Hamarabb voltunk, mint a Sziget! Rövid székelyföldi fesztiváltörténet

A legelső tábor 1992. július 19. és 26. között zajlott, ez volt az igazi kezdet: a résztvevők facsutakokon vagy a fűben ülve itták a sört és a borvizet, volt tábori rádió és Campus nevű újság is. Nem mellékesen 1993 nyarán az ebédlő ajtajára volt kifüggesztve egy kis, lila-sárga plakát, amely a „Kell egy hét együttlét!” szlogennel ajánlotta a budapesti Diákszigetet – az néhány héttel később kezdődött első alkalommal a Hajógyári szigeten, és később Sziget Fesztivállá, Európa egyik legnagyobb és legismertebb ilyen jellegű rendezvényévé nőtte ki magát. De Homoród, ugye, hamarabb volt...

1995-ben tartották az utolsó homoródi találkozót, bár 2008-ban volt egy érdekes, de sajnos egyszeri alkalom arra azon a helyszínen, hogy valami kisebb, de hasonló rendezvény jöhessen létre (voltak akkor is előadások, filmvetítés, illetve egy Kiscsillag-koncert), ez nem folytatódott. Az egykori, lepusztult tábor területén ma kopjafa jelzi az egykori diáktalálkozók emlékét, de aki volt ott, annak minden négyzetméterről van egy sztorija.   

Ami mindent vitt: Tusványos

A kilencvenes évek második felében egyre jobban kezdett erősödni ezen a téren a Bálványosi Szabadegyetem, ekkor már Tusnádfürdőre költözött a „hegyről”, aztán úgy az ezredfordulón kezdett komoly fesztiváljelleget ölteni, az elmúlt tíz évben pedig egyértelműen ez lett az első számú székelyföldi, sőt erdélyi magyar fesztivál. Résztvevői nagy százalékban a harminc év alattiak, az esti koncertek nagy tömegeket vonzanak, emellett Orbán Viktor utolsó napi jelenléte is állandó – ez akkor is így volt, ha Magyarország miniszterelnöke volt (1998 és 2002 között), illetve akkor is, ha nem (2002 és 2010 között).

Ákostól Rúzsa Magdiig, a Beatricétől a Zanzibárig, a Kiscsillagtól a Quimby-ig minden fontos magyar zenekar megfordult az egykori futballpályán felállított nagyszínpadon – a legmagyarabb és legismertebb nyári nagyrendezvénye ez lett a romániai magyarságnak, bár hivatalosan soha nem nevezték fesztiválnak.

A Félsziget mint Sziget-kistesó

Amikor Tusványos kezdte bontogatni a szárnyait és egyre jelentősebb rendezvény lett, az ezredforduló környékén, 2001-ben és 2002-ben bevallottan a homoródi szellemiséget akarta továbbvinni a KMDSZ, amely a régi helyszínen, a Szejkefürdőn rendezett két, négynapos erdélyi diáktalálkozót. Felvállalta a „homoródi örökséget”, ám 2003-ban már Marosvásárhelyen, a Víkend-telep közelében, a Maros-kanyarban rendezték meg a Félszigetnek elnevezett fesztivált. Erre a budapesti nagytestvér, a Sziget is beszállt, így európai színvonalra sikerült felhozni a Félszigetet –  csúcsidényét 2007 és 2010 között élte, már öt-hat naposra duzzadt

2013-ban volt az utolsó Félsziget, ezt már nem is Marosvásárhelyen, hanem a Kolozsvár melletti Gorbó-völgyben tartották. A vásárhelyi helyszínre azonban néhány éve új fesztivált telepítettek, ez lett a Vibe – szellemiségében ez is hasonló az előbbiekhez, csak kisebb.

Rockmaraton: zene a domboldalban

A Félszigettel majd egyidőben indult a Székelyföldi Rockmaraton is, ennek helyszíne szintén az említett Szejkefürdő lett: a legelső Rockmaratont 2002 nyarán tartották, összesen tíz kiadást ért meg, Erdély legrangosabb rockfesztiválja volt a maga idejében. Általában négynapos volt, naponta két-három ismertebb magyarországi rockzenekar lépett fel, előttük és utánuk pedig egyrészt erdélyi magyar, másrészt szintén magyarországi együttesek koncerteztek.

Ahogy a fesztivál fejlődött, már külföldi, a műfajban jó nevű csapatokat is meg tudott hívni, hiszen a svéd Sabaton kétszer is fellépett a Szejkén, de volt itt a finn Korpiklaani és a Moonsorrow is. A magyarok közül is főleg a keményebb vonal képviseltette magát, és főleg a klasszikusok: a Pokolgép, a Moby Dick, az Ossian, a Tankcsapda, a P. Mobil, Deák Bill Gyula, Hobo, Lord, Tunyogi Rock Band, Depresszió, Road – többen közülük nem csak egyszer fordultak meg ezen a rendezvényen. Itt a zenén volt a fő hangsúly, a csápolás, fejrázás, „hedbengelés", pogózás alap volt Orbán Balázs sírjától nem messze: nem túl nagy, de nem is kicsi fesztivál volt a Rockmaraton.

Motorostalálkozók: ugyanaz a fíling

Szólni kell a székelyföldi motoros találkozókról is, hiszen ezek az évről évre megtartott rendezvények is nagyon sok embert vonzanak, és nemcsak motorosokat: főleg az udvarhelyi, gyergyói és kézdivásárhelyi motorosklubok vitték ebben a prímet, nagyjából a rendszerváltás utáni első évben már elkezdődtek ezek a találkozók: mind a gyergyói „négyes kilóméterkő”, mind pedig a zeteváraljai és a szentegyházi helyszín, illetve a Szejkefürdő megtelik érdeklődőkkel a motorosok és a koncertek dübörgésére. A Szejkén múlt hétvégén, ha szigorú korlátozásokkal is, de megtartották az idei találkozót is.

Maradnak a sztorik és a képek

Erdély persze nemcsak Székelyföldből áll, és a székelyföldi fiatalok az utóbbi években már bárhová elmehettek fesztiválozni, ha a kedvük és a zsebük megengedte, mert azért a Tusványoson és a motorostalákozókon kívül is van ilyen jellegű élet: a Double Rise, illetve az Awake nagyon felkapott lett az utóbbi években, de a legnagyobbak, mint az Untold és az Electric Castle óriási tömegeket mozgatnak meg – igaz, hogy ezek már nem feltétlenül a régi fesztiválfílingről szólnak, és nem mindig az élő zene varázsát hirdetik, mint a régebbiek.

Habár nem fesztiválnak hívják, de az úgynevezett „városnapok” már több székelyföldi és erdélyi város életébe szervesen illeszkednek: e téren a sepsiszentgyörgyi Szent György Napok volt a legelső úttörő, de