Hagyjuk már a hip-hop-ot, legalább most! A „nagy” Elvis-film
Butler úgy táncol, mint a Király
Fotó: Elvis
Igen látványos, elbűvölő az Elvis-film, helyenként grandiózus, de ugyanakkor provokatív megoldásokkal van tele. Azonban a „nagy” Elvis-filmmel kicsit az is a gond, hogy Parker ezredes kitalált szemszögéből mutatja meg a mostani nézőknek a világ valaha volt egyik legnagyobb popsztárját. S ez nincs rendben.
Katona Zoltán
2022. szeptember 05., 17:522022. szeptember 05., 17:52
Moziban, eredeti hanggal, nagyon nyitott füllel és szemmel ajánlott nézni, de otthon sem alszol bele az Elvis-filmbe, hiszen még jobban pörög, mint a talán egykor a címszereplő élete – az HBO Max éppen a napokban mutatta be a mozgóképet, ami nem visz be nagyon a felszín alá, pedig mára már mindent tudunk Elvis Presley életéről és életművéről. Jó, akkor nézzünk dokfilmet róla, vághatja rá bárki, ám ez nem ilyen egyszerű.
Elvis a nyolcvanas években is élt!
A „hanyatló nyugat” és az „imperialista” Amerika annyira azért nem voltak visszataszítóak a kommunista Románia vezetőinek számára sem, hogy a nyolcvanas évek elején-közepén (jó húsz évnyi fáziskésés után) az itteni mozik rendszeresen ne vetíthessék az Elvis főszereplésével készült musical-filmeket, ezért annakidején sok gyermek és fiatal nem tudta, hogy „Elviszpreszli” valójában színész vagy zenész-e.
kacagtak a fiatalok, sőt a mozi első soraiban még tapsoltak is ősi szokás szerint egy-egy jól sikerült lövöldözős jelenet után. De az akkori kazettamásolók is sűrűn kellett eleget tegyenek a megrendelésnek, tájainkon Elvis sokkal jobban tarolt ilyen szempontból, mint mondjuk a Beatles vagy az Omega együttes. Legalábbis addig, amíg kíméletlenül ki nem söpörte őket is a 3+2 az autómagnókból és a „duplakazettás kazettofonokból”, de a csecsebecse-piacon mindig volt Elvis-jelvény vagy -kulcstartó Tarzan, a Modern Talking, Rambo vagy „Arnód” Schwarzenegger mellett.
Csak egy kicsit talál a sorba
Mostanában reneszánszukat élik a rocksztárokról készült életrajzi filmek, több igen figyelemre méltó és sikeres ilyen alkotás is berobbant a mozikba. Régebbről is vannak példák, hiszen a Jim Morrisont megmutató The Doors-tól (Oliver Stone rendezte 1991-ben) a Ray-en (Ray Charles életőről 2004-ben készített filmet Taylor Hackford) keresztül Jimi Hendrix-ig (2013, Jimi: All Is by My Side, rendezte John Ridley) jó filmek születtek ebben a kategóriában, az elmúlt években pedig a Bohém rapszódia és a Rocketman kavart vizet ebből a szempontból, tehát Freddie Mercury, illetve Elton John „megmutatása”.
Még a nézése is olyan...
Fotó: Elvis
...illetve a bánata is
Fotó: Elvis
Baz Luhrman is talán hasonlóra vállalkozott, de sokkal másképpen. A Rómeó+Júlia (1996), a Moulin Rouge (2001), az Ausztrália (2008) és A nagy Gatsby (2013) rendezője mindig arról volt híres, hogy szétszaggat és újragondol dolgokat, merész, provokatív megoldásokkal – ez pedig vagy bejön, vagy nem. Vagy középút, kinek mi.
• Videó: InterCom
Az Elvis-film hossza (két és fél óra) kicsit nézőpróbáló, de azt előre leszögezném, hogy egy percig sem unalmas, nem jön, hogy otthagyd egy pillanatra sem. A sztori lineárisan megy, a gyerek Elvistől a szupersztárrá válásig van az ív, s vannak benne a valóságban is megtörtént igen kemény jelenetek, veszekedések, konfliktusok, tehát ebből a szempontból nem olyan, mint a Bohém rapszódia, ami rózsaszínre festette Freddie Mercury életét. Elvist inkább sajnáljuk, mert habár kiteljesedett, világsztár lett belőle, az élete mégis szörnyű lehetett... Ugyan megkapargatja ezt a film, de nem mélyen.
Részben vagy biztosan sokak szerint teljesen rendben van ez a film, mert a főszereplő olyannak hozza a karaktert, amilyen egykor lehetett maga a Király, Tom Hanks pedig mindent és mindenkit képes eljátszani.
Ez tényleg olyan, mintha egy történelmi filmben mondjuk Napóleon futárküldés helyett előkapna egy telefont, vagy Ștefan cel Mare csatába indulás előtt rápillant a karórájára.
Zene, zene, zene... kéne
De hát Baz Luhrman eddigi filmjei is ezen a vonalon mozogtak, a látványvilág különleges és meghökkentő, a témákra pedig formabontóan csavarodik rá nemcsak a díszlet-jelmez néha teljes kifordítása és átgondolása, hanem a zenei betétek is. Emlékezetes, ahogy a Rómeó+Júliában a Shakesepare-szövegeket rappelve tolják DiCaprióék, a Moulin Rouge-ban Nicole Kidman és Ewan McGregor a huszadik század elején játszódó szenvedélyes szerelme mellé kapunk Police-, David Bowie- és Madonna-slágereket, a húszas években játszódó történetben, A nagy Gatsby-ben sem csak a kornak megfelelő big band jazz hasít.
Van olyan is, csak kevés, pedig pont az a milliő, amiből Elvis jött, megérdemelt volna olyan betétdalokat ebben a filmben, amiből bőven volt és van – tehát eredeti, ősi gospelt, bluest, delta-bluest, bluegrasst, countryt, azokat a jó nashville-i, memphis-i hangzásokat. Ha valahol jó termőtalaja volt ennek a szenvedélyes, dögös zenének, akkor az ötvenes évek Tenessee-je pont az volt. Errefel a film végén Eminem rappel Elvisről...
A király sármos...
Fotó: Elvis
...és dögös!
Fotó: Elvis
Nem sokkal azelőtt, búcsúzóul pedig eredeti felvételeket „kever” a filmbe a rendező a Király egyik utolsó fellépéséről, mintha átmennénk dokuba, így akkor, amikor pont sírni kéne, látjuk a valódi Elvist izzadni egy zongora felett. Ha egyben meg akarjuk hallgatni a film soundtrackjét, tegyük meg, tele van rappel, hip-hoppal és effektekkel, de egy idő után szörnyen unalmas, Elvis pedig pont nem az ilyen dalokról szólt – olyan volt, amilyen, sok dala csöpögős, szirupos, talán giccses is, de így széteffektezve, „hipháppra” átdobva egyenesen borzasztó.
A főszereplő Austin Butler telitalálat, talán jobban hozza Elvist, mint Rami Malek pár éve Freddy Mercury-t – lehet, hogy ezzel robban be istenigazából a mozivászonra a viszonylag fiatal színész, akit a Volt egyszer egy Hollywood… egyik epizódszerepében láthattunk, ott Tex Watson-t, az egyik, az eredeti történet szerint gyilkost alakított, aki Tarantinótól nagyon megkapta a magáét.
A minden hájjal megkent Parker „ezredes” szerepében Tom Hanks
Fotó: Elvis
A Parker ezredest, Elvis hírhedt menedzserét alakító Tom Hanksnek nem biztos, hogy ez volt élete alakítása, de tőle megszokhattuk, hogy szinte bármilyen karaktert eljátszik. Egy kicsit olyan, mint egy nagyon-nagyon nagy tudású és pontos zenész egy szimfonikus zenekarban, aki a duplalégyszart is lejátssza a kottáról, ha az odapöttyen a violinkulcs mögé közvetlenül. Ami az „ezredes” valós személyiségét illeti, hát talán nem ártott volna jobban kibontani, mert indirekt módon annyit senki sem ártott Elvisnek mint ő, amellett, hogy világsztárt csinált belőle.
És itt variálhatnánk azt is, hogy mi lett volna ha, ha Elvis nem hal meg mindössze 42 évesen ezelőtt 35 évvel... Lehet, hogy Baz Luhrmann egy teljesen más filmet rendezhetett volna az életéből. De ilyent sikerült.
Elvis
(amerikai életrajzi film, 159 perc, 2022)
Rendezte: Baz Luhrmann
Producer: Baz Luhrmann, Gail Berman, Catherine Martin
Szereplők: Austin Butler, Tom Hanks, Olivia DeJonge, Helen Thomson, Richard Roxburgh, Xavier Samuel, David Wenham
Forgatókönyvíró: Anthony McCarten, Peter Morgan, Stephen J. Rivele, Christopher Wilkinson
Zene: Elliott Wheeler
Operatőr: Mandy Walker
Vágó: Matt Villa
CsíkszékEzek is érdekelhetik
Székelyhon
A szezon első havazása a Madarasi Hargitán
Székelyhon
A szezon első havazása a Madarasi Hargitán
A rovat további cikkei
Amikor a harangok az új évet hirdették – Márika néni 90 éve
Márika néni, Fábián Mária 1934 szilveszterén született Kézdikőváron, amikor a harangok az ó- és újévet összekötötték. Azóta kilenc évtized telt el. De mindvégig őrizte a hitet, a szeretetet, és a múlt emlékeit ma is szívesen meséli tovább.
Amikor a harangok az új évet hirdették – Márika néni 90 éve
Vargabéles
A vargabéles tökéletes választás, ha egy hagyományos, laktató és felejthetetlen desszertre vágysz!
Vargabéles
Befőzés
Ha ősz, akkor befőzés. Szinte látom, ahogy ebben az időszakban hány nő logisztikázza a nemlétező szabadidejét a munka, háztartás, gyerekek mellett, hogy beleférjen egy kis zakuszkafőzés, vinetesütés, szilvalekvár, savanyú káposzta eltevése.
Befőzés
Uborkás limonádé – videó
Az érzelem kontúrjának hiánya – Siklódy Fruzsina grafikái a hiányról, a térről és az érzékenységről
Siklódy Fruzsina gyerekkora óta a művészetek világában él, de csak később választotta hivatásának a grafikát. Fekete-fehér munkáiban az érzelmek intenzitása, a hiány lenyomata és a szakrális tér inspirálja. Új kiállítása ezt érzékenyen mutatja meg.
Az érzelem kontúrjának hiánya – Siklódy Fruzsina grafikái a hiányról, a térről és az érzékenységről
Gesztenyés-krémsajtos sütemény
Egyszerűen elkészíthető, mégis ünnepi megjelenésű desszert, ami garantáltan a család kedvence lesz a hidegebb napokon.
Gesztenyés-krémsajtos sütemény
Az ősz egyik főszereplője: a galagonya
A galagonya tavaszi és őszi felhasználását mutatjuk be, változatos módokon tudjuk vele támogatni az egészségünket. Terméséből ketchup-szerű szósz is készülhet, mutatjuk a receptet is.
Az ősz egyik főszereplője: a galagonya
Vajbabos sertésragu – videó
A húsos raguk azért nagyon jók, mert bármilyen zöldséggel vagy akár gombával is gazdagíthatjuk a szaftos ételt.
Vajbabos sertésragu – videó
A lélekért, közérthetően – közeleg a Pszichószereda
A Pszichószereda idén is a lélek finom hangjaira hangol: előadások, workshopok és művészeti programok várják a közönséget, hogy közérthetően, mégis tudományos alapokon közelítsenek a mentális egészséghez – tabuk nélkül, nyitottan, emberközelből.
A lélekért, közérthetően – közeleg a Pszichószereda
Sültkrumpli-leves krumplihéjcsipsszel – videó
A sültkrumpli-leves krumplihéjcsipsszel nemcsak elképesztően finom, de egy olyan kreatív fogás, ami megmutatja, hogyan hasznosíthatjuk a konyhai maradékokat is.
Sültkrumpli-leves krumplihéjcsipsszel – videó
Látogatottsági adatokMédiatér
Médiatér alkalmazás
Rádió GaGa alkalmazás
Minden jog fenntartva!
szóljon hozzá!