Hagyjuk már a hip-hop-ot, legalább most! A „nagy” Elvis-film
Butler úgy táncol, mint a Király
Fotó: Elvis
Igen látványos, elbűvölő az Elvis-film, helyenként grandiózus, de ugyanakkor provokatív megoldásokkal van tele. Azonban a „nagy” Elvis-filmmel kicsit az is a gond, hogy Parker ezredes kitalált szemszögéből mutatja meg a mostani nézőknek a világ valaha volt egyik legnagyobb popsztárját. S ez nincs rendben.
Katona Zoltán
2022. szeptember 05., 17:522022. szeptember 05., 17:52
Moziban, eredeti hanggal, nagyon nyitott füllel és szemmel ajánlott nézni, de otthon sem alszol bele az Elvis-filmbe, hiszen még jobban pörög, mint a talán egykor a címszereplő élete – az HBO Max éppen a napokban mutatta be a mozgóképet, ami nem visz be nagyon a felszín alá, pedig mára már mindent tudunk Elvis Presley életéről és életművéről. Jó, akkor nézzünk dokfilmet róla, vághatja rá bárki, ám ez nem ilyen egyszerű.
Elvis a nyolcvanas években is élt!
A „hanyatló nyugat” és az „imperialista” Amerika annyira azért nem voltak visszataszítóak a kommunista Románia vezetőinek számára sem, hogy a nyolcvanas évek elején-közepén (jó húsz évnyi fáziskésés után) az itteni mozik rendszeresen ne vetíthessék az Elvis főszereplésével készült musical-filmeket, ezért annakidején sok gyermek és fiatal nem tudta, hogy „Elviszpreszli” valójában színész vagy zenész-e.
kacagtak a fiatalok, sőt a mozi első soraiban még tapsoltak is ősi szokás szerint egy-egy jól sikerült lövöldözős jelenet után. De az akkori kazettamásolók is sűrűn kellett eleget tegyenek a megrendelésnek, tájainkon Elvis sokkal jobban tarolt ilyen szempontból, mint mondjuk a Beatles vagy az Omega együttes. Legalábbis addig, amíg kíméletlenül ki nem söpörte őket is a 3+2 az autómagnókból és a „duplakazettás kazettofonokból”, de a csecsebecse-piacon mindig volt Elvis-jelvény vagy -kulcstartó Tarzan, a Modern Talking, Rambo vagy „Arnód” Schwarzenegger mellett.
Csak egy kicsit talál a sorba
Mostanában reneszánszukat élik a rocksztárokról készült életrajzi filmek, több igen figyelemre méltó és sikeres ilyen alkotás is berobbant a mozikba. Régebbről is vannak példák, hiszen a Jim Morrisont megmutató The Doors-tól (Oliver Stone rendezte 1991-ben) a Ray-en (Ray Charles életőről 2004-ben készített filmet Taylor Hackford) keresztül Jimi Hendrix-ig (2013, Jimi: All Is by My Side, rendezte John Ridley) jó filmek születtek ebben a kategóriában, az elmúlt években pedig a Bohém rapszódia és a Rocketman kavart vizet ebből a szempontból, tehát Freddie Mercury, illetve Elton John „megmutatása”.
Még a nézése is olyan...
Fotó: Elvis
...illetve a bánata is
Fotó: Elvis
Baz Luhrman is talán hasonlóra vállalkozott, de sokkal másképpen. A Rómeó+Júlia (1996), a Moulin Rouge (2001), az Ausztrália (2008) és A nagy Gatsby (2013) rendezője mindig arról volt híres, hogy szétszaggat és újragondol dolgokat, merész, provokatív megoldásokkal – ez pedig vagy bejön, vagy nem. Vagy középút, kinek mi.
• Videó: InterCom
Az Elvis-film hossza (két és fél óra) kicsit nézőpróbáló, de azt előre leszögezném, hogy egy percig sem unalmas, nem jön, hogy otthagyd egy pillanatra sem. A sztori lineárisan megy, a gyerek Elvistől a szupersztárrá válásig van az ív, s vannak benne a valóságban is megtörtént igen kemény jelenetek, veszekedések, konfliktusok, tehát ebből a szempontból nem olyan, mint a Bohém rapszódia, ami rózsaszínre festette Freddie Mercury életét. Elvist inkább sajnáljuk, mert habár kiteljesedett, világsztár lett belőle, az élete mégis szörnyű lehetett... Ugyan megkapargatja ezt a film, de nem mélyen.
Részben vagy biztosan sokak szerint teljesen rendben van ez a film, mert a főszereplő olyannak hozza a karaktert, amilyen egykor lehetett maga a Király, Tom Hanks pedig mindent és mindenkit képes eljátszani.
Ez tényleg olyan, mintha egy történelmi filmben mondjuk Napóleon futárküldés helyett előkapna egy telefont, vagy Ștefan cel Mare csatába indulás előtt rápillant a karórájára.
Zene, zene, zene... kéne
De hát Baz Luhrman eddigi filmjei is ezen a vonalon mozogtak, a látványvilág különleges és meghökkentő, a témákra pedig formabontóan csavarodik rá nemcsak a díszlet-jelmez néha teljes kifordítása és átgondolása, hanem a zenei betétek is. Emlékezetes, ahogy a Rómeó+Júliában a Shakesepare-szövegeket rappelve tolják DiCaprióék, a Moulin Rouge-ban Nicole Kidman és Ewan McGregor a huszadik század elején játszódó szenvedélyes szerelme mellé kapunk Police-, David Bowie- és Madonna-slágereket, a húszas években játszódó történetben, A nagy Gatsby-ben sem csak a kornak megfelelő big band jazz hasít.
Van olyan is, csak kevés, pedig pont az a milliő, amiből Elvis jött, megérdemelt volna olyan betétdalokat ebben a filmben, amiből bőven volt és van – tehát eredeti, ősi gospelt, bluest, delta-bluest, bluegrasst, countryt, azokat a jó nashville-i, memphis-i hangzásokat. Ha valahol jó termőtalaja volt ennek a szenvedélyes, dögös zenének, akkor az ötvenes évek Tenessee-je pont az volt. Errefel a film végén Eminem rappel Elvisről...
A király sármos...
Fotó: Elvis
...és dögös!
Fotó: Elvis
Nem sokkal azelőtt, búcsúzóul pedig eredeti felvételeket „kever” a filmbe a rendező a Király egyik utolsó fellépéséről, mintha átmennénk dokuba, így akkor, amikor pont sírni kéne, látjuk a valódi Elvist izzadni egy zongora felett. Ha egyben meg akarjuk hallgatni a film soundtrackjét, tegyük meg, tele van rappel, hip-hoppal és effektekkel, de egy idő után szörnyen unalmas, Elvis pedig pont nem az ilyen dalokról szólt – olyan volt, amilyen, sok dala csöpögős, szirupos, talán giccses is, de így széteffektezve, „hipháppra” átdobva egyenesen borzasztó.
A főszereplő Austin Butler telitalálat, talán jobban hozza Elvist, mint Rami Malek pár éve Freddy Mercury-t – lehet, hogy ezzel robban be istenigazából a mozivászonra a viszonylag fiatal színész, akit a Volt egyszer egy Hollywood… egyik epizódszerepében láthattunk, ott Tex Watson-t, az egyik, az eredeti történet szerint gyilkost alakított, aki Tarantinótól nagyon megkapta a magáét.
A minden hájjal megkent Parker „ezredes” szerepében Tom Hanks
Fotó: Elvis
A Parker ezredest, Elvis hírhedt menedzserét alakító Tom Hanksnek nem biztos, hogy ez volt élete alakítása, de tőle megszokhattuk, hogy szinte bármilyen karaktert eljátszik. Egy kicsit olyan, mint egy nagyon-nagyon nagy tudású és pontos zenész egy szimfonikus zenekarban, aki a duplalégyszart is lejátssza a kottáról, ha az odapöttyen a violinkulcs mögé közvetlenül. Ami az „ezredes” valós személyiségét illeti, hát talán nem ártott volna jobban kibontani, mert indirekt módon annyit senki sem ártott Elvisnek mint ő, amellett, hogy világsztárt csinált belőle.
És itt variálhatnánk azt is, hogy mi lett volna ha, ha Elvis nem hal meg mindössze 42 évesen ezelőtt 35 évvel... Lehet, hogy Baz Luhrmann egy teljesen más filmet rendezhetett volna az életéből. De ilyent sikerült.
Elvis
(amerikai életrajzi film, 159 perc, 2022)
Rendezte: Baz Luhrmann
Producer: Baz Luhrmann, Gail Berman, Catherine Martin
Szereplők: Austin Butler, Tom Hanks, Olivia DeJonge, Helen Thomson, Richard Roxburgh, Xavier Samuel, David Wenham
Forgatókönyvíró: Anthony McCarten, Peter Morgan, Stephen J. Rivele, Christopher Wilkinson
Zene: Elliott Wheeler
Operatőr: Mandy Walker
Vágó: Matt Villa
CsíkszékEzek is érdekelhetik
A rovat további cikkei
Hawaii csirkemell – videó
A hawaii csirkemell egy igazi klasszikus: egyszerre sós a sonkától és a sajttól, és kellemesen édes az ananásztól. Ráadásul szupergyorsan elkészül, így tökéletes választás egy rohanós hétköznapra vagy egy lusta vasárnapi ebédre is.
Hawaii csirkemell – videó
Hétköznapi eszem-iszom
Képzőművészeti gasztrosorozatunkban ezúttal olyan alkotásokat választottunk, melyek sokak számára ismerősek lehetnek – különösen azoknak, akik érték a ’70-es, ’80-as éveket.
Hétköznapi eszem-iszom
Az emlékezet rétegei – magyar alkotók a holokausztról
Április 16-a 2001 óta a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja. 1944-ben ezen a napon indult a gettósítás Északkelet-Magyarországon és Kárpátalján – a tragédia lenyomatai ma is ott élnek a lelkekben és a művészetben.
Az emlékezet rétegei – magyar alkotók a holokausztról
Táncra kér Csíkszereda – amikor a ritmus közösséget teremt
Április 23–29. között a Táncvilágnap Csíkszereda rendezvénysorozat pezsdíti fel a várost: előadások, workshopok, közösségi tánc és meglepetések várják az érdeklődőket, lelkes szervezők összefogásával.
Táncra kér Csíkszereda – amikor a ritmus közösséget teremt
„Komlójövések” és kucsmagombák begyűjtésének ideje
A tavaszi csapadék áldása még mindig tart, kucsmagombák után kutatunk továbbra is – a hegyes kucsmagombák ritkább találatnak számítanak. Gombás ételekhez jól társítható ehető vadnövény a vadkomló, zsenge hajtásai begyűjtésének most van az ideje.
„Komlójövések” és kucsmagombák begyűjtésének ideje
Gyermekalkotások, színdarab és ősbemutató – A hit arcai
Gyermekek személyes hitélményei, díjnyertes színdarab és egy megrendítő dokumentumfilm találkozik A hit arcai című rendezvényen, amely pénteken egész napos kulturális és lelki programot kínál Csíkszentsimonban.
Gyermekalkotások, színdarab és ősbemutató – A hit arcai
Hagymás tört burgonya – videó
Egyszerű, laktató, és szinte bármilyen sült hús vagy pörkölt mellé tökéletesen illik a hagymás tört burgonya.
Hagymás tört burgonya – videó
Ferencz Imre: Száz
Elhatároztam,
hogy százéves koromban
kiadatok egy verseskönyvet,
száz válogatott versemmel...
Ferencz Imre: Száz
A tavasz hírnöke a tányéron: ezért több mint egyszerű zöldség a hónapos retek
A hónapos retek a tavasz egyik első, roppanós jelképe: nemcsak friss ízt visz az étrendbe, hanem élénkíti az emésztést, és a legegyszerűbb fogásoktól a kreatív konyhai megoldásokig sokféleképpen felhasználható.
A tavasz hírnöke a tányéron: ezért több mint egyszerű zöldség a hónapos retek
Múzeumi sztorik: Nyúzókés Cibrefalváról
Egy késő középkori nyúzókést választottak az áprilisi hónap tárgyának a Csíki Székely Múzeumban. A kés 2025-ben, az újrakezdett Csíkszentmihályi – Cibrefalvi régészeti kutatások során került felszínre.
Múzeumi sztorik: Nyúzókés Cibrefalváról
Látogatottsági adatokMédiatér
Médiatér alkalmazás
Rádió GaGa alkalmazás
Minden jog fenntartva!
szóljon hozzá!