Hogyan kapjuk el a nagyvadat? A Weinstein-botrány története

„Ha ezt olvasod, az azért van, mert én nem tudtam közzétenni az itt található információkat. Amit itt látsz, az egy sztori alapanyaga, aminek segítségével egy sorozatosan szexuális bűncselekményeket elkövető ragadozót felelősségre lehet vonni”– írta ezt akkor Ronan, amikor az ügyről összegyűjtött anyagait, bizonyítékait egy széfben helyezte el, hiszen maga is tartott a következményeitől. Nem is csoda, hiszen mint utólag kiderült, a nagy hatalmú producer amikor megneszelte, hogy a riporter az ő évtizedek óta viselt dolgai után kezdett nyomozni, megpróbálta ellehetetleníteni Farrow-t. De nem csak őt, hanem azokat is, akik nyilatkoztak, vagy nyilatkoztak volna neki és másoknak a szexuális zaklatásairól, arról, hogy színésznőket, munkatársakat, asszisztenseket zaklatott, vagy erőszakolt meg.

Weinsteinnek és embereinek még az NBC főnökeit, Farrow feletteseit és munkatársait is sikerült részben „behálózniuk”, emiatt az első cikk a The New Yorker újságban jelent meg – onnantól viszont a botrány (az eltussolást illetően is) dagadt, és 2017 talán legnagyobb médiabotránya kerekedett belőle. Tudomásul kellett venni azt, hogy a Ponyvaregény, a Szerelmes Shakespeare, a New York bandái, a Chicago, a Kill Bill, vagy a részben Romániában is forgatott Hideghegy (hogy csak néhányat említsünk) producere sokszor az ezekben a filmekben is szerepelt ismert színésznőket is molesztált.  

„Többször is tiltakoztam, de ő rám vetette magát. Nem sikoltoztam, de határozottan mondtam, hogy nem akarom ezt. Aztán testének teljes súlyával rám nehezedett” – mondta például Ally Canosa, aki olyan filmnek volt a munkatársa, mint a Marco Polo tévésorozat.

És utóbbi cél elérése érdekében úgynevezett újságírókat is bevetettek, akik például a színésznők rossz hírét keltették különböző sajtóorgánumokban. Nem beszélve a telefonos kémprogramokról…

korábban írtuk

Amikor nincs, és nem is lehet pardon: filmek az amerikai tornászbotrányról

A két évvel ezelőtti után idén új dokumentumfilm jelent meg az amerikai tornászbotrányról. Mindkét filmben sűrűn emlegetik az erdélyi származású Károlyi-házaspárt is mint olyanokat, akik tudhattak a szexuális zaklatásról.

korábban írtuk

Filmek és feleségek. Woody Allen „védőbeszéde”

Woody Allen önéletrajza olvastatja magát egy darabig, aztán kínossá és vontatottá válik – érthető okokból. Habár nem okoz csalódást, mert tele van humorral, vicces beszólásokkal, kis történetekkel.

korábban írtuk

Társadalmi dilemma: nagy baj lesz, ha nem állunk le

Ritkán írom le, de most megteszem: a Netflix dokumentumfilmjét mindenkinek meg kellene néznie, aki okostelefont birtokol, illetve számítógépen dolgozik. Ugyan van benne némi hatásvadászat, de a felvázolt jövő elborzaszt.

A másik az, hogy egy ilyen történetet, vagy történetek sorozatát ma is a legmagasabb szinteken lehet eltussolni, és nemcsak ezekkel a módszerekkel, hanem azzal is, hogy „ismerem a főnököt”. Igen,

Apropó film: a témáról már készítettek dokumentumfilmeket, ám egy játékfilmért is kiált ez, fogadni mernék, hogy legalább akkora sikere lenne, mint a Spotlightnak (Egy nyomozás részletei) vagy Az elnök embereinek.   

Nem, nincsenek. Mind ki lehet „lőni” őket.