Honnan jött ez a székely fiú? Csíkból a Nemzeti Sporthíradóba

A szülei magasra állították a mércét – derül ki szavaiból –, például több hetes iskolai kimaradás után is be kellett pótolnia a tanulást. Nem csak az volt az elvárásuk, hogy a sport terén jól teljesítsen, hanem a tanulásban is, azaz követelmény volt részükről az országos bajnokságokon a dobogós helyezés, és tanulásban a kilences fölötti általános. És Előd eleget tett az elvárásoknak.

Sportújság a gimnáziumban

Határozottan állítja, élete egyik legfontosabb mérföldköve volt, hogy Csíkszeredában a Márton Áron Gimnázium diákja lehetett. Tizedikesen ő szerkesztette a gimnázium havonta megjelenő sportújságját, tulajdonképpen már ekkor tudatosan készült álmai valóra váltására. „Tanárom volt a gimnáziumban Ráduly Erzsébet, és én a friss újságot mindig elküldtem általa Ráduly Róbertnek, Csíkszereda polgármesterének.

És mivel Elődnek határozott céljai, elképzelései voltak a középiskola utáni továbbtanulást illetően, egy tanárnője javaslatára a Bécsi Egyetem fordítói tudományok karának lett hallgatója, ahol sikeresen elvégezte az alap- és mesteri képzést, és így lett belőle diplomás konferenciatolmács. „Az egyetemi évek alatt is sokat dolgoztam többnyelvű műsorvezetőként, nekem ez volt a hobbim. Sosem láttam magam előtt azt, hogy én otthon, pizsamában fordítok dokumentumokat, nekem kellett a mozgás” – neveti el magát.

Csíkszereda, Bécs, Budapest

És mert szerette, amit csinál, igyekezett a lehető legjobban végezni a munkáját, bár igazából autodidakta módon fejlesztette magát. Mint megjegyzi, ráérzett arra, hogy a többnyelvű műsorvezetés terén tátong egy űr, ahol ő megtalálhatja helyét, ha összeköti a sport terén szerzett ismereteit a többnyelvűséggel. Egyetemi tanulmányai befejeztével egy műsorvezetői állást pályázott meg az MTVA-nál, első lépésben sikertelenül, de egy év múlva, amikor riportert kerestek, jelezték, hogy várják a válogatásra.

 „2015 januárjától vagyok itt, április 1-től vagyok a sporthírek szerkesztő-riportere. Eleinte csak riporter voltam, aztán idővel képernyőre kerültem, majd rádiózni is kezdtem, tavaly nyáron mi vettük át az M4-en a sporthíradót, már nem csak az M1-en gyártjuk a sporthíreket, sőt tavaly szeptembertől indult el a Nemzeti Sporthíradó. Öt év alatt riporterből lettem szerkesztő, műsorvezető, rádiós sportszerkesztő. Számomra prioritás a tévé, de amennyire engedélyt kapok a feletteseimtől, annyira próbálok hódolni a többnyelvű műsorvezetésnek” – magyarázza lelkesen.

És sikerélményből nincs hiány, ez pedig lendületet ad a továbblépésre. Mert céljai vannak. Hatalmas sikerként élte meg – meséli –, amikor egy éves felkészülés után mikrofonengedélyt kapott a közmédiában. De ott volt a reptéren, amikor a magyar labdarúgó válogatott hazatért a franciaországi Eb-ről.

Aztán szülővárosára terelődik a szó. Honvágya van – ismeri el, főként ebben a zavaros időszakban, de szerencsés, hogy menyasszonyával együtt lehet, és nem egyedül kell arra várnia, hogy helyreálljon a világ rendje. És hogy mi hiányzik a legjobban? Az emberek közvetlensége, a meleg szavak. „Felnőttkorban költöztem Budapestre, és senki sem úgy tekint rám itt, mint otthon, ahol sokan végigkövették az életemet. Ide úgy jöttem, mint egy nagyon ambiciózus székely fiú, aki sokra akarja vinni. Otthon meg látják, hogy ez a székely fiú honnan indult. Hiányolom a székely közvetlenséget, humort és a természetet” – válaszolja kérdésemre.