
George Anderson (László Zsolt) egykori családja körében
Fotó: A képek a Gyökérkeresők című filmből származnak
Ha az ember végignézi a Gyökérkeresők című majd egyórás dokumentumfilmet, összeszorul a szíve. Vagy fogalmazhatnánk úgyis, hogy szem nem marad szárazon... Az örökbeadott és hazatért gyerekekről szóló dokumentumfilmjéről kérdeztük Lukács Csaba újságírót.
2020. június 10., 17:132020. június 10., 17:13
Pár nap alatt több mint huszonötezren nézték meg a Gyökérkeresők – ezredvégi emberkereskedelem című magyar dokumentumfilmet a Youtube-on, az ötvenperces alkotás ugyanis múlt héten megnyerte a VII. Savaria Filmszemlét, június 6-án pedig a videómegosztóra is felkerült, ingyenesen nézhető.
A film a kilencvenes években Romániából Nyugat-Európába örökbe adott gyerekekről szól, illetve visszatérésükről szülőföldjükre, vér szerinti szüleikhez, rokonaikhoz. A Magyar Hang hetilap újságírója, a parajdi származású Lukács Csaba és kollégái pályázati pénzekből dolgoztak a filmen mintegy három évig, 2016 nyara és 2019 között. Mint elmondta, először arra nyertek egy kisebb összeget, hogy a Skóciában élő László Zsolt (mostani nevén George Anderson) hazaútjáról forgassanak, aztán a második ütemben a hosszú dokumentumfilmre is nyertek pénzt. Az fiatalember történetéről már 2016-ban több itteni sajtóorgánumban is lehetett olvasni.
– A kilencvenes évek elején Parajdon már hallottál ezekről az esetekről? Újságíróként először mikor érintett meg a téma?
– A kilencvenes évek elején ez a téma nagyon benne volt a köztudatban – jöttek a nyugatiak a segélycsomagokkal, és sokan közülük vittek magukkal haza gyereket. Nagyon szegény – jellemzően főként roma – családokról tudtunk, hogy örökbe adtak gyereket, és az is köztudomású volt, hogy az udvarhelyi kórházban „felejtett” gyerekek (ezekben az esetekben az anya szülés után néhány nappal lelépett a kórházból) árvaházba, majd nemzetközi örökbeadásra kerültek. Aztán a téma elült, én is elfelejtettem, és váratlanul brutális fővel jött be az életembe évtizedek múlva, amikor az Írországban élő román óvónő, Ileana Cuniffe Baiescu megkeresett, hogy segítsek. A sztori érdekes és torokszorító volt emberként és újságíróként egyaránt – azóta elég sokat írtam erről a témáról, és még többet tolmácsoltam az érintetteknek. Legutóbb a múlt héten egy amerikai lánynak, aki megtalálta a Maros megyében élő vér szerinti családját.
Torokszorító jelenetek vannak a filmben
Fotó: A képek a Gyökérkeresők című filmből származnak
– Téged mennyire hatott meg érzelmileg, mennyire érezted át a helyzeteket, mennyire élted bele magad?
– Rám is hatottak a dolgok, az első találkozások mindig tele vannak érzelmekkel – a visszaérő fiatal nagyon izgul, szinte mindenki sír, nagy érzelmek szabadulnak fel, és sokszor már-már teátrális módon fogadják a visszatérő gyereket a vér szerinti szülők. Nagyon fárasztóak is a találkozások, mert jellemzően én vagyok a tolmács, és mindenki húsz évet akar bepótolni egy-két óra alatt, folyamatosan beszélnek, alig hagyva időt a tolmácsolásra. Ez szerencsére ki is kapcsolta valamelyest az érzelmi faktort, mert másra kellett koncentrálnom.
– Mennyire vagy megelégedve a fogadtatással? Mit jelent a három nap alatt 25 ezer megtekintés?
– Nagyon meglepett a film fogadtatása, főként szakmai körökből érkeztek meglepően pozitív reakciók – több neves magyarországi szakember elkérte az angol feliratos verziót, hogy nemzetközi szakmai közösségekben megmutassa. Azt újságíróként tudtam, hogy a téma különleges, és sok embert érdekelhet, de nem gondoltam, hogy három nap alatt 25 ezer ember szán rá majd egy órát az életéből.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
A hatalmas kontyoktól és lakkozott hullámoktól hosszú út vezetett a mai könnyed, természetes menyasszonyi frizurákig. Császár Edith mesterfodrász szerint a modern menyasszony már önmagát szeretné látni a tükörben az esküvő napján is.
Az évnek ebben az időszakában igazán csábító a friss orda a piacon. Ha szeretjük az ordát és a pite jellegű süteményeket, ezt mindenképp próbáljuk ki. A fagyasztott gyümölcsnek pedig fogynia kell, mert lassan jön a friss.
Az átmeneti koranyári időszakban illatos mezei szegfűgombát gyűjthetünk, ha kiadós eső után gombásznánk a közeli legelőkön. A lucfenyő és más fenyőfélék is elkezdték már a friss hajtásaikat nevelni, desszerteket és szirupot is készíthetünk belőlük.
Ha idén szűkösebb a nyaralási keret, a közelben is találunk látványos úti célokat. Levendulamezők, jégbarlangok, vadregényes tavak és különleges természeti csodák várnak – csak fel kell kerekedjünk.
Frontemberváltás, friss dal és új lendület: a No Sugar Forog a kerék című száma egy korszaknyitás történetét meséli el. Szőcs Renátával beszélgettünk a változásról, az alkotásról és a zenekar jövőjéről.
A zöld és a fehér spárga nemcsak színében különbözik: termesztésük, ízviláguk és konyhai felhasználásuk is eltérő. Ez a szezonális zöldség egészséges, változatosan elkészíthető, és gazdag kultúrtörténeti múlttal rendelkezik.
Sérült, beteg és kidobott cicák százain segített már a csíkszeredai Garfield Cicamentő Egyesület. Salló Izabella, az egyesület elnöke szerint azonban a valódi megoldás nemcsak a mentés, hanem az emberek szemléletének megváltoztatása.
A savanykás datolya az egyik legtrendibb egészséges nasi, de nem kell vagyonokat költeni rá: otthon is könnyen elkészíthető. Édes, citrusos, enyhén ragacsos falat, ami egy könyv mellé egyszerűen „veszélyesen” jó.
szóljon hozzá!