
George Anderson (László Zsolt) egykori családja körében
Fotó: A képek a Gyökérkeresők című filmből származnak
Ha az ember végignézi a Gyökérkeresők című majd egyórás dokumentumfilmet, összeszorul a szíve. Vagy fogalmazhatnánk úgyis, hogy szem nem marad szárazon... Az örökbeadott és hazatért gyerekekről szóló dokumentumfilmjéről kérdeztük Lukács Csaba újságírót.
2020. június 10., 17:132020. június 10., 17:13
Pár nap alatt több mint huszonötezren nézték meg a Gyökérkeresők – ezredvégi emberkereskedelem című magyar dokumentumfilmet a Youtube-on, az ötvenperces alkotás ugyanis múlt héten megnyerte a VII. Savaria Filmszemlét, június 6-án pedig a videómegosztóra is felkerült, ingyenesen nézhető.
A film a kilencvenes években Romániából Nyugat-Európába örökbe adott gyerekekről szól, illetve visszatérésükről szülőföldjükre, vér szerinti szüleikhez, rokonaikhoz. A Magyar Hang hetilap újságírója, a parajdi származású Lukács Csaba és kollégái pályázati pénzekből dolgoztak a filmen mintegy három évig, 2016 nyara és 2019 között. Mint elmondta, először arra nyertek egy kisebb összeget, hogy a Skóciában élő László Zsolt (mostani nevén George Anderson) hazaútjáról forgassanak, aztán a második ütemben a hosszú dokumentumfilmre is nyertek pénzt. Az fiatalember történetéről már 2016-ban több itteni sajtóorgánumban is lehetett olvasni.
– A kilencvenes évek elején Parajdon már hallottál ezekről az esetekről? Újságíróként először mikor érintett meg a téma?
– A kilencvenes évek elején ez a téma nagyon benne volt a köztudatban – jöttek a nyugatiak a segélycsomagokkal, és sokan közülük vittek magukkal haza gyereket. Nagyon szegény – jellemzően főként roma – családokról tudtunk, hogy örökbe adtak gyereket, és az is köztudomású volt, hogy az udvarhelyi kórházban „felejtett” gyerekek (ezekben az esetekben az anya szülés után néhány nappal lelépett a kórházból) árvaházba, majd nemzetközi örökbeadásra kerültek. Aztán a téma elült, én is elfelejtettem, és váratlanul brutális fővel jött be az életembe évtizedek múlva, amikor az Írországban élő román óvónő, Ileana Cuniffe Baiescu megkeresett, hogy segítsek. A sztori érdekes és torokszorító volt emberként és újságíróként egyaránt – azóta elég sokat írtam erről a témáról, és még többet tolmácsoltam az érintetteknek. Legutóbb a múlt héten egy amerikai lánynak, aki megtalálta a Maros megyében élő vér szerinti családját.
Torokszorító jelenetek vannak a filmben
Fotó: A képek a Gyökérkeresők című filmből származnak
– Téged mennyire hatott meg érzelmileg, mennyire érezted át a helyzeteket, mennyire élted bele magad?
– Rám is hatottak a dolgok, az első találkozások mindig tele vannak érzelmekkel – a visszaérő fiatal nagyon izgul, szinte mindenki sír, nagy érzelmek szabadulnak fel, és sokszor már-már teátrális módon fogadják a visszatérő gyereket a vér szerinti szülők. Nagyon fárasztóak is a találkozások, mert jellemzően én vagyok a tolmács, és mindenki húsz évet akar bepótolni egy-két óra alatt, folyamatosan beszélnek, alig hagyva időt a tolmácsolásra. Ez szerencsére ki is kapcsolta valamelyest az érzelmi faktort, mert másra kellett koncentrálnom.
– Mennyire vagy megelégedve a fogadtatással? Mit jelent a három nap alatt 25 ezer megtekintés?
– Nagyon meglepett a film fogadtatása, főként szakmai körökből érkeztek meglepően pozitív reakciók – több neves magyarországi szakember elkérte az angol feliratos verziót, hogy nemzetközi szakmai közösségekben megmutassa. Azt újságíróként tudtam, hogy a téma különleges, és sok embert érdekelhet, de nem gondoltam, hogy három nap alatt 25 ezer ember szán rá majd egy órát az életéből.
A reggelt a gyerekkor kedvencével, a bundás kenyérrel indítjuk, ebédre egy hagyományos fogás kerül a tányérra, desszertnek sokak által kedvelt falatok következnek, este pedig egy meleg, krémes, töltött édesburgonya zárja a napot.
A nagyböjti időszakban, amikor az egyszerűbb, húsmentes fogások kerülnek előtérbe, ez a fordított hagymás leveles tészta kiváló vacsora vagy reggeli lehet. A recept egyszerűsége illeszkedik a böjt csendesebb, letisztultabb étkezéseihez.
Valóban mindig a vesztes oldalon álltunk? Egy tavaly megjelent kötet elfeledett magyar győzelmeket idéz fel Erdélytől Itáliáig, a tatárjárástól 1944-ig. Udvardy Zoltán szerint nem a múltunk gyenge – csak nem tanították meg rendesen.
Nemcsak a hagyományos grafikai műfajok mestere, hanem a kortárs kifejezésmódokkal is bátran kísérletező alkotó. A Jelenlét első műsorában Túros Eszter művészettörténész Siklódy Ferenc grafikussal beszélgetett.
Gyors és egyszerű keksz készült A pszichológus konyhájában: a csokiba mártott kiflicskék az év bármely időszakában sikert aratnak.
Újabb nagylemezen dolgoznak az Ineffable tagjai: Shakespeare-szonetteket zenésítenek meg különböző stílusokban. A tíz éve alakult formáció pályafutását követtük az évek során – most az elmúlt időszakról beszélgettünk a zenekar menedzserével.
Újra télies arcát mutatja vidékünk, de a hótakaró alatt már ott rejtőznek a tavasz első hírnökei. Csak egy kis türelemre van szükség, és a fagyos napokat lassan felváltja az enyhülés.
Mi emelheti ki Az arany embert az ajánlott olvasmányok sorából? Ha nem romantikus kalandként, hanem a meghasadás történeteként olvassuk: önkéntes izolációról, kettős identitásról, és egy érzelmileg zárt férfi döntésképtelenségéről szóló regényként.
Az X-Faktor 11. évadának győztese, a 21 éves Solyom Bernadett nem lakik jól koncertnapon – inkább az adrenalin fűti. Kekszmorzsás csoki, mentolos cukorka és egy jó koncert utáni gyorsétterem: így néz ki nála egy igazi turnénap.
A dió nem csupán sütemények alapanyaga: sós krémekben, tésztákban, salátákban és mártásokban is megállja a helyét. Értékes tápanyagforrás, gazdag hagyomány és nemzetközi konyhák izgalmas receptjei kapcsolódnak hozzá.
szóljon hozzá!