Fodor Réka: az én utam maga a zene

„Annyira kíváncsi voltam, hogy nem határolt be semmilyen stílus. A DJ-zenéktől kezdve az autentikus mexikói népzenébe, az indiai, spanyol zenébe is belekóstoltam, próbáltam otthon és szabadon érezni magam. Az igazi szabadságot az adta, amikor elmentem Mexikóba, és hamar felismertem, hogy én ott zeneileg csak azzal tudok kiemelkedni, ha a sajátomat hozom, és visszanyúltam a népdalokhoz.

A Patak zenekarnak nemrégiben jelent meg a Transylvania című videóklipje, amelyben magyar népdalokból építkeznek. „Van, amikor autentikus formájában kiragadjuk a népdalt, úgy adjuk elő mindenféle más zenei stílussal és hangulattal megfűszerezve, de van, amikor olyan bátran nyúlunk a magyar népdalhoz, hogy használjuk a mondanivalóját, a szövegét, az üzenetét, de a dallamokba próbálunk egy saját ízt vinni. A Transylvania tükrözi leginkább, hogy milyen sokszínű stílust használunk. A lényege ennek a számnak, hogy belemegyünk abba, ami az életünk útja, hogy a számon belül utazunk különböző világokba. Maga a szám arról szól, ahogy elindultam otthonról és körbeutaztam a világot, belekóstoltam mindennek egy kicsit az ízébe, de azért a saját szívemmel, a saját gyökereimmel adom elő, amiből azt kapom vissza mindenkitől, hogy azért érzik, hogy erdélyi és magyar népdal-gyökerek.”

Fodor Réka elmondta, mindig lesz egy vágyódás benne a szülőföld, az itthon iránt, annyira erősek a gyökerei, hogy bárhová megy a nagyvilágban, mindig van honvágya. De most már nem ragaszkodik foggal-körömmel, hogy hazatérjen, megtanulta elfogadni és együtt élni a honvággyal. „Az elején elég nehéz volt, mert három hónapot Magyarországon voltam, egy hónapot otthon, elutaztam Mexikóba, hazamentem két hónapra, és azt éreztem, hogy sehol sem vagyok otthon, mert folyton úton vagyok. Ezért két éve hoztam egy döntést. De már akkor hoztam, amikor elindultam otthonról, hogy megkeresem a magam útját. Az én utam maga a zene. És azt, amit én megtapasztaltam eddig a zenében, nem könnyű most visszamenni és elengedni, mert ez az életem. Most már elengedtem a nagyon erős ragaszkodásomat, hogy haza kell mennem, és próbálok valahol meggyökerezni, valahol otthon érezni magam, és ezt a Balaton adta most meg. Most itt élek a Balaton mellett. Pesti környezetben nem tudok élni, a nagyváros engem felemészt. Szükségem van, hetente feljárok, ott tanítok, ott zajlik a legtöbb olyan esemény, ami a karrieremet segíti, de az az életforma nem működik nekem. Két-három napot Pesten vagyok, utána muszáj visszajönnöm a Balatonra, hogy érezzem a természetet, a csendet, a nyugalmat, nagyon szeretem a vizet és a víz közelsége sokat ad, így tudom pótolni a hiányzó fenyveseket és a hegyeket. Nem is tudnának megszületni benne ezek a zenék, ha nem tudna elmélyülni valahol.”

A Kowalsky meg a Vegával való közös fellépéséről is mesélt. Kiderült, két éve improvizációs műhelyeket is tart, segít az embereknek, hogy visszakapcsolódjanak a hangjukhoz, hogy merjék kifejezni magukat a hang által. Úgy véli, sok a sérülés az emberekben, a rossz minta. Azoknak viszont, akik a táncház világában nőttek fel, annyira erős a népdal és a közösségi élmény, hogy nekik nincs ilyen problémájuk. De sok, nagyvárosban élő magyar embernek probléma az, hogy nem mer énekelni, holott olyan természetes dolog kéne legyen, mint az, hogy beszélgetünk – hangsúlyozta.

„És valamiért elindult egy nagy hullám, hogy az emberek akarnak dolgozni ezekkel a sérülésekkel, és fel akarják magukban ezt szabadítani. Egy alkalommal elhívtak egy női körbe énekműhelyt tartani, és ott volt Kowalskynak a felesége, aki aztán eljött és meghallgatta a Patak koncertünket, ami neki egy olyan élménnyel járt, és egy olyan belső utazással, hogy beszámolt a férjének, megmutatta a felvételt. Kowalsky erre azt mondta, hogy ezt a hangot szeretné megmutatni a saját zenéjében. Akkor írta épp a Tágas vizeken című számot, felhívott, találkoztunk, és kérdezte, látom-e annak a lehetőségét, hogy zeneileg beleillek ebbe. Az ő zenei világa nagyon más, mint az enyém, viszont épp ez az, amit én kerestem, és tapasztaltam az utazásaim során, hogy nincs valójában különbség, minden mélység ugyanoda vezet: a lélekhez. Én kimondottan szeretem az ilyen kihívást” – mutatott rá.

„Amikor énekelek, akkor nagyon tudok kapcsolni a mosttal, azzal, ami most van. Ez az, amit tanultam a zenében az utazásaim által. Nekem nem kell egy adott számot hatvanhatszor tökéletesen előadnom, nem kell azt eladnom, hogy szexi vagyok és szabad, miközben a szívem hasad meg, hanem lehetek az, aki vagyok a jelenben, és ezt meg is mutathatom az embereknek. És az emberek érzik ezt az igazságot, és erre az igazságra reagálnak. És szeretném megtartani a zenében is ezt az igazságot, nem szeretnék hazudni, nem szeretnék én egy tökéletességet eladni, amikor én magam tökéletlen vagyok. De épp így vagyok tökéletes a tökéletlenségben” – vázolta Pataki Réka.

Azt is elmesélte, hogy egy Everness fesztiváli fellépés után, ahol Estas Tonne-val zenéltek, felhívta őt Soma Mamagésa, és megkérte, hogy az egyik rendezvényének a zenei részét vállalja fel. Közeli barátságba kerültek, szeretik és tisztelik egymás munkásságát, és azóta is több rendezvényen, táborban együtt dolgoznak. Ugyanakkor van egy közös műsora Grecsó Krisztinánnal és testvérével, Zoltánnal. A Mellettünk című előadásban Krisztián felolvas, Zoltán táncol egy lánnyal, és Kertész Endrével ketten helyben improvizálnak az előadásban történtekre. Ezenkívül zeneműhelyeket tart, önismereti táborokba, workshopokra hívják. Április folyamán Csíkban is tervez egy énekműhelyt tartani, Adj utat a hangnak címmel.

Március elsején tartották a Patak zenekar fennállásának egy éves évfordulóját, amelyet koncerttel ünnepeltek. Nyáron készül még egy videóklip, és hamarosan megjelenik a nagylemezük is.

„Mentem eleget, most érzem, hogy kezd beérni a gyümölcs. 2012 óta, hét éve megyek körbe a nagyvilágban. A bűvös hetes. Érdekes, mert amikor az egyetem után hazakerültem, ott is volt egy bűvös hetes. Amikor otthon voltam, megtörtént a zenei alapozásom, a flamenco, a Jedam, a latin zenekar, az is pont hét év volt. Most úgy néz ki, hogy érkezek, kicsit megvetem a lábam Magyarországon. Nem volt könnyű ezt a döntést meghozni, mert úgy jöttem el, úgy éltem itt öt évig, hogy nem mertem hinni, hogy én itthon vagyok itt. De most hoztam egy döntést, hogy én itt itthon vagyok, mert úgy néz ki, hogy ez az ország segít abban, hogy fejlődjek, és akkor el kell fogadjam, ne csak használjam, hogy felgyűjtöm a kincseit és viszem körbe-kereken, hanem adjam is vissza” – summázott az énekesnő.