképpen már ekkor tudatosan készült álmai valóra váltására. „Tanárom volt a gimnáziumban Ráduly Erzsébet, és én a friss újságot mindig elküldtem általa Ráduly Róbertnek, Csíkszereda polgármesterének.

Idézet
Tizenegyedikes voltam, amikor elindult a Székelyföld Kerékpáros Körverseny, én pedig felhívtam telefonon a polgármestert, és számítva arra, hogy már ismeri a nevem az iskola sportújságjából, jeleztem neki, szívesen lennék a körverseny több nyelvű moderátora.

Azt mondta, próbáljuk meg. Azon a nyáron még ketten voltunk műsorvezetői a versenynek, de utána már egyedül végeztem el ezt a feladatot. Én innentől kedve rengeteg sporteseményre hívtak itthon, Magyarországon, Ausztriában, ahol magyar, román, angol és német nyelven szólhattam a jelenlévőkhöz” – eleveníti fel beszélgetőpartnerem.

Munka közben •  Fotó: Pál-Pál Előd tulajdona Galéria

Munka közben

Fotó: Pál-Pál Előd tulajdona

És mivel Elődnek határozott céljai, elképzelései voltak a középiskola utáni továbbtanulást illetően, egy tanárnője javaslatára a Bécsi Egyetem fordítói tudományok karának lett hallgatója, ahol sikeresen elvégezte az alap- és mesteri képzést, és így lett belőle diplomás konferenciatolmács. „Az egyetemi évek alatt is sokat dolgoztam többnyelvű műsorvezetőként, nekem ez volt a hobbim. Sosem láttam magam előtt azt, hogy én otthon, pizsamában fordítok dokumentumokat, nekem kellett a mozgás” – neveti el magát.

Csíkszereda, Bécs, Budapest

És mert szerette, amit csinál, igyekezett a lehető legjobban végezni a munkáját, bár igazából autodidakta módon fejlesztette magát. Mint megjegyzi, ráérzett arra, hogy a többnyelvű műsorvezetés terén tátong egy űr, ahol ő megtalálhatja helyét, ha összeköti a sport terén szerzett ismereteit a többnyelvűséggel. Egyetemi tanulmányai befejeztével egy műsorvezetői állást pályázott meg az MTVA-nál, első lépésben sikertelenül, de egy év múlva, amikor riportert kerestek, jelezték, hogy várják a válogatásra.

 „2015 januárjától vagyok itt, április 1-től vagyok a sporthírek szerkesztő-riportere. Eleinte csak riporter voltam, aztán idővel képernyőre kerültem, majd rádiózni is kezdtem, tavaly nyáron mi vettük át az M4-en a sporthíradót, már nem csak az M1-en gyártjuk a sporthíreket, sőt tavaly szeptembertől indult el a Nemzeti Sporthíradó. Öt év alatt riporterből lettem szerkesztő, műsorvezető, rádiós sportszerkesztő. Számomra prioritás a tévé, de amennyire engedélyt kapok a feletteseimtől, annyira próbálok hódolni a többnyelvű műsorvezetésnek” – magyarázza lelkesen.

 

Beszélgetés Gheorghe Hagival •  Fotó: Pál-Pál Előd tulajdona Galéria

Beszélgetés Gheorghe Hagival

Fotó: Pál-Pál Előd tulajdona

És sikerélményből nincs hiány, ez pedig lendületet ad a továbblépésre. Mert céljai vannak. Hatalmas sikerként élte meg – meséli –, amikor egy éves felkészülés után mikrofonengedélyt kapott a közmédiában. De ott volt a reptéren, amikor a magyar labdarúgó válogatott hazatért a franciaországi Eb-ről.

Idézet
„Azt mondták, lesz egy három perces bejelentkezésem, amikor leszáll a gép, na de ez késett, és amíg a játékosok kiszálltak, eltelt 12 perc, végül gyakorlatilag majdnem egy negyed órát voltam élő közvetítésben az M1 csatornán.

De büszke vagyok arra, hogy tudósíthattam Miklós Edit világkupa-szerepléséről, voltam Kínában a Selyemút ralin, és nagy büszkeséggel tölt el, hogy Kossuth rádióban sporthíreket szerkesztek és mondok be. Gyakorlatilag minden egyes szegmense ennek a munkának örömmel és büszkeséggel tölt el” – magyarázza. Aztán lelkesen ecseteli, hogy mennyire fontos számára is a Nemzeti Sporthíradó, ahol akár a székelyföldi barátai, régi ismerősei sportéletéről számolhat be az összmagyarságnak.

 Álmok? Vannak, hogyne lennének. Azt mondja, ami tőle telik, azt megteszi, mert a munkabírása és a szorgalma megvan. „Minden nap próbálom megtalálni a munkámban a szépséget és a kihívást. Nap mint nap vannak célok és álmok. Nagy álmom eljutni egy téli olimpiára, alpesi sízőként is ez volt az álmom, nem sikerült, meglátjuk hogy tudósítóként sikerül-e” – mondja nevetve.

 

Minden nap próbálom megtalálni a munkámban a szépséget és a kihívást – mondja Előd •  Fotó: Pál-Pál Előd tulajdona Galéria

Minden nap próbálom megtalálni a munkámban a szépséget és a kihívást – mondja Előd

Fotó: Pál-Pál Előd tulajdona

Aztán szülővárosára terelődik a szó. Honvágya van – ismeri el, főként ebben a zavaros időszakban, de szerencsés, hogy menyasszonyával együtt lehet, és nem egyedül kell arra várnia, hogy helyreálljon a világ rendje. És hogy mi hiányzik a legjobban? Az emberek közvetlensége, a meleg szavak. „Felnőttkorban költöztem Budapestre, és senki sem úgy tekint rám itt, mint otthon, ahol sokan végigkövették az életemet. Ide úgy jöttem, mint egy nagyon ambiciózus székely fiú, aki sokra akarja vinni. Otthon meg látják, hogy ez a székely fiú honnan indult. Hiányolom a székely közvetlenséget, humort és a természetet” – válaszolja kérdésemre.

A siker ára
„Azzal tisztában voltam, ahhoz, hogy szakmailag fejlesszem magam, nekem el kellett jönnöm, de ez nem azt jelenti, hogy nem lennék lokálpatrióta. Ebben az állásban többet tudok tenni a székely sportért, mintha otthon lennék. Nem könnyű az embernek távol az otthonától érvényesülni, ehhez rengeteg kitartás és nagyon sok munka kell. Most már kicsit könnyebb, de mindegy, hogy gyerekként román közösségben síztem, vagy felnőttként az osztrák, majd a magyar fővárosban építgetem a karrierem, valahogy el szokott fogni az az érzés, hogy idegenben többet és többször kell bizonyítanom a rátermettségemet. De ez az ára, és ezzel tudom, hogy nem vagyok egyedül székelyföldiként. A kihívás adja ennek a szépségét” – mondja Előd.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. február 12., csütörtök

Székely Menyasszony: egyéni történetekből közös élmény

A székely közösség múltjának és jelenének sokszínű, élő lenyomatát mutatná meg a Magyar Nemzeti Múzeum és a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet Székely Menyasszony című tárlata. A kiállítás kurátorával, Simonovics Ildikóval beszélgettünk.

Székely Menyasszony: egyéni történetekből közös élmény
Hirdetés
2026. február 12., csütörtök

A tavasz első hírnökei

A korai felmelegedés idén gyorsan felébresztette a természetet, az utóbbi évekhez képest szokatlanul hamar. A tavasz érkezése számtalan apró jelből kiolvasható, ilyenkor még finom, szinte észrevétlen változások árulkodnak róla.

A tavasz első hírnökei
A tavasz első hírnökei
2026. február 12., csütörtök

A tavasz első hírnökei

2026. február 11., szerda

Múzeumi sztorik: szánkózás régi időkben

Önfeledt szánkózásra, netán kivágott tüzifa vagy az elejtett vad hazaszállítására használhatták? A Csíki Székely Múzeumban a februári hónap tárgya egy lócsontból készült szántalp a 17. századból.

Múzeumi sztorik: szánkózás régi időkben
2026. február 10., kedd

Digitális lábnyom: amit ma posztolunk, holnap is velük marad

A gyerekek digitális lábnyoma sokszor már azelőtt formálódik, hogy ők maguk beleszólhatnának. Mit jelent a tudatos megosztás, hol húzódnak a határok, és hogyan védhetjük jobban gyermekeinket az online térben?

Digitális lábnyom: amit ma posztolunk, holnap is velük marad
Hirdetés
2026. február 10., kedd

Egy pohár frissesség a könyv mellé

A reggeli olvasás ritkán kér többet pár nyugodt percnél. Egy joghurtos smoothie ilyenkor nemcsak ital, hanem kísérő: krémes, friss és pont elég könnyű ahhoz, hogy ne vonja el a figyelmet a történetről.

Egy pohár frissesség a könyv mellé
Egy pohár frissesség a könyv mellé
2026. február 10., kedd

Egy pohár frissesség a könyv mellé

2026. február 09., hétfő

Láthatóság és együttműködés: létrehoznák a kisebbségi színházak európai hálózatát

Közös miniévadot szervezett a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a Temesvári Állami Német Színház: február 5-8. között a két intézmény előadásait tűzték műsorra, és megtartották a Nemzeti Kisebbségi Színházak Csúcstalálkozóját is.

Láthatóság és együttműködés: létrehoznák a kisebbségi színházak európai hálózatát
2026. február 09., hétfő

Komfort és könnyedség: jól ismert fogások újragondolva

Reggelire egy igazi desszert, ebédre egy bűntudatmentes lasagne, végül pedig egy könnyed, friss saláta vacsorára. A jól ismert fogások újragondolva jelennek meg, úgy, hogy közben ízben és élményben sem kell kompromisszumot kötnünk.

Komfort és könnyedség: jól ismert fogások újragondolva
Hirdetés
2026. február 08., vasárnap

Péter Beáta: Pablo cica víg napjai

Pablo cicának ma jó napja volt.

Péter Beáta: Pablo cica víg napjai
Péter Beáta: Pablo cica víg napjai
2026. február 08., vasárnap

Péter Beáta: Pablo cica víg napjai

2026. február 07., szombat

Korhelyleves – videó

A korhelyleves a nevét onnan kapta, hogy a mulatozások, lakomázások után jólesik a gyomornak ez a savanykás ízű étel.

Korhelyleves – videó
Korhelyleves – videó
2026. február 07., szombat

Korhelyleves – videó

2026. február 06., péntek

Csípős állásfoglalás a konyhában – miért szeretjük a tormát?

A torma nem divatfűszer, nem is finomkodik – csíp, könnyeztet, mégis kihagyhatatlan. Ez a túlélőnövény a zsíros, téli ételek legjobb társa, amely egyszerre hordoz ízt, emléket és karaktert.

Csípős állásfoglalás a konyhában – miért szeretjük a tormát?
Hirdetés